Azt gondolhatnánk, hogy a fekete macskáktól való ódzkodás réges-régen kiveszett az emberekből. Én is így hittem, egészen addig, míg a közelmúltban egy rokonom meg nem jegyezte a nálunk tett látogatásakor, hogy a fekete cicánkat – bár nagyon aranyos – inkább mégsem simogatná meg. Először biztos voltam benne, hogy csak viccel, de kifejtette, hogy van benne egy megmagyarázhatatlan ellenérzés feléjük. Ami, töredelmesen bevallja, feltételezhetően a legendákhoz és babonákhoz köthető, sosem volt ugyanis velük negatív tapasztalata. Aztán ott van a másik véglet is, akik pontosan azért vonzódnak ezekhez a kormos jószágokhoz, mert körbelengi őket egy rejtélyes, misztikus aura.

hirdetés

A fekete macskákat évszázadok óta kötjük a természetfeletti erőkhöz, a gonosz szellemekhez, boszorkányokhoz. De mégis honnan, miből eredeztethető ez a különleges kapcsolódás? Tarts velünk, és megtudhatod!

Ördög nevű fekete cicánk nevét nem természetfeletti érdekeltségei miatt kapta – kölyökkorában szegényke olyan kis csúnyácska volt, mint egy tasmán ördög / Fotó: welovecatz.hu

Fekete macskának lenni évszázadok óta komoly kihívásokkal jár

A fekete macskák történelme rendkívül gazdag mítoszokban, legendákban és hátborzongató babonákban, amelyekből később számos művészeti alkotás is merített ihletet, így világszerte egyre elterjedtebbé váltak. A negatív hiedelmek többségének születése azonban egészen a 13. századig nyúlik vissza, amikor is a katolikus egyház egy dokumentumban a fekete macskákat magához a Sátánhoz kötötte. Ebből indultak ki a fekete macskákkal kapcsolatos babonák és félelmek, beleértve az egyik legnépszerűbbet és legrégebbit – hogy ha egy fekete macska átmegy előtted az úton, balszerencsét hoz.

A sok száz éves lejárató kampány megtette a hatását, eredményeként ugyanis sokkal nehezebben tudják örökbe adni a fekete cicákat. Sőt, a halloweeni időszakban sok menhely stopot is hirdet a fekete macskák adoptálására abból a nem megalapozatlan félelemből kiindulva, hogy vannak olyan kegyetlen emberi lények, akik szörnyű célokra használnák ezeket az állatokat.

Visszatérve azonban a vallásra, a fekete macskák és a mágia, boszorkányság korai kapcsolatai egészen a görögökhöz nyúlnak vissza, akik Hekatéhoz kötötték őket. A mágia, boszorkányság, hold és varázslás istennőjeként ez volt a kiindulópont a későbbi társításokhoz. Idővel az európai folklór a macskákhoz kötődő mágia és boszorkányság fogalmát továbbfejlesztette, és úgy gondoltak rájuk, mint familiárisokra, vagyis olyan lényekre, amik segítik a természetfeletti mestereiket.

Szerintünk valahogy így nézhetett ki Behemót / A kép AI által generált

A „Vox in Rama”-tól Salemig

1233 júniusában, a katolikus egyház, egészen pontosan IX. Gergely pápa kiadott egy hivatalos dokumentumot Vox in Rama címmel. Ez a dokumentum a Németországban elterjedt luciferianizmust hivatott elítélni, és felhatalmazta az ellene indított keresztes hadjárat hirdetését. A rendelet egészen bizarr: részletezte az újoncok beavatását a boszorkányközösségbe, amely magában foglalta a fekete macska tiszteletét – a hátsójuk megcsókolása alapvető lépés volt, amely a macskaszerű, fekete bundás ördög megjelenéséhez vezetett. Ezek a vádak a fekete macskák ellen gyorsan és hatékonyan generáltak félelmet. Ami a pogány egyház elleni támadásként indult, gyorsan a fekete macskák ellen fordult. Nem is kellett sok, hogy a civil lakosság a boszorkányságban keresse a bűnbakot; a macskákat pedig gyakran bizonyítékként használták az ördöggel való kapcsolat bizonyítására. Ennek eredményeként számos macskát öltek meg a Vox in Rama kihirdetését követően.

A fekete cicák ilyetén ábrázolása olyan súlyos méreteket öltött, hogy feltételezhetőn rituális gyilkosságokat is eredményezett. A History Collection szerint úgy hitték, hogy a fekete macskák megölése megtöri a varázslatokat. Dániában a nagyböjt azon alapult, hogy a tavasz kezdetéhez minden gonoszt el kell űzni. Mivel a fekete macskák az Ördög megtestesítői voltak, elpusztították őket a gonosz eltávolítása érdekében. Európa más részein, például Franciaországban a fekete macskákat élve égették el, Belgiumban pedig a helyi templomok harangtornyából dobták le, majd gyújtották fel az ártatlan állatokat a Kattenstoet fesztivál során. Ennek eredményeképpen pedig igencsak megcsappant ezeknek a hasznos állatoknak a száma.

Bamba csak alkalmi látogató a portánkon / Fotó: welovecatz.hu

Számos szakértő gondolja úgy, hogy ennek következménye is lehetett a pestis korabeli elterjedése – nem volt elég macska, hogy elpusztítsa a rágcsálókat, akiken a betegséget hordozó bolhák tanyáztak. Ám még a fekete halál pusztításáért is a macskákat okolták, és újra gyilkolni kezdték őket.

Sajnos a fekete macskákat övező hisztéria nem állt meg Európában. Amikor a puritánok megérkeztek az Újvilágba és letelepedtek Salemben, a fekete macskáktól való félelem is követett őket. A History Channel szerint ahogy a boszorkánysággal vádolt nők üldözése elterjedt, még több félelmet és pusztítást eredményezett. Azokat a személyeket, akiknek fekete macskájuk volt, üldözték, boszorkánysággal vádolták. Úgy gondolták, hogy a fekete macskák a familiárisaik, akiket a boszorka kémkedésre és más sötét mágiára használ. Ha egy fekete macska átmegy az utadon, az balszerencsét hoz – ez az egész világon ismeretes babona innen ered, mert úgy gondolták, hogy ilyenkor a kormos jószág a boszorkánya, vagy maga az Ördög feladatát teljesíti.

A boszorkány macskája

Bár boszorkányperre Angliában már jóval a korai újkor előtt is sor került, a boszorkánysággal vádolt nők száma később drasztikusan nőtt, ami szorosan összefüggött a puritán eszmék terjedésével. A boszorkányságra adott reakciók némileg hisztérikussá váltak Erzsébet királynő politikája idején, aki 1563-ban törvényt hozott Act Against Conjurations, Enchantments and Witchcrafts néven a boszorkányság ellen. Ez pedig megnyitotta az utat az angliai boszorkányok üldözésére.

A boszorkányok elleni perek száma és intenzitása folyamatosan nőtt, majd az angol polgárháború után tetőzött, amikor a protestánsok a boszorkányságot a király parlamenttől való eltávolodásának igazolására használták. Ezekben a perekben a vádlottakat gyakran találták úgy, hogy egy kis háziállattal éltek együtt, például macskával. Sokan úgy hitték, hogy ezek az állatok természetfeletti kapcsolatban állnak a vádolt nőkkel, és a szövegek gyakran „démonoknak” vagy „ördögöknek” nevezték őket. Egyes boszorkányként vádolt nők azt állították, hogy ezek az állatok az ő gonosz kívánságaikat hajtják végre.

Az első ismert pamflet, amely egy boszorkánypert részletez, 1566-ból származik. Ez a dokumentum Agnes Waterhouse egyik elsőként kivégzett boszorkány perét ismerteti. A pamflet bemutatja a boszorkányok állattartásának koncepcióját, vagyis a familiárisokét. Míg ma inkább háziállatként képzeljük el a boszorkány macskáját, az iratban ezek az állatok magát az Ördögöt képviselik, akik a vádlott nők nevében démoni feladatokat végeznek.

Elizabeth Francis perében azt állítja például, hogy 12 éves korában tanulta meg a boszorkányság művészetét, miután a nagymamája arra utasította, hogy adja a vérét „Sátánnak”, akit fehér pettyes macskaként mutattak be neki. Elizabeth a vérét Sátánnak adta, aki állítólag teljesítette a kívánságait. Az első dolog, amit Sátán adott Elizabethnek, huszonnyolc juh volt. De a pamflet ír arról is, hogy a Sátán az egyik percben a vajat romlásnak indítja, a következőben Elizabeth férjét és hat hónapos gyermekét öli meg (az ő kérésére). Elizabeth végül átadja Sátánt a nővérének (esetleg sógornőjének?), Agnesnek, egy frissen sült süteményért cserébe, és ezzel a boszorkányképességeit is átadja. Sátán birtokában Agnes több falusi állat halálát okozta, de kellemetlen szomszédjának hasmenést okozott, és elintézte a férjét is.

Elizabeth Francis és Agnes Waterhouse pere, valamint Sátán története precedenst teremtett a későbbi boszorkányperekhez, és a familiáris koncepcióját hasznos protestáns propagandaeszközként használták fel. És ki tudja, hogy ezek a történetek valósak voltak-e, vagy csupán egy élénk fantázia szülöttei, aminek az volt a feladata, hogy hathatós történetekkel támassza alá az egyház nézeteit?!

hirdetés