A Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány 2007 óta működik. A szervezet alapítója, Molnár Zsanett és testvére Izabella mindig is segítettek az állatokon, de közel 20 éve végzik ezt alapítványi keretek között. Rideg Éva önkéntes mesélt a csapatról és a velük való közös munkáról.

hirdetés

Snowball cica már biztonságban van új otthonában / Fotó: Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány

Mindannyian önkéntesek vagyunk

A mentéseket Heves és Borsod vármegye szinte egész területén végzik, mely Magyarország szociálisan egyik leghátrányosabb része.

„A kóbor, bajbajutott, bántalmazott állatok száma magasan az átlag felett van ebben a térségben. Zsanetten és Izán kívül egy maréknyi önkéntes van, akik aktívan segítenek. Az alapítvány meglepően kicsi. Mindannyian önkéntesek vagyunk, munka vagy tanulmányok mellett (néha helyett) végezzük ezt” – avat be Évi a működésükbe. Sok nehéz helyzettel találkozott már.

Halt meg állat az autómban, mert nem értem vele fel időben éjjel a budapesti ügyeletre, kellett nemet mondani cicára, mert fizikailag nem volt egy talpalatnyi hely sehol, ahova tudtuk volna vinni. Éreztem magam fizikai veszélyben mentések közben, mert vagy a környék volt veszélyes, ahonnan mentettünk, vagy a közeg, amiből el kellett hozni a bajba került állatot

– foglalja össze Évi a nehézségeket. Szerencsére a kudarcokon túl tud lépni, mert hajtja az elhivatottság, és vannak olyan esetek, melyekből erőt tud meríteni a következő feladathoz. Ilyen lehet egy sikeres mentés, egy új ideiglenes gazdival való együttműködés, vagy amikor sikerül az egyik gondozott cicának új otthont találni.

Az akna mélyéről Hágába

Évi ideiglenes befogadó, hozzá is kerülnek cicák, akik gazdira várnak. „Majdnem másfél évig volt nálam egy vak, epilepsziás cica. Senkinek se kellett, pedig a világ legvagányabb macskája. Csináltam neki egy saját Instagram-oldalt, és egyszer csak egy hágai lány jelentkezett érte. Egy hevesi akna mélyéről a tulipánok földjére, ezek a képek motiválnak. De ugyanígy megkönnyezem, amikor látom, hogy Shelly cicánk az ideiglenes gazdi ölében fotózkodik a konyhaszekrény hátulja helyett” – avat be minket az állatvédő a cicák történetébe.

Évi motiváltsága az igazságtalanságon alapszik. „Egyszerűen nem igaz, hogy ennyire rosszul bánhatnak a cicákkal és a kutyákkal. Ha van időm, lehetőségem, akkor segítek, mert úgy érzem más nem teszi. Nem gondoltam volna, hogy így beszippant ez a világ, de immáron 4-5 éve a szabadidőm nagy részét ezzel töltöm” – osztja meg az okot, ami nap mint nap hajtja.

Az ideiglenes befogadók csapata összetartó közösség, sokszor segítenek egymásnak, vagy vállalnak még több plusz feladatot, ha az állatok vagy egymás támogatásáról van szó. Néha egy kedves üzenettel lendítik át társukat a nehézségeken, melyekkel az önkéntes munka során folyamatosan szembesülniük kell.

Forrest cica már biztonságban van az ideiglenes családjánál / Fotó: Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány

Néhány nap is számít

Általában 20–50 cica van az Egyesület gondozásában. Ez a szám egyenesen arányos azzal, hogy mennyi ideiglenes befogadót tudnak szervezni.

„Tudom, hogy közhely, de az örökbefogadással tényleg két életet lehet megmenteni. A mi esetünkben konkrétan megnyílik a lehetőség, hogy az ideiglenes gazdihoz újabb mentvényt helyezzünk el” – hívja fel a figyelmet Évi az örökbefogadás fontosságára.

Sokan vélekednek úgy az örökbefogadással kapcsolatban, hogy nem készek egy 10–15 éves elköteleződésre. Az ideiglenes befogadás ellen gyakori érv, hogy nyáron két hetet nyaralnak, és nem tudják biztosítani az állatok elhelyezését addig, és az is gyakori ellenérv, hogy félnek a kötődéstől. Az Egyesület önkétesei támogatják azokat, akik megpróbálják ezt a fajta segítségnyújtást.

hirdetés

Ezeket az állatokat mi a biztos halál, nélkülözés, éhezés, fagyhalál elől mentjük. Az a néhány nap befogadás is már konkrétan életet ment. Ezt sokan nem így látják, vagy nem hiszik el. Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor hátra kell hagynunk valakit, mert nincs hova tenni

– összegzi Éva a támogatás fontosságát.