Nem direkt csináljuk, ám gyakran anélkül, hogy észrevennénk, meglehetősen ellentmondásos jeleket küldünk kedvenceinknek. Cikkünkben segítünk ezeket felismerni, illetve egy-két tippet is hoztunk, amelyek segítségével elkerülhető a zavarodottság.

hirdetés

Bármennyire is szeretjük a cicákat, sokszor még tapasztaltabb gazdiként is nehéz kiigazodni rajtuk. Ám a közhiedelemmel ellentétben ez nem azért van, mert kiszámíthatatlanok – a cicák viselkedése általában egészen jól megjósolható, ha tudjuk, hogy mire kell figyelni. A probléma gyökere inkább az, hogy társadalmi szinten elkönyveltük, hogy a macskák márpedig öntörvényűek, kiismerhetetlenek és a saját útjukat járják, a gazdinak pedig ebbe nincs beleszólása. Valljuk be, ennek van némi igazságalapja, ám közel sem olyan menthetetlen a helyzet, mint azt sokan gondolják. Ha rászánunk egy kis időt és energiát arra, hogy jobban megismerjük kommunikációjukat és viselkedésük, illetve szokásaik mögött megbúvó okokat, akkor rövidesen felismerhetjük, hogy a kiszámíthatatlanság sokszor a mi szokásainkból fakad, amivel összezavarjuk kedvencünket.

A cicák áltlában nem igazán szeretik, ha ölelgetik őket, így akár ez is a következő lista része lehetne

1.) Büntetéssel próbálod korrigálni a viselkedését

A macskák „ösztönlények”, így problémás viselkedésük is legtöbbször visszavezethető az ösztöneikhez. LeeAnna Buis (CFTBS, FFCP), macskaviselkedés szakértő kiemeli, hogy „a büntetés alkalmazása a nem kívánt viselkedés megállítására nem fog működni” helyette valószínűbb, hogy ilyenkor a macskák „védekezővé válnak vagy félni kezdenek tőled”. Sokkal előremutatóbb, ha azokat a viselkedéseket jutalmazzuk, amik jók – azokról pedig, amelyek nemkívánatosak, eltérítjük kedvencünket. A jutalmazott viselkedést (még több jutalom reményében) pedig minden bizonnyal megismétli a cica.

2.) Rosszkor jutalmazod

Az előző pontból már kiderült, hogy a macskák esetében a büntetés nem vezet sok mindenre és sokszor csak ront a helyzeten – amellett, hogy összezavarja a bajszost, még a kapcsolatot is gyengítheti. A logikus következő lépés, hogy büntetés helyett jutalmazzuk a macskát, ám nem mindegy, hogy hogyan és az sem, hogy mikor. Utóbbit egy kicsit jobban is kifejtenénk, hiszen a rossz időzítéssel nagyon egyszerű összezavarni egy cicát. Vegyük példának a következőt: a macska kitartóan felugrál a konyhapultra, ami zavarja a gazdát – utóbbi emiatt megjutalmazza a cicát, amikor leugrik a pultról. Ám bajszos barátaink fifikásak, így hamar rájönnek, hogy akkor kapnak jutalmat, amikor lejönnek a pultról – ehhez viszont fel is kell rá ugraniuk. Ezzel tehát csak ráerősítünk arra, hogy felugorjanak a pultra. Hosszú távon kifizetődőbb, ha ilyenkor taktikát váltunk: jutalmazzuk meg akkor, amikor még fel sem ugrott a konyhapultra, amikor elgondolkodik rajta, de végül úgy dönt, hogy nem teszi meg.

Ha cicád nagyon kíváncsi és szeret ott lenni veled, amikor a konyhában tevékenykedsz, akkor érdemes lehet kinevezni neki egy helyet, ahonnan ilyenkor figyelheti az eseményeket ahelyett, hogy a pultra ugrana fel. Amikor pedig ezt az opciót választja, jutalmazzuk érte. Abban az esetben pedig, ha nem mond le még a pultról, minden alkalommal, amikor felugrik, tedd le és irányítsd át a kinevezett helyére – ha odamegy, jutalmazd!

3.) Inkonzisztens szóhasználat

Az előző pont mondhatni, a „tantás előszobáját írja le”, most viszont rá is térnénk a macskák tanítására. Közhiedelemmel ellentétben a macskák igenis taníthatóak, a kívánt eredmények elérése érdekében viszont fontos, hogy az ember egyértelmű üzeneteket kommunikáljon cicája felé. Ez sokszor a szóhasználatnál csúszik el – fontos, hogy egyértelmű és egyszerű vezényszavakat tanítsunk neki, és konzisztensen ezeket használjuk. Ez nagyon fontos, hiszen, ha mindig máshogyan próbáljuk például leültetni, akkor sajnos összezavarodik és nem fogja érteni, hogy mit kérünk tőle.

