Elmondjuk, miért nagyon fontos tudnod, hogy macskád hány vagy regurgitál

A hányás a macska esetében jelentkezhet egyszerű túlevés, de akár komoly egészségügyi probléma esetében is, így nem szabad félvállról venni! Ahogyan azt sem, ha a cica időnként visszaöklendezi a táplálékot. Sokan a hányást és a regurgitációt szinonimaként használják, a két folyamat azonban eltérő.

És nem csupán eltérőek, de nagyon fontos megkülönböztetni is őket, hiszen különböző okaik vannak, és más diagnosztikai vizsgálatokra lehet szükség esetükben. Lássuk máris, hogy mit érdemes tudni a macskák esetében a visszaöklendezésről és a hányásról!

A regurgitáció és a hányás is utalhat komoly mögöttes problémára

Mi a visszaöklendezés és a hányás a macskák esetében?

Bár mindkettő egy kupac maradványt eredményez a padlón, a hányás és a regurgitáció teljesen eltérő folyamatok. A hányás egy aktív folyamat, míg a regurgitáció passzív.

Más szóval, a hányás során a macska teste erőteljesen kilöki a gyomor vagy a vékonybél kezdeti szakaszának tartalmát. Ez általában öklendezéssel, nyögéssel és gyomor-összehúzódásokkal jár, és előfordulhat közvetlenül étkezés után vagy órákkal később. Ezzel szemben a regurgitáció során a táplálék a szájból, a garatból (a száj mögötti, nyelőcső feletti terület) vagy legtöbbször a nyelőcsőből kerül ki. A macska ilyenkor nem erőlködik, és gyakran maga is meglepődik, amikor ez megtörténik, ugyanis a folyamat hirtelen, figyelmeztetés nélkül zajlik le. A macskák is általában közvetlenül étkezés után regurgitálnak.

Mindenképpen vigyük orvoshoz a macskát, ha rendszeresen hány vagy regurgitál

Hogyan tehető különbség a kettő között?

A regurgitáció és a hányás közti egyik legegyszerűbb különbség az időzítés: a regurgitáció szinte azonnal étkezés után történik. Megfigyelheted a kedvenced viselkedését is: ha nem mutat erőfeszítést, valószínűleg regurgitál, ha láthatóan megerőlteti magát, akkor hány. Ha nem vagy biztos a különbségben, érdemes videót készíteni az állatorvos számára.

Ha nem láttad magát az eseményt, a hátramaradt nyom alapján is megkülönböztetheted a kettőt. A regurgitált étel általában úgy néz ki, mint amikor lenyelte azt az állat: a szétrágott száraz táp például változatlan formában kerül vissza. Lehet, hogy némi folyadék is kíséri, és gyakran hengeres alakú lesz, mert a nyelőcsőben összenyomódott.

A kihányt táplálék viszont általában már részben vagy teljesen megemésztett. Előfordulhat, hogy nem is ismered fel benne az ételt, és gyakran sok folyadék kíséri, amely lehet áttetsző vagy különböző árnyalatú.

A zöldessárga hányás azt jelzi, hogy az étel a vékonybélből származik, és a benne lévő epe színezi sárgára. A piros hányás friss vér jelenlétére utal. A barna, kávézaccszerű hányás emésztett vért tartalmaz, ami régebbi vérzésre utalhat. A fehér, habos hányás lehet egyszerű emésztési zavar, de súlyosabb esetben gyomorcsavarodást is jelezhet, ami veszélyes állapot a macskáknál is.

Az állatorvosnak mindig pontosan el kell mondani, milyen volt a kihányt anyag. Akár fényképet vagy mintát is vihetsz, hogy segítsd a diagnózist.

A visszaöklendezés a macskák esetében passzív folyamat, tehát nem igényel erőfeszítést, míg a hányás aktív, tehát a cicákon egyértelműen látszik, hogy erőlködniük kell

Mi okozhat a regurgitációt a macskáknál?

A regurgitációt minden olyan tényező kiválthatja, amely akadályozza vagy befolyásolja a nyelőcső működését:

• idegen tárgyak (játékok, csontok);
• túlevés;
• habzsolás;
• daganatok;
• veleszületett szívproblémák;
• nyelőcsőszűkület;
• hiatus hernia (amikor a gyomor felső része átnyomódik a rekeszizmon).
• Egyes betegségek is gyengíthetik a nyelőcső működését, például a nyelőcső-motilitási rendellenességek (amikor a nyelőcső normálisan néz ki, de nem működik megfelelően), illetve a nyelőcsőtágulat (amikor a nyelőcső elveszíti izomtónusát, és az étel összegyűlik benne, amíg az állat vissza nem öklendezi).

A nyelőcsőtágulat, más néven a megaoesophagus (ME) a regurgitáció egyik leggyakoribb oka. A sziámi macskák kifejezetten hajlamosak erre az állapotra. 

Ezen túl érdemes megjegyezni, hogy a brachycephal, vagyis a lapos arcú macskafajták is hajlamosak különböző nyelőcsőbetegségekre amelyek regurgitációt okozhatnak. Ilyen fajták közé tartozik például a perzsa, az egzotikus rövidszőrű vagy a skót lógófülű is.

Mi okozhat hányást a macskáknál?

• utazási betegség;
• ételallergia vagy romlott étel fogyasztása;
• mérgező anyagok;
• idegen testek vagy bélelzáródás;
• bélférgek;
• anyagcsere-problémák (pl. vese-, máj- vagy hasnyálmirigy-betegség);
• vírusos vagy bakteriális fertőzések;
• daganatok

Mikor kell aggódni?

Mindkét esetben érdemes odafigyelni, mert súlyos következményei lehetnek. A regurgitáció például tüdőgyulladást okozhat, ha a macska belélegzi az ételt. Ha a regurgitáció ismétlődő, vagy egy kölyökmacskánál jelentkezik, mindenképpen beszélj az állatorvossal.

A hányás szintén komoly lehet, különösen, ha többször ismétlődik néhány órán belül, mert kiszáradáshoz és súlyos betegségekhez vezethet. Ha férgeket látsz a hányásban, az féregfertőzésre utalhat. Ismétlődő hányás esetén a kedvencednek olyan betegsége is lehet, amely orvosi ellátást igényel; például hasnyálmirigy-gyulladás vagy vírusfertőzés.