Bár a gepárdot úgy emlegetjük, mint a nagymacskák egyik képviselőjét, a valóságban a macskaformák (Felinae) alcsaládjában kap helyet, vagyis tulajdonképpen a kisebb testű vadmacskákhoz tartozik nagyobb termete ellenére is. Ezeknek a macskáknak a közös jellemzője, hogy a megszilárdult a nyelvcsontjuk (hyoid bone) miatt tudnak dorombolni, de nem tudnak üvölteni.

hirdetés

A következőkben a gepárd kialakulásáról, külső jellemzőiről és a szokásairól tudhatsz meg érdekességeket.

Karmaik csak félig visszahúzhatók

1.) A puma a legközelebbi rokona

Talán sokak számára megdöbbentő, de a Serengeti leggyorsabb állata legközelebbi rokonságban a pumával és a jaguarundival áll. Mindkettő, mérete ellenére a puma is, szintén a macskaformák képviselője, tehát nem nagymacska. Érdekes azonban, hogy a pupillája kerek, akárcsak a nagymacskáké, nem úgy, mint a kistestű macskaformáké, akiké függőleges. (Bár ott is vannak kivételek, a pusztai macska.) A gepárd egyedüliként képviseli az Acynonix nemzetséget, a másik négy ide tartozott faj már kihalt.

4 alfaját különböztetjük meg, az iránit, a délkelet-afrikait, az északkelet-afrikait és az északnyugat-afrikait. Az iráni az egyetlen gepárdpopuláció, amely Ázsiában fellelhető; 2022-es becslések szerint mindössze 12 képviselője van, 9 hím és 3 nőstény.

És ha már itt tartunk, a gepárd bizony veszélyeztetett státuszban van, ami orvvadászatának, vadászatának és élőhelye pusztulásának köszönhető.

A gepárd nem nagymacska

hirdetés

2.) Azok az egyedi pöttyök

Minden gepárdon körülbelül 2000 pöttyöt számolhatunk meg a krémszínű szőrzetben, melyek egyedi azonosítóként is szolgálhatnak. Ez azt jelenti, hogy két gepárdnak sincs ugyanolyan mintázata.

A gepárdnak is van sörénye, amely körülbelül 8 centiméter hosszú és az állat nyakát és vállait fedi le. Prominensebb a hímeknél, a fiatal egyedeké pedig hosszabb és színében is eltérő, lehet akár kékes, őszes is.

Gepárdmama kölykeivel

3.) A királygepárd

A királygepárd fantasztikus bundáját egy igen ritka genetikai mutációnak köszönheti. A krémszínű alapon a bundáján nagy, sötét foltok és három sötét, széles csík díszeleg, ami egészen a nyaktól a farkáig húzódik. A gepárdok durva szőrével ellentétben ez a bunda selymes.

Volt, ahol azt gondolták, hogy egy gepárd és egy hiéna keresztezése lehet, mások arra tippeltek, hogy egy gepárd és egy leopárd szerelméből született ez a különös egyed. Ami azonban elárulta ezeket az állatokat, a nem visszahúzható karmaik, amikkel egy átlagos gepárd is rendelkezik. 2012 óta tudják, hogy ennek a mintázatnak egy génmutáció az oka. Ugyanannak a génnek a mutálódása idézi elő, amely a házi macskáknál a makréla és a klasszikus cirmosságot okozza. A tulajdonság recesszíven öröklődik, ami azt jelenti, hogy mind a két szülőnek hordoznia kell a mutálódott gént. Ebben az esetben az utódok valószínűleg negyede lesz királygepárd.

Királygepárd

4.) A világ leggyorsabb szárazföldi állata

Tagadhatatlan, hogy morfológiájában a gepárd és az agár sok hasonlóságot mutat, ami összefüggésben van a gyorsaságukkal is. A gepárd azonban nagyobb maximum sebességre képes, mint egy agár. Egy gepárd átlagosan 93-112 kilométer/órával képes futni, míg egy agár, egészen pontosan az angol agár – akit a kutyák között a leggyorsabbnak tartanak – maximum körülbelül 75 kilométer/órára képes.

A gepárd könnyű, áramvonalas teste alkalmassá teszi a rövid, robbanásszerű gyorsulásokhoz és a hirtelen irányváltoztatás végrehajtásához. A szemfogak kisebb mérete miatt az orrjáratai is nagyobbak, amik biztosítják a nagy mennyiségű levegő gyors áramlását a megnagyobbodott szívbe és tüdőbe. Egy tipikus hajsza során a légzésszámuk percenkénti 60-ról 150-re nő.

Futás közben nagy segítségükre vannak még a félig visszahúzható karmaik, amelyek jobb tapadást biztosítanak, és a hosszú farkuk, amelyet kormányrúdként használnak. A kivételes sprinthez a csontoknak is sokat hozzá kell tenniük. A gepárd végtagjai hosszabbak, a sípcsont és a szárkapocscsont szorosan egymás mellett van, így a lábak kisebb valószínűséggel fordulnak ki, ezzel csökkentve az egyensúlyvesztés kockázatát. Ennek következtében azonban a macska nem kifejezetten ügyes mászó, de cserébe képes futás közben a levegőben megfordulni felugorva.

A leggyorsabb szárazföldi emlős

5.) Nem csúcsragadozó

A gepárdok leginkább napközben aktívak, aminek megvan a jó oka. Ezzel elkerülhetik a szimpatrikus fajokat, vagyis azokat a nagyragadozókat, melyekkel megosztják az előhelyüket. Így nagyobb valószínűséggel védik ki az éjszaka aktív leopárdok és oroszlánok támadást, vagy azt, hogy elvegyék a megszerzett zsákmányukat.

A gepárdok általában magányosan élnek

6.) Kiképzett vadász

A sumerek Kr. e. 3000-ben gepárdokat képeztek ki vadászatra. Az indiai (akkori hindusztáni) uralkodó, Akbar császár 1000 gepárddal vadászott, 1556 és 1605 között, amikor hatalmon volt. De Tutanhamon sírja is tartalmazott különféle gepárdos tárgyakat, ami miatt a történészek úgy vélik, hogy a gepárd az ókori egyiptomiak szent állata lehetett.

Gepárd

7.) A hímek ragaszkodnak egymáshoz

A gepárdok igen érdekes társadalmi csoportokba rendeződve élnek, ami nem jellemző a macskafélékre; az oroszlántól eltekintve mind magányosak. A gepárdok társulásainak 2 fajtája van. Egyes nőstények hajlamosak kölykeikkel és nőnemű testvéreikkel együtt pihenni napközben, alapvetően azonban úgy tartják, hogy bár a gepárd nőstények nem agresszívek, inkább kerülik egymást. Más macskafélékkel ellentétben nagyobb a territóriumuk, mint a hímeknek.

Ahogy azonban a nőstények esetében vannak kivételek, úgy a hímeknél is. Ezek az állatok koalíciókat alkotnak, akárcsak az oroszlánok. Ebből nagy előnyük származik, így ugyanis együtt védhetik a területüket. Ezeket a koalíciókat általában alomtársak alkotják, de előfordul, hogy beengednek idegen hímeket is a csapatba. Törődnek egymással, ápolják egymást és keresik a másikat, ha az sokáig van távol. Egyenlő jogokkal rendelkeznek, ha az ölésre és evésre kerül sor, és megfigyelték azt is, hogy ezek az állatok általában egészségesebbek, mint a magányosak, és a nőstényeknél is nagyobb esélyük van.

A hímek koalíciókat alkothatnak

8.) A gepárd fogságban

A gepárdot előszeretettel szelídítették meg. Az első gepárd 1829-ben került állatkertbe, egészen pontosan a Zoological Society of Londonba. Bár könnyen kézhez lehet szoktatni ezt a vadállatot, az már az első időkben világossá vált, hogy a halálozási ráta igen magas náluk fogságban. Átlagosan mindössze 3-4 évet éltek a 12 helyett. Érzékeny lények, akik ily módon szaporodni sem képesek olyan sikerrel. Szerencsre a 1975 óta a CITES egyezmény korlátozza a vadon élő gepárdok kereskedelmét, és nagy erőfeszítéseket tettek a fogságban való tenyésztés visszaszorítására és szabályozására is.

A fogságban tartott gepárdokat félénkek, és hajlamosak lehetnek a szorongásra, emiatt gyakran nevelik őket együtt kutyakölykökkel. Ez a típusú szocializáció segít leküzdeni a feszültségüket és könnyebben teremtenek kapcsolatot az emberekkel és a fajtársaikkal is. Sőt, idősebb korukban is gyakran töltik az idejüket együtt támogató kutyákkal.

Érdekes adat, hogy a vadonban sosem jelentettek gepárdtámadást, ám az több ízben is előfordult, hogy a fogságban tartott gepárd megsebesítette az embert vagy akár meg is ölte.

Le sem tagadhatná, hogy macskaféle