Ezt saját kedvencemnél is észrevettem. Cirmi nevű cicám több, mint 14 éve érkezett hozzám, amikor még egészen fiatal voltam és elsősorban kutyákkal volt tapasztalatom – akiket nem én tanítottam. Így mondhatni, ambiciózus törekvés volt részemről, hogy tanítani próbáltam, akkoriban pedig a behíváson kívül viszonylag kevés dolgot sikerült elsajátítania. Idővel viszont meg tudtam tanítani leülni – valamiért ez egészen jól ment neki, még gyakorlatlanságom ellenére is. Utólag visszagondolva ennek az lehetett az oka, hogy bár szóhasználatom és hanghordozásom nem volt túl konzisztens (a „Cirmi, ül”, az „ülj le”, az „ül”, az „ül, ül … ül” és a „Cirmi, ülj le kérlek” permutációival dolgoztam – mentségemre szóljon, még gyerek voltam), a vezényszóhoz párosítottam egy kéz jelet is, ami viszont mindig konzisztens volt. El tudom képzelni, hogyha az akkori szóhasználatom egyenletesebb lett volna, hamarabb megtanult volna leülni és esetleg még további trükkök elsajátítására is hajlandó lett volna.

4.) Olyan helyzetekbe erőlteted, amelyek félelmet keltenek benne

Mivel a macskák a vadonban zsákmányállatok (is – szerk.), másképp viszonyulnak az ijesztő dolgokhoz. A félelmük része annak, ami életben tartja őket. Ha kénytelenek olyan helyzetben maradni, amelyről az ösztöneik azt mondják, hogy félelmetes, nem tudnak ellazulni… legalábbis nem igazán. Ehelyett védekezővé válnak. Az egész élmény stresszes és negatív számukra.

-írja LeeAnna Buis a Kinship oldalán

Így tehát, ha megvan a lehetőség arra, hogy fokozatosan tegyük ki a cicát a számára ijesztő ingernek, akkor mindenképpen válasszuk ezt az utat. Az is fontos, hogy mindig jutalmazzuk a bátor bajszost.

Például, ha kedvencünk fél a porszívó hangjától, akkor egyrészt legyen lehetősége kimenni abból a szobából, ahol a készülék éppen használatban van. Másrészt, érdemes figyelni arra, hogy ne ijesszük meg vele – kezdjünk egy másik szobában, ne abban, ahol éppen pihen és jutalmazzuk, ha nem rémül meg a messziről jövő hangtól. Ne egy alkalom alatt próbáljuk megszűntetni a félelmét, ez ugyanis nem valószínű, hogy beválik. Fokozatosan egyre közelebb vihetjük a porszívót, minden alakommal egy kicsit közelebb, a cicát mindeközben serényen jutalmazva. Egy idő után el lehet jutni arra a pontra, hogy nem fogja érdekelni, ha vele egy szobában porszívózunk, de ne siettessünk és ne erőltessük – próbáljunk kedvencünk tempójában haladni.

5.) Erőlteted a szemkontaktust

Valószínűleg mindenki hallott már a „lassú pislogásról”, mint hatásos kommunikációs eszközről - mi is írtunk már róla, és cikkünkben azt tanácsoltuk, hogy „ha azon kapod kedvencedet, hogy lágyan pislog feléd, te is viszonozd hasonlóképp a gesztust.” Kezdeményezheted is a lassú pislogást, ha szeretnéd kifejezni szeretetedet és boldog elégedettségedet, ám fontos, hogy ez ne menjen át a szemkontaktus erőltetésébe – annak ugyanis egészen más üzenete van, ezzel pedig könnyen összezavarhatod a cicádat.

Emlékezz a macska zsákmányszerző viselkedésének sorrendjére (ahogyan vadászik). Először néz. Aztán lopakodik és üldöz, lecsap vagy megragad, végül jön a halálos harapás. Ha egy macskát bámulnak, úgy érzi, mintha vadásznának rá. Ez nyugtalanná teszi.

-foglalja össze LeeAnna Buis

Tehát ha rápislogsz cicádra, ne tartsd rajta hosszasan a tekintetedet, inkább nézz félre. Ezzel egyértelműbben kommunikálhatsz felé.

6.) Abbahagyod a játékot, amikor cicád már nem kergeti a „prédát”

Emberként néha nem tudjuk jól értelmezni kedvenceink jelzéseit – és valljuk be, a rohanó világban kissé türelmetlenek is vagyunk. Ez gyakran megmutatkozik a közös játékban, ami nagyon fontos lenne a gazdi és macskája közötti kapcsolat erősítésében.

Lehet, hogy veled is történt már olyan, hogy játszottál cicáddal, aki néhány percig nagyon aktívan kergette a prédát, ám egyik pillanatról a másikra megállt és látszólag elvesztette az érdeklődését. Ilyenkor a legtöbb gazdi még próbálkozik egy kicsit, majd félreteszi a játékot – ezzel összezavarva macskáját. Visszautalva a fenti zsákmányszerző viselkedés szekvenciájára, a macskáknál a nézés is része a vadászatnak. És mi a játék, ha nem a vadászat imitációja? Tehát, amikor a bajszos játék közben megáll, de tekintetével még követi a játékot, akkor igazából csak a tökéletes pillanatra vár, hogy lecsaphasson – részéről még mindig tart a játék, akkor is, ha éppen nem olyan dinamikus. Így, amíg kedvencünk nézi a játékot, addig mi is folytassuk az interakciót, ha időnk engedi.

hirdetés