A burma macska és az európai burma gyökerei ugyanoda vezetnek vissza, mégis számos különbség van a két fajta között. Ismerd meg a gyakran háttérbe szoruló európai burma történetét az alábbi érdekességek segítségével.

hirdetés

Számunkra is hihetetlen, de egy hónap híján közel egy év telt el azóta, mióta összegyűjtöttünk 6 érdekességet a burma macskáról! Most végre elérkezett az európai burma ideje is, így az alábbiakban főleg ezt a fajtát helyezzük előtérbe. A kettejük közti szoros kapcsolat miatt azonban lesznek átfedések, és lesz olyan információ is, amit már a burmával kapcsolatban is érintettünk. Így viszont nemcsak az európai burmáról tanulhatsz valami újat, hanem az amerikai rokonáról szerzett ismereteidet is felfrissítheted. Nem is húzzuk tovább az időt, térjünk rá az érdekességekre!

Európai burma

1.) Az európai burma történetében is fontos szereplő volt Wong Mau

Ahogyan arra már a bevezetőben is utaltunk, nem lehet a burma macska megemlítése nélkül beszélni az európai burmáról, ugyanis egészen az 1950-es évekig sorsuk egyazon irányba tartott. Erről egy kicsit később még beszélünk, ám most az ezt megelőző időkre fókuszálunk, a fajta célzott tenyésztésének kezdeti fázisára. Ez egészen pontosan az 1930-as évekre tehető, amikor egy amerikai doktor, Joseph Thompson hozzájutott egy megnyerő küllemű macskához az akkori Burmából. (Az ország 1989 óta a Mianmar nevet használja.) A bajszost Wong Maunak hívták. A férfi felismerte a cicában rejlő potenciált, és úgy döntött, hogy pároztatja egy sziámi macskával, Thai Mauval. A sztori pedig, ahogyan azt mondani szokás, mára történelem. Annyi viszont biztos, hogy minden burmát – így az európai burmát is – Wong Mau leszármazottjának tartják.

Az európai burmák már kölyökként is elragadóak

2.) Angliában egyszerűen csak burma

A fajta sorsa tehát az 1950-es években kezdett el kétfelé ágazni, amikor az első burmákat exportálták az Amerikai Egyesült Államokból az Egyesült Királyságba. A burma macska genetikai sokszínűsége, avagy diverzitása már ekkoriban is veszélyben volt, az Egyesült Királyságba pedig közel sem került annyi macska, hogy jelentős beltenyészet nélkül fenn tudják tartani a fajta ottani állományát. (Állítólag 1949 és 1953 között csupán 4 „tiszta” burmát importált az Egyesült Királyságba egy bizonyos Mrs. L. France.) Ez nyilvánvalóan komoly egészségügyi problémákkal járt volna, így az európai tenyésztők meglépték azt, amiért 1947-ben a CFA visszavonta a burma macska elismertségét: keresztezték más fajtákkal. Bár a teljes igazsághoz azt is hozzá kell tenni, hogy a két eset között jelentős különbségek vannak: az amerikai tenyésztők fő motivációja akkoriban a megnövekedett kereslet kielégítése volt, míg az Egyesült Királyságban a források alapján inkább a fajta meghonosítása és egészségének megőrzése volt az elsődleges cél.

A GCCF (Governing Council of the Cat Fancy; az Egyesült Királyság fő macskaregisztrációs szervezete) mondhatni nem vesztegette az időt, és már 1952-ben elismerte a fajtát, amit néha brit burmainak, vagy tradicionális burmainak is szoktak nevezni. Azóta számos „fejlesztés” történt mind brit, mind amerikai fronton, aminek következtében (a standard szempontjából) lényeges különbségek figyelhetőek meg a két fajta között. Ám míg a CFA a burma két változatát külön fajtaként ismeri el (az európai burma 2002 óta van bajnoki státuszban a szervezetnél), addig a többi, nagyobb macskás szervezet vagy az egyiket, vagy a másikat részesíti előnyben, maradva a szimpla „burma” elnevezésnél. Tehát hivatalosan csak a CFA ismeri el a két burmát külön fajtaként. A GCCF például csak a brit változatot ismeri el, és állítólag be is tiltották az Amerikából importált egyedek burmaként való regisztrációját, hogy „megőrizzék a tradicionális vérvonalat”.

3.) Az európai burma 10 árnyalatban is elérhető

Míg az amerikai változatnál csupán négy szín elfogadott – coboly (barna), pezsgő (csokoládé), kék és platinum (lila) – , addig az európai burmánál 10 színváltozatot különböztetnek meg. Ezek a következőek: barna, kék, csokoládé, lila, vörös, krém, barna teknőctarka, csokoládé teknőctarka, kék-krém, lila-krém. (Az utolsó kettő a GCCF kategóriái szerint kék teknőctarka és lila teknőctarka.)

4.) Általában egészségesebb, mint az amerikai változat

Amikor a burma átkerült az Egyesült Királyságba, egy jelentős vérfrissítésen esett keresztül, így vannak olyan örökletes betegségek, amik az amerikai változatnál megjelennek, ám az európainál nem, vagy csak nagyon ritkán. Általában egészségesebb fajtának tartják, mint a tengeren túli társát, életkora pedig akár a 17 évet is elérheti, vagy átlépheti.

hirdetés

5.) Másmilyen egy nőstény és egy hím európai burma?

Végezetül egy kevésbé komoly érdekességet hoztunk, ami egy kis felfrissülést jelenthet a sok történeti információ után. Egyesek kisebb eltéréseket véltek felfedezni a nőstény és a hím európai burmák temperamentuma között. Legyen szó bármelyik nem képviselőjéről, a fajta szeretetteljes jelleméről híres, ennek ellenére gyakori, hogy máshogy töltik a szabadidejüket a hölgyek és az urak.

Előbbiek gyakran kíváncsibbak, szeretik, ha mindenbe bevonják őket, ami a ház körül történik, illetőleg van, hogy kicsit erősebben érvényesítik az akaratukat. Utóbbiak mondhatni kicsit lustábbak, kevésbé érdekeltek abban, hogy gazdájuk mivel tölti a nap minden percét, és valószínűbb, hogy amikor éppen nem velük foglalkozik kétlábú „szolgálójuk”, pihenéssel töltik szabad óráikat.

Természetesen fontos egy ilyen állításnál megemlíteni, hogy minden macska egyedi és közel sem biztos, hogy ez a jellegzetesség mindegyiküknél megjelenik, a fenti csupán egy megfigyelés, amit többen is hangoztattak.