Nemrégiben arról kérdeztünk titeket, hogy cicátok barátságos-e az idegenekkel, a hozzátok érkező vendégekkel? Nézzük is meg, milyen válaszokat adtatok kedvenceitekkel kapcsolatban!

hirdetés

Doromboló barátaink természete végtelenül sokféle lehet: egyesek azonnal barátkoznak, mások azonban úgy vélik, a vendégek érkezése sérti a személyes terüket, ezért inkább elfutnak vagy elrejtőznek a lakás legváratlanabb zugaiba. A beérkezett hozzászólásokból is kirajzolódott, hogy bundásaink huncut, félős, barátkozós és teljesen antiszociális lények is lehetnek, és pont ettől gyönyörű és izgalmas a velük való együttélés. Nézzük is meg, miket meséltek a gazdik!

A gazdik hozzászólásai rendkívül változatos képet festettek a cicák jelleméről

Így reagálnak a cicáitok a hozzátok érkező vendégekre, idegenekre

A harapós kis őrző, avagy amikor a cica dönt

A macskák esetében gyakorta előfordul, hogy határozott véleményt formálnak, amit nem restek közölni sem. Akadt olyan gazdi, aki egy igazán karakteres cicáról mesélt:

• „Volt egy cicám, sajnos már nincs, el kellett altatni, mert rákos volt. Ő olyan volt, hogy aki nem tetszett neki, annak beleharapott a vádlijába. Addig keringett körülötte, míg bele tudott harapni.”

Volt macska, nincs macska

Ez a típus általában hangtalanul felszívódik, amint csengetnek, mintha sosem lett volna macska a házban. A vendég távozása után pedig úgy bújik elő, mintha semmi sem történt volna. Sokan írták, hogy kedvencük kizárólag a szűk családot fogadja el:

• „Csak minket fogadnak el, bárki jön elbújnak!”
• „A kislány az ágy alá bújik, a fiú távolról figyel.”
• „Szalad el!”

Akiket már jobban ismer, velük nincs gondja. Ismeretlenek elől elbújik, de olyan is volt már, hogy utána kapott a betolakodónak.

– írta az egyik gazdi.

A született társasági lények

A burma cicák híresek arról, hogy ragaszkodóak és közvetlenek, így az alábbi komment biztosan nem lepett meg senkit:

• „Igen, mert Ő egy burma!”

Misi az a típus lehet, aki leül a vendég táskájára, elfoglalja a kabátját, és biztosan megjelenik minden fotón is.

• „Misi mindenkivel barátságos, imád a középpontban lenni!

A láthatatlan művészek

Egyes cirmosok képesek újraértelmezi a lakáson belüli rejtőzködést, hiszen a név is kötelez:

• „Houdini viszont nem áll szóba senkivel, csak velem. Elbújik, ha jön valaki és messziről kukucskál.”

Volt, aki jogos kérdést tett föl:

• „Létezik egyáltalán olyan macska, aki egyből spanol idegennel?”

Az „ismerkedem, de csak ha muszáj” típus

Mint tudjuk, a macskák természetüknél fogva kíváncsiak, így nem csoda, hogyha nem bírják sokáig az ismeretlenben való létezést. Bármennyire is tartanak az idegen személyektől, végül az érdeklődésük győz!

• „Elbújnak, de egy idő után előjönnek. A kíváncsiság győz, meg hátha hozott az idegen valami fogukhoz illőt.”
• „Pár óra kell, de aztán győz a kíváncsiság.”

Természetesen azt is elmondhatjuk, hogy a kíváncsiság és az étel kombinációja verhetetlen.

Az antiszociális királynő

A legdrámaibb történet talán Éjfél királynőjéé:

Drága Éjfél királynőmnél tegnap járt az állatorvos, mivel felsőlégútija van....nagyon köhög. Hát a fogadtatás nem volt szívélyes, sőt.....Éjfél mindenkivel antiszoc, de a jó öreg doktor bácsi kimondottan a „szíve csücske". Senki nem lehet amúgy neki olyan rokonszenves, hogy legalább egy simi erejéig kedvességet mutasson felé. Nem tudom miért. Viszont engem naponta százszor összepuszikázik. És én is őt. Most egy kicsit meg is van sértve, amiért fúj gyógyszereket kell szednie.

A barátságos cirmos és az óvatos fiatal

A kor is sokat számít, a senior bundások gyakran rutinosabban kezelik az új helyzeteket:

• „A 13 éves cirmos kandúrom barátságos mindenkivel, de a fiatal lány cicám elbújik.”

A hozzászólásokból újra megerősítést nyert, hogy nincs két egyforma macska. Van, aki mindenkit szeret, van, aki senkit a gazdáján kívül, és van, aki csak akkor fogad el egy vendéget, ha eltelt legalább néhány óra. De bármilyen is a viselkedésük, mindegyikük pont attól szerethető, amilyen.

hirdetés