Ázsia magashegységeiben körülbelül 3500–7000 hópárduc él, hatvan százalékuk Kínában. Az elmúlt időszakban teljes monitoringnak vetették alá azt a területet, ahol feltételezett élőhelyük található, hogy kiderítsék, mekkora is a vadon él populáció valójában.

hirdetés

A hópárducok, más néven hóleopárdok Ázsia magashegységeinek őshonos nagymacskái. Jelentős részük, közel felük Tibet lankáin él, nagy szerencséjükre. A feltűnő mintázatú, különleges bunda ugyanis az orvvadászok kedvelt prédájává teszi őket. A tibeti buddhista szerzetesek évtizedek óta járőröznek annak érdekében, hogy az orvvadászat ne pusztíthassa tovább a nagymacskákat a területen. A közigazgatásilag Kínához tartozó Tibet mellett 11 másik ország is otthont ad, ha kisebb részben is, vadon élő populációjuknak.

A hópárducok számáról egyre pontosabb adatok vannak egy friss vizsgálatnak köszönhetően

Bundájuk és belső szerveik is értékesek az orvvadászok számára

Leginkább bundájukért és belső szerveikért vadásznak a hópárducokra, utóbbiak ugyanis a tradicionális kínai gyógyászat kedvelt alapanyagának számítanak. A környékbeli emberek is nagy fokú pusztítást tudnak véghez vinni a populációban, ugyanis a juhok és kecskék védelmében ölik le a nagymacskákat. A hópárducok egyedszáma leginkább a 21. század első évtizedében fogyatkozott meg, akkoriban a vadászat és az orvvadászat miatt mintegy 20 százalékkal csökkent a számuk.

Kína felismerte a fajta megőrzésének fontosságát, és egy igencsak komplex programot dolgozott ki az állatok védelme érdekében. Nemcsak vadkamerákat helyeztek ki, de szőrmintákat is gyűjtöttek, vizsgálják a tájgenetika hatásait, a hópárducok és a leopárdok közötti interakciókat is. A munkában több egyetem és természetvédelmi szervezet vett részt.

Az északnyugat-kínai Sandzsianjüan régióban végzett felmérés során átlagosan 0,9 hópárducot talált 110 négyzetkilométeren. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 1002 egyed élhet az élőhelyük 60 százalékát kitevő kínai területeken jelenleg.

Pontos képet kaptak a kutatók a hópárducok számáról

A hóleopárdok egyedi szőrzetmintázatúak, bundájuk hasonló az emberi ujjlenyomatokhoz, ezért minden egyeden különálló jegyek vannak, így könnyű volt megkülönböztetni őket, és ez segített abban is, hogy a populáció egyedsűrűségéről pontos képet kaphassanak a kutatók. Kameráik több tízezer példány mozgását rögzítették. A módszer ráadásul nemcsak a hópárducok, de más élőlények vizsgálata során is segíthet.

hirdetés

Ahhoz, hogy jobban védjük őket, tanulmányoznunk kell viselkedésüket, biológiájukat és genetikájukat, és integrálnunk kell az összes tudományos adatot és kutatási eredményt, hogy hatékonyabban mozdítsuk elő a hópárduc kutatást és megőrzést

– összegezte a kutatás vezetője, Lian Hszinming.