Egy műtét kálváriája a gazdi szemén keresztül: amikor fel kell készülni a legnehezebbre
2025. 04. 17. - Fotók: Berek-Halász Beáta
2025. 04. 17. - Fotók: Berek-Halász Beáta
Lujza cica fogproblémája sok macskagazdinak szolgálhat tanulsággal. Számomra egy valódi választópont volt, ugyanis felismertem, mennyire fontos alaposan megfigyelni a kis kedvencet, hiszen csak így kerülhetnek felszínre a rejtett problémák.
Lujzánk hosszú ideje egy igen ritka, macskákat is érintő betegséggel küzd. A plazmasejtes muciositis egy szájnyálkahártyát érintő gyulladásos folyamat, amely általában felszíni nyálkahártya-elváltozásokat, szájüregi fekélyeket, megnagyobbodott, duzzadt, vérző ínyt és mozgó fogakat okozhat. Ennek következtében szeretett cicánk fogait el kellett távolítani. Bízom benne, hogy a történetünk segíthet másoknak is felismerni a betegséget, vagy erőt ad ahhoz, hogy belevágjanak bármilyen kezelésbe.
A problémát kiváltó plazmasejtek általában a csontvelőben és a bélrendszerben találhatók, emiatt a betegség legtöbbször emésztési problémákat is magával hoz. Mindemellett az immunrendszer funkciózavarával és a calicivírussal is összefüggésbe hozható. Amennyiben kimutatják, érdemes ételallergia-vizsgálatot is végeztetni, mert táplálékérzékenység is okozhatja ezt a ritka rendellenességet.
A betegség sajnos nagyon nehezen jutott tudomásunkra, hisz az általános tünetek mellett – fájdalmas rágás, az étvágytalanság, a kipirult szájnyálkahártya, véres nyál – előfordul, hogy nincsenek tünetek.
Azt valószínűleg minden gazdi tudja, hogy kedvenceink jól palástolják fájdalmukat, esélyt sem adva arra, hogy akár kicsit is gyengének láthassuk őket. Lujzánk esetében az evés közbeni fel-felnyávogás volt furcsa, de nem fogyott, és még étvágytalannak sem lehetett mondani. Biztos, ami biztos alapon elvittük állatorvoshoz. Már az első vizsgálat után kiderült, hogy gond van. Szerencsére a szövettan nem mutatott komoly elváltozást, viszont az ínye, valamint az áthidaló redő mindkét oldala vörös és duzzadt volt. A cica kialakult fogproblémájának megoldására az összes fog eltávolítását javasolták.
Ahogy egy korábbi cikkemben írtam, az első műtét során 9 fog eltávolítására került sor, amelyet két hét, a zárt verandán töltött rehabilitáció és heti minimum egy vagy többszöri orvoslátogatás követett. Gyulladáscsökkentőt, antibiotikumot és probiotikumot kapott a virsliből és párizsiból álló, állatorvos által javasolt diétája mellé. Viszonylag hamar szépen felépült, és újra gyönyörűen evett a hiányzó fogai nélkül is, azonban a gyulladás továbbra is megmaradt.
Habár korábban azt mondtam, hogy nem lesz több műtét, a kálvária mégis folytatódik. Az áthidaló redőn továbbra is fennálló gyulladás és a romló fogak miatt mégiscsak meg kellett műteni újra. A műtétet megelőzően elvégeztek egy nagy labort. Bátor volt, nyugodtan készültünk, magától ment be a hordozóba, mintha tudta volna, hogy mi következik.
Reggel nyolcra már vittem is a kisállatkórházba; elköszöntem tőle, ott kellett hagynom. Szörnyen éreztem magam, féltem nagyon, hogy mi lesz, ha ezután sem lesz jobb a helyzet. A 2 és fél órás műtét után hívtak is, hogy rendben sikerült minden, ébredezik, és hamarosan mehetünk érte. Ekkor még nem tudtam, hogy sajnos 8 fog még maradt, és bekerült egy implantátum is az egyik szemfog helyére. Így is nagyon hosszú volt a műtét, tovább már nem altathatták. Hazavittem, főztem neki, evett is szépen, azonban másnap már nem akart a kontrollvizsgálat előtt. Mivel így a gyógyszert sem tudtam beadni, bent tartották egész napos infúzióra és gyógyszeres ellátásra. Következő nap újabb kontroll, a kanült még továbbra is bent hagyták.
Újra verandán töltött napok következtek, gyógyszerek naponta többször. Kínlódás, hogy eszik-e, vagy sem. Sírtam, megbántam mindent. Talán jobb lett volna, ha el sem visszük. Eddig legalább evett. Ezekhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben. Láttam rajta, hogy nincs jól. Kapott egy ideg gyógyszert is, amely meglátásom szerint teljesen kifordította önmagából; egyszer össze is „vesztünk ”, azóta is hordozom karmolásának nyomait. De nem hagyhattam annyiban, felvásároltam mindent a cicalevestől kezdve a kifejezetten számukra gyártott, halfilés nasiig; gondolván, ezekből már csak jó lesz valami. És igen! A halfilé és a cicaleves bevált, amit pedig igazán furcsának gondoltam, hogy kis idő múltán a speciálisan fogproblémás szőrmókoknak gyártott száraz táp is a fogára való lett.
Az utolsó kontroll alkalmával megtudtuk, hogy a varratok szépen begyógyultak, viszont a korábbi vörös duzzanat a garatívről nem tágít. Kapott egy immunerősítő és egy szteroidinjekciót, hogy jobb étvágya legyen. Ez nagy örömömre pár nap múltán be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Jobban lett! Még mindig kevesebbet eszik, de jobban van, és nekünk csak ez számít!
Ám a műtétek sorának ezzel sajnos még nincs vége! Mostanra már lett egy mozgó szemfoga is, amely mindenképpen kihúzásra szorul. Az orvosok továbbra is a maradék fogak eltávolításában látják a teljes, vagy legalábbis 80-90 százalékos felépülést. Az a kis huncut 10-20 százalék pedig arra utal sajnos, hogy van arra esély, hogy soha nem oldódik meg ez a helyzet. Ha pedig egy autoimmun betegség a kis ördöge Lujzánknak, akkor több mint valószínű, hogy semmit sem tehetünk.
Kövess minket!
facebook instagramKapcsolódó cikkek