A burmilla egy fiatal, mégis egyre népszerűbb fajta, ami két jól ismert és régi fajta keresztezésével jött létre. Ismerd meg jobban!

hirdetés

A burmilla története 1981-ben kezdődött, amikor világra jött négy kiscica. Ezek a kölykök egy tervezetlen alom „eredményei” voltak, és csupán a szerencsének köszönhető, hogy ma beszélhetünk erről a fajtáról. Az alábbiakban 5 ténnyel bővítheted a fajtával kapcsolatos ismereteidet.

Még pórázon is lehet őket sétáltatni

Mielőtt még belemennénk a tények felsorakoztatásába, érdekes lehet röviden megismerni a fajta történet, ha már megemlítettük a bevezetőben. A burmilla meséje Angliában kezdődött, amikor Miranda von Kirchberg bárónő megajándékozta a férjét egy csincsilla árnyalatú perzsa kandúrral, akit Jemari Sanquis névvel illettek. A kandúrt az esetleges, nem kívánt almok elkerülése érdekében ivartalanítani tervezték, sőt, állítólag már a beavatkozás időpontja is egyeztetve volt. Ám a cicának más tervei voltak vérvonalának fennmaradásával kapcsolatban. Összetalálkozott a bárónő lila színű burma nőstény cicájával, Bambino Lilac Fabergével, a nászból pedig megszületett a fent is említett négy, rövidszőrű nőstény cica. A bárónő kivételes szépségűnek találta ezeket a cicákat, és rövidesen bele is kezdett a burmilla tenyésztési programjába. Hosszú út állt a fajta előtt, hogy végre nemzetközileg is elismertté nyilvánítsák, ám a CFA 2014-ben megadta neki a bajnoki státuszt, a TICA pedig rövidesen követte a CFA példáját és 2015-ben elismerte a burmillát.

1.) A burmilla a perzsa és a burma macska tökéletes keveréke

A burmilla jellemét gyakran a fenti módon írják le, ám annak, aki nem ismeri valamelyik fajtát (vagy még nem találkozott egyikkel sem), nehéz elképzelni, hogy ez pontosan mit is takar. Egyszerre ragaszkodó és embercentrikus, viszont valamennyire független is, így egészen jól bírja, ha gazdijának munkába kell mennie. Emellett keveredik benne a burma kimagasló intelligenciája, extrovertáltsága és huncutsága, illetve a perzsa „lazasága” és könnyed természete. Így a burmillában egy barátságos, játékos és szeretetteljes cicával ismerkedhetünk meg, aki kíváncsi, intelligens, ragaszkodó és mindenek felett elragadó.

hirdetés

Nem vetik meg a kényelmet

2.) Hamar összebarátkozik még az idegenekkel is

Az előzőekben már kifejtettük, hogy temperamentum szempontjából igazi főnyereménynek számít a burmilla, ám ezt még tovább lehet fokozni. Ez a fajta ugyanis tipikusan jól kijön más macskákkal, vagy éppen kutyákkal, sőt, még a gyerekekkel is. Kedves és barátságos személyisége pedig abban is megmutatkozik, hogy hamar közel engedi magához az idegeneket is anélkül, hogy órákon keresztül lobbizni kellene a bizalmáért.

3.) Sminkes cicák

A burmilla egyik megkülönböztető jellemzője csillogó, ezüst színű bundája, ami jellemzően egy sötét színű „sminkkel” egészül ki az orrán, az ajkán és a szeme körül (mintha csak szemceruzával lenne kihúzva). Emellett jellemzően a feje tetején és a hátán „árnyékolás” látható, vagyis ezen területeknek halványan ugyan, de másmilyen a színe. Ez az árnyékolás lehet fekete, barna, kék, csokoládé, orgonalila (lilac), karamell, bézs és kajszi (apricot).

Az arcukon lévő „smink” igazi karaktert ad ezeknek a macskáknak

4.) A jellegzetes zöld szemhez idő kell

A burmilla igéző, zöld szemeiről ismert, ám azt már kevesebben tudják, hogy idő, mire ez kialakul. Fiatal korában ugyanis inkább sárga a szemük és megközelítőleg két éves korukra lesz valóban zöld.

5.) A burmillának két szőrtípusa is van: ápolásuk viszont nem különbözik különösebben

A burmilla burma macska őseitől a testhez simuló, sűrű bundát örökölte, perzsa felmenői miatt pedig akár félhosszú szőrzete is lehet. (További érdekesség, hogy a jellegzetes „árnyékolt” ezüst színt is a csincsilla árnyalatú perzsa vonalról örökölték.) Mindkét esetben puha és selymes a szőre, ám a perzsa macskákkal kapcsolatos ismereteink alapján azt hihetnénk , hogy a félhosszú változat ápolása sokkal megerőltetőbb és időigényesebb, mint rövid szőrű társaiké. Ez azonban nem így van. Felmenői bundáját valóban csak intenzív ápolással lehet rendezetten tartani, ám a burmillánál kitétel, hogy ne legyen jelentős különbség a két szőrtípus ápolási igényei között. Így tehát a bunda heti gyakoriságú, alapos átfésülésével szép fényesen és ápoltan lehet tartani a fajta képviselőinek kültakaróját.