3 érdekesség a cymricről: külön fajta, vagy egy hosszú szőrű változat?
Közzétéve: 2025. 05. 26 - Fotók: Getty Images Hungary; Wikimedia Commons • 4 perc olvasás
Közzétéve: 2025. 05. 26 - Fotók: Getty Images Hungary; Wikimedia Commons • 4 perc olvasás
A cymric egyes macskás szervezetek szerint egy külön fajta, ám mások a Man-szigeti macska hosszú szőrű változataként tekintenek rá. Hogy ez miért is van így, arra választ kaphatsz az alábbi érdekességek elolvasásával.
A cymric jellegzetes, hosszú szőre és kerekded formája egyre több macskakedvelő tekintetét vonzza magára, okkal. Ez a gyakran farok nélkül születő, kedves arcú, közepes termetű cica igazán érdekes, kellemes jellemmel lett megáldva. Jól hozzászoktatható más állatokhoz, például kutyákhoz és macskákhoz, illetve a gyerekekhez is, így kiváló családi cica egy olyan családba, ahol nem kell sok időt egyedül töltenie. Az alábbiakban két érdekességet hoztunk a fajta eredetével kapcsolatban. Ezeket kiegészíti egy jellembeli tudnivaló. Ezek mentén egy kicsit jobban is megismerheted a fajtát!
A cymric és a Man-szigeti macska története egészen az 1960-as évekig összefonódik. A Man-szigeti macska, ahogyan a nevéből is adódik, a Man-szigetről származik. A jellegzetes, farok nélküli megjelenés egy genetikai mutáció miatt alakult ki, ami a sziget viszonylag limitált macskaállományában hamar elterjedt. Az elképzelések szerint az „eredeti” szigeten élő cicák rövid szőrűek voltak, a hosszú szőrű példányok pedig a vikingekkel érkeztek.
Mióta felfedezték és felkarolták a Man-szigeti macskát, azóta egyszer-egyszer megjelent egy-két hosszabb szőrű kölyök az almokban, ám a tenyésztők sokáig nem néztek rájuk jó szemmel. Az első, hivatalosan is dokumentált cymric, vagyis hosszú szőrű Man-szigeti macska Kanadában született az 1960-as évek környékén, ezek után pedig elindult a céltudatosabb, szelektív tenyésztés. A CCA (Canadian Cat Association) külön fajtaként ismerte el a cymricet 1970-ben, a TICA bajnoki státuszt adott a fajtának 1979-ben, a FIFé nyilvántartásában pedig 2006 óta különül el a Man-szigeti macskától. (Ehhez érdemes lehet hozzátenni, hogy a cymric és a Man-szigeti macska fajtastandardját ennek ellenére mind a TICA, mind a FIFé összevonja.)
A gyakran referenciaként emlegetett három fő macskás szervezet (TICA, FIFé és CFA) közül a CFA az egyetlen, amelyik nem külön fajtaként tekint a cymricre, hanem hosszú szőrű Man-szigeti macskaként. Az 1990-es évek előtt még cymricként hivatkoztak rá, ám ez a Manx Breed Council és a Cymric Breed Council kérésére megváltozott. Az egyesítés oka pedig az átjárhatóságban rejlik. Korábban, ha egy hosszú szőrű cica született egy Man-szigeti macskaalomban, a CFA irányelvei alapján nem volt „kiállítási értékű”, illetve, állítólag tenyésztésre se lehetett felhasználni. Ezt az adminisztrációs problémát megoldotta a két fajta egyesítése, ami 1994 májusában lépett érvénybe. A CFA nyilvántartásába ekkor került be a cymric hosszú szőrű Man-szigeti macskaként, azóta pedig nem szabályellenes a hosszú és rövid szőrű egyedek keresztezése sem.
Magyar füleinknek nem sok jelentéssel szolgál a cymric szó, leginkább a cirmoshoz, vagy a közkedvelt macskanévhez, a Cirmihez tudjuk kötni. Ám nem csak egy fantázianévről van szó. A cymric a Cymru szóból ered – ami Wales neve gael nyelven –, és állítólag azt jelenti, hogy Walesszel kapcsolatos. Az már kevésbé van megmagyarázva, hogy miért éppen erről az országról nevezték el a fajtát, hiszen nem sok közük van egymáshoz. Eredetileg, a szelektív tenyésztés előtt a hosszú szőrű cicák is a Man-szigetről származnak, ami közelebb van Írországhoz és az Ír-tengeren fekszik, és önmagában is megállja a helyét. Egy teória, hogy a tenyésztők egy kelta hangzású nevet szerettek volna találni macskájuknak, így erre esett a választásuk.
Amikor különböző macskafajtákról beszélünk, gyakran feljön, mint érdekesség, hogy bizonyos fajták jobban hasonlítanak a kutyákhoz, mint mások, vagy mint egy tipikus házi macska. Mindenkinek van egy általános elképzelése a cicákról, amit többé-kevésbé a híres, televíziós bajszosok formáltak, mint például Garfield, Tom, vagy éppena Macskafogó főgonosza, Fritz Teufel.
Tehát, ezek alapján milyen egy macska? Kissé számító, lenézi és kihasználja az embereket, kicsit kiszámíthatatlan, szeret lustálkodni, vadászni és a többi. Emellett természetesen tud bájos és kedveskedő is lenni, nem utolsósorban pedig intelligens, és pillanatok alatt leveszi az embert a lábáról a dorombolásával, ahogyan azt a Macskarisztokratákból is megtudhattuk. Nyilván minden macska egyedi, és a maga nemében különleges, sőt, sokszor közel semmi köze nincs a közhiedelemben élő macskaképhez, mégis, sok az előítélet a bajszosokkal szemben.
A cymric viszont számos „kutyás” tulajdonságot magáénak tudhat, amik, szintén a gyakran megmutatkozó nézetekre hivatkozva, konszenzusosan pozitívabb konnotációval rendelkeznek. Általában azt mondják a cymricről, hogy rendkívül hűséges, szívesen apportíroz, jól tanítható, könnyedén pórázra szoktatható és kiváló házőrző. Bizony, a cymric szeret tisztában lenni azzal, hogy mi folyik éppen a területén és annak környékén, és már-már őrzi a portáját.
Bár több macskás szervezet külön fajtaként tartja számon a cymricet, nem szabad elfelejteni, hogy lényegében egy hosszú szőrű Man-szigeti macskáról van szó. Ezeknél a cicáknál nagyon gyakoriak a gerinchibák, és az ezekkel kapcsolatos neurológiai tünetek.
Ezt az állapotot manx-szindrómának nevezték el, és ahogyan arról fajtaleírásunkban is beszámoltunk, az egyedek 20%-át is érintheti. Magának a problémának ebben az írásunkban olvashatsz utána.
Kövess minket!
facebook instagramKapcsolódó cikkek