A havanna barna macska rejtelmei: 6 érdekesség a fajtáról
Közzétéve: 2025. 05. 06 - Fotók: Getty Images Hungary • 5 perc olvasás
Közzétéve: 2025. 05. 06 - Fotók: Getty Images Hungary • 5 perc olvasás
A havanna barna macska egy különleges fajta, gyönyörű bundával és kedves természettel.
A havanna barna macska (vagy havannai barna macska, ahogyan néha említeni szokták) egy barátságos, érdeklődő és társaságkedvelő fajta, kusza múlttal, és viszonylag szűk génállománnyal. Utóbbit már próbálják „javítani” azáltal, hogy a tenyésztésébe engedélyezik a különböző, nem fajtatiszta vagy más fajtájú macskák bevonását (szigorú körültekintéssel). 2019-ben Amerikában például elkezdtek egy programot, ami engedélyezi a havanna barna keresztezését a keleti rövidszőrű megfelelő színű egyedeivel, a fókapontos, illetve a csokoládészínű sziámikkal, és a fekete vagy kék házi macskákkal. Az így született cicák ugyan nem fajtatiszta havannák, ám ha egy ilyen cicát pároztatnak egy fajtatiszta havanna barna macskával, akkor a fajtastandardnak megfelelő kölyköket már a fajta regisztrálható képviselőinek tekintik. Ezt a témát félretéve, térjünk is rá az alábbi érdekességekre!
A havanna barna macskák lenyűgöző színe kétségkívül nem mindennapi, így érthető, hogy korai tenyésztői célnak tűzték ki annak megőrzését. A különleges kinézetű macskának viszont egy nevet is találni kellett, ami valljuk be, soha nem egyszerű. Ám könnyebbséget jelentett az, hogy a macska mélybarna színe már akkor is közel azonos volt a havannai szivar színével, így ez a név ragadt rá a fajtára.
Egy másik elképzelés szerint a havanna nyúlról nevezték el a fajtát, ugyanis ezeknek a nyulaknak is sötét színű a bundája. Egészen pontosan ötféle színe lehet, közülük az egyik a csokoládé, ami viszonylag közel áll a havanna barna macska bundájának színéhez.
Ha egy kicsit belemegyünk a havanna barna macska történelmébe, találkozhatunk egy úgynevezett svájci hegyi macskával. Így hívták a 19. századi Angliában a mélybarna bundájú és zöld szemű, eredetileg Thaiföldről származó sziámi típusú macskákat. Hogy hogyan jött ez a becenév, az egyik forrásból sem derül ki, ám az már igen, hogy mi történt velük, és hogyan kapcsolódnak a havannai barnákhoz.
Az 1920-as években a brit Sziámi Macskaklub egyértelműen a kék szemű macskákat preferálta, így a tenyésztők is elvesztették az érdeklődésüket a svájci hegyi macskák iránt. Az 1950-es években viszont újfent fellángolt ez az érdeklődés, és újra létre akarták hozni az erősen elhanyagolt, sőt, sokak által már elfeledett fajtát. Ennek keretein belül macskatenyésztők egy csoportja elkezdett a svájci hegyi macskához hasonló, barna macskák létrehozásán dolgozni, ez a törekvés pedig végül a havanna barna macska megszületéséhez vezetett.
Bár a havannák mélybarna színükről ismertek, nem ritka, hogy cirmos mintázattal születnek. Ez még kölyökkorukban jól látszódik, majd felnőttkorukhoz közeledve egyre halványodik, sőt, legtöbbször el is tűnik, így felfedve mélybarna, egységes színét. A CFA fajtastandardjában ki is emelik, hogy a kölyköknél és a fiatal felnőtt macskáknál engedélyezett a „szellem cirmos minta”.
Ha már a havanna barna színénél tartunk, érdemes lehet megemlíteni, hogy ez az egységes szőrszín több szőrtípuson is keresztülível, így a vibrisszák, vagyis a környezet érzékelésére használatos bajuszszőrök is érintetté válnak. Sokan talán nem is gondolnák, de a havanna macskáknak még a bajsza is barna.
Nem a sütemény, bár szőrének színe nem áll túl messze a brownie színétől. A brownie, avagy broonie, akiről most szó esik, egy segítőkész házi szellem a skót folklórban, aki az éjszaka leple alatt besegít a házimunkába egy kisebb ajándékért (például egy tál tejért) cserébe. Néha kicsit csintalan, és kissé sértődékeny, ám egy biztos: az emberekkel szoros kapcsolatban van. Csakúgy, mint a havanna barna, aki barátságos, társaságkedvelő, és támogató jelenlétével segíti gazdáit. Így megkapta a becenevet: brownie.
Röviden és tömören: nem egészen. A kérdést sajnos nem lehet ennyire egyszerűen megválaszolni, ugyanis valahol bizony kapcsolódnak ezek a macskák, mégsem szokták őket egyazon fajtának tekinteni. Az előbb említett kapcsolatot hosszasan lehetne elemezni, de őszintén, a történet elég keszekusza, és pontos részletei forrásonként változnak. Így csupán egy leegyszerűsített tájékoztatóval szolgálnánk.
A történet a havanna barna macskával kezdődött, az 1950-es években, Angliában. A kezdetekben sziámi és fekete házi macskák keresztezésével jött létre a havanna barna prototípusa, amelynek jövője kettéágazott: egy részük Amerikában folytatta a pályafutását, és belőlük alakult ki a ma is ismert havanna barna macska. Ezt a fajtát a CFA nyilvántartásában havanna barnaként (Havana Brown) találhatjuk meg, és a szervezet standardja szerint csak barna színben fordulhat elő. A TICA rendszerében szimplán havannakét (Havana) szerepel, és annyi különbség van az előző standardhoz képest, hogy nemcsak barna, hanem lila (lilac) színe is lehet.
Visszatérve a kezdetekhez, a korai havanna barnák egy része Angliában maradt, ahol 1958-ban elismerte az új fajtát a GCCF (Governing Council of the Cat Fancy), „Chestnut Foreign Shorthair” néven. Ezt magyarul gesztenyeszínű keleti rövidszőrűnek, vagy orientálnak nevezhetnénk. Ezután egy rövid időre állítólag havannának hívták a fajtát, ám ez nem volt túl hosszú életű. Angliában (és így Európában is) a tenyésztők a „sziámisabb” vonalon indultak el, egy ponton viszont szembe kellett nézniük a valósággal: sajnos az új fajta genetikai állománya igencsak szűk volt. Így tovább alakították, létrehozva a ma is ismert keleti rövidszőrűt. A nagyobb európai macskás szervezetek tehát egyetlen havannát ismernek el, az pedig a keleti rövidszőrű havanna színezete.
Így jön képbe a suffolk, ami egy kifejezetten új kezdeményezés az angol tenyésztők részéről, akik vissza akarták hozni az európai havanna eredeti formáját, még mielőtt keleti rövidszőrűvé vált volna. A suffolkot jelenleg csupán a GCCF ismeri el, és kinézet szempontjából olyan, mintha a keleti rövidszőrű és a havanna barna között helyezkedne el valahol.
Mindezt félretéve, a havanna barna macska egy viszonylag ritka fajta még Amerikában is, ennek ellenére számos rajongója akad. Ha szeretnél többet is megtudni a fajtáról, olvasd el fajtaleírásunkat itt.
Kövess minket!
facebook instagramKapcsolódó cikkek