Nyáron kiemelkedően fontos a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel, ám a macskáknál kifejezetten trükkös lehet ennek elérése. Erre sokszor ajánlott megoldás az itatókút, amivel kapcsolatban egy saját történet hoztunk.

hirdetés

A dehidratáltság komoly egészségügyi probléma, aminek megelőzésére nyáron még több energiát kell fordítani. Ez saját magunkra és szeretteinkre is vonatkozik, utóbbi kategóriába pedig kisállataink is beletartoznak. Ám míg családtagjainkat szóban is figyelmeztethetjük, és többé-kevésbé megbízhatunk bennük arra vonatkozóan, hogy eleget isznak a nap folyamán, addig háziállataink folyadékbevitelét nekünk is felügyelni kell, illetve a mi felelősségünk, hogy mindig legyen kitéve nekik elegendő mennyiségű és tiszta víz. Ehhez pedig kézenfekvő megoldás lehet egy itatókút, amit ivókútnak vagy szökőkútnak is szoktak hívni. Ha eddig szkeptikus voltál ezzel az eszközzel kapcsolatban, elmesélem a saját történetemet cicámról, Cirmiről (akiről a fenti kép is készült), és a friss, két hónapos szerelméről, az itatókútról.

Sok esetben ideális megoldás lehet egy itatókút

Cirmi: a macska, aki amikor csak tehette, a csapból ivott

Hadd mutassam be szerkesztőségünk egyik cicáját, Cirmit. Később még jobban is megismerkedhettek vele kedves olvasóink, ám most csak a cikk témájához lényeges részleteket osztom meg róla.

Cirmi egy frissen 14 éves cirmos cica, aki gyerekkorom óta része az életemnek. Sokáig kinti-benti macska volt, ám kicsit több mint fél évvel ezelőtt egy tragikus esemény következtében úgy döntöttünk, hogy ez megváltozik. Amíg szabad kijárása volt, nem zavartatta magát, és rendre ivott a kutyáink vizéből, vagy azokból az itatótálakból, amiket a kert különböző pontjaira helyeztünk ki. Ám amikor bent volt, soha nem szeretett a kitett vízből inni; annak ellenére sem, hogy frissen és tisztán tartottuk, amennyire csak tudtuk. Amit viszont már az elejétől kezdve preferált, az a csapból ivás. Mindig szépen befeküdt a mosdókagylóba, és türelmesen megvárta, amíg valaki arra jár – ekkor pedig követelte a friss vizet, egyenesen a csapból.

Előre tekerve az idő kerekét, Cirmi ma már szigorúan benti cica. Ám „rossz” szokását, hogy a házban majdnem kizárólagosan a csapból iszik, nem vetkőzte le. Ez nem is lenne túl nagy probléma, ha mindig lenne otthon valaki – ám valljuk be, sokunk számára ez nem egy reális élethelyzet. Egy ideig próbáltuk hozzászoktatni ahhoz, hogy az itatótálból igyon: egy nagy átmérőjű tálat választottunk, amikor csak tehettük, cseréltük a vizét, és a cseréknél elmosogattuk a tálat. Ám csak akkor ivott a belőle, amikor frissen raktuk le a vizet (bár akkor sem túl nagy elánnal) – utána pedig a mosdókagylóban várakozott arra, hogy megnyissuk neki a csapot. Ezek alapján pedig nem tudhattuk biztosan, hogy iszik-e eleget, amikor nem vagyunk otthon – így kipróbáltuk az itatókutat.

Sajnos nem vagyok fotós, így Cirmi csapból ivásáról nincsenek túl jól sikerült képeim, de szerettem volna szemléltetni a rituálét – talán ez a legjobb kép a sok közül / Fotó: welovecatz.hu

Cirmi és az itatókút esete

Elképzelhető, hogy túlaggódtam a dolgot, és minden rendben lett volna az itatókút nélkül is, ám korára és a macskák vesebetegségre való hajlamára tekintettel nem mertem kockáztatni. Az itatókút szerencsére rögtön nagy sikert aratott nála! Az első egy–két napon még felugrott a csaphoz, ám inkább csak megszokásból. Ilyenkor odavittük az itatókúthoz, ahonnan rögtön inni is kezdett. Azóta magától is odamegy a csöndesen működő szerkezethez, naponta többször is, ami kifejezetten megnyugtató főleg így nyáron, a nagy melegben. Végre nem kell várakoznia a mosdókagylóban, hogy valaki kinyissa neki a csapot, hiszen bármikor meglátogathatja a folyamatosan csobogó vizét. Ezt úgy látom, ő is nagyra értékeli!

Az itatókút karbantartása

Természetesen az itatókút nem úgy működik, hogy csak lerakom, megtöltöm vízzel és soha többé nem kell hozzányúlnom, csak feltölteni, ha kifogy. Mindegyiket karban kell tartani, takarítani, csakúgy, mint egy átlagos itatótálat; bