Balinéz: a hosszú szőrű sziámi, akinek semmi köze Balihoz

A balinéz egy viszonylag ritka, ám nem kifejezetten új fajta. A következőkben összegyűjtöttünk róla öt érdekességet.

Az intelligens, szeretetteljes és játékos balinéz tenyésztése az 1940 – 50-es években kezdődött, amikor is két amerikai tenyésztő, Helen Smith és Marion Dorsey eredetileg egymástól függetlenül eldöntötték, hogy komolyan kellene foglalkozni az általuk is tenyésztett fajta hosszú szőrű egyedeivel. Ekkoriban ez még bőven nem volt divat, ám a két tenyésztő kitartott az új fajta mellett, és ennek hamarosan meg is lett a gyümölcse. 1961-ben a CFF (Cat Fanciers Federation), 1970-ben a CFA, 1979-ben a TICA és 1983-ban a FIFé is elismerte a balinézt, így tehát a legnagyobb macskás szervezetek áldásukat adták a fajtára. Ebből is látszik, hogy ahogyan azt már a címben is pedzegettük, a balinéznek nem sok valós köze van Balihoz. De akkor honnan kapta a nevét? Az alábbi öt érdekességből ezt is kiderítheted.

Bár az alábbiakban kiderül, hogy ma már a modern típust preferálják, a hagyományos típusú balinéz cicák állítólag közelebb állnak az eredeti balinézekhez

1.) Innen kapta a nevét a balinéz

A balinéz megnevezést Helen Smith, a fentebb említett egyik tenyésztő ragasztotta rá a fajtára. Bár a macskáknak papíron valóban semmi köze nincs Balihoz, a kecses és könnyed mozgásuk az indonéz sziget táncosainak szintén légies mozgására emlékeztette Helent. Ezért kapta a fajta a balinéz nevet.

2.) A sziámi igencsak közeli rokona

Sőt, lényegében a sziámi hosszú szőrű változata, vagyis ebből a titulusból indult el saját útján. Nem Smith és Dorsey voltak az elsők, akik említést tettek erről a változatról, ám ők tulajdonítottak neki külön figyelmet, és karolták fel a későbbi fajtát. Korábban is megjelentek hosszú szőrű sziámi macskák az almokban, ám rájuk mondhatni, nem helyeztek hangsúlyt a tenyésztők, hiszen túlságosan is különböztek a megbecsült, státusszimbólumnak számító sziámiktól. Egyesek szerint már kínai szőtteseken is felbukkannak a hosszú szőrű sziámi macskák, ám jelenleg egy magazin (Penny Illustrated) 1871-es utalását tekintik a később balinézként ismert változat első említésének.

Állítólag az eredeti balinéz cicák valahogyan így nézhettek ki / Fotó: Wikimedia Commons

Eredetileg négy színt fogadtak el, a hagyományos sziámi színeket, vagyis a kéket, a lilát, a csokoládébarnát és a fókabarnát. Ám később felmerült az igény további színváltozatok standardba vételére is, ami egy kicsit megnehezítette a fajták iránt érdeklődők eligazodását. Ugyanis ahány szervezet, annyi megoldás született. A CFA megoldása az volt, hogy 1979-ben elfogadták a különböző, sziámira nem jellemző színváltozatokat, méghozzá úgy, hogy egy külön fajtaként kezelték őket. Így jött létre a jávai. 2008-ban viszont újfent összeolvasztották a két fajtát a balinéz égisze alatt, és megkülönböztetik a balinéz és a jávai változatokat. A jávai sokszínű kategorizálásába most nem mennénk bele részletesen, ám annyit még megjegyeznénk, hogy vannak, akik külön fajtaként tekintenek rá, de olyanok is akadnak, akik összemossák a keleti hosszú szőrűvel.

3.) Így kapcsolódik a fajta a Disney-hez

A balinéz nem egyik napról a másikra lett olyan, amilyennek ma ismerhetjük, és számos tenyésztő hozzájárult a munkájával a fajta tökéletesítéséhez. Közéjük tartozott Sylvia Holland is, aki az 1960-as és 70-es években egészen 1974-es haláláig a balinéz fajtastandardjának fejlesztésén dolgozott, mintegy szabadidős projektként. Korábban viszont a Disney Studiosnál dolgozott mint illusztrátor, sőt, a Universal Studiostól is kapott két megbízást. Egy igazán sokszínű hölgy volt, aki bár számos gyönyörű illusztrációt készített a karrierje alatt, mégis sokan a balinéz fajtához való kapcsolódása miatt ismerik.

Sylvia Holland balinéz kölyökmacskái / Fotó: Wikimedia Commons

4.) Beszélhetünk hagyományos (traditional) és modern (contemporary) balinézről is

Állítólag két típusa lehet a balinéznek. Ezek színezetükben, mintázatukban, jellemükben nem térnek el egymástól, ám arányaikban, küllemükben valamennyire igen. A hagyományos balinéz, avagy a régi típusú balinéz cicák testfelépítése érdekes módon jobban hasonlít például a burmai szent templommacskáéhoz. „Almafejű” balinézeknek is szokták őket nevezni, mivel arányaiban kerekebb a fejük és kisebbek a füleik, mint a modern képviselőknek. Vannak, akik a régi típusúakat thai macskának nevezik. Ezzel szemben a modern balinéz macskák inkább rokonuk, a sziámi sziluettjét idézik, csak hosszabb szőrrel. A macskakiállításokon az utóbbit preferálják, ugyanis ez áll közelebb a hivatalos, jelenlegi standardszerű kinézethez.

A modern típusú balinéz kinézete közelebb áll a sziámihoz; állítólag azért, mert egy időben újabb „sziámivérrel” gazdagították a balinéz vérvonalát

5.) Valamennyi eltérés megfigyelhető a nőstény és a hím balinéz cicák között

Általában minimális (konzisztens) eltérés figyelhető meg a macskák hím és nőstény képviselői között, főleg, ha a jellemükről van szó. Ez pedig a balinéz cicáknál is így van. Ennek ellenére van egy dolog, amit ki szoktak emelni a fajtánál; mégpedig, hogy a balinéz hímek könnyebben megbíznak az emberekben, akár még az idegenekben is. A nőstény balinézek ezzel szemben tartózkodóbbak, és jobban megválogatják, hogy kit ajándékoznak meg a figyelmükkel és a bizalmukkal. Legalábbis ezt sugallják az anekdoták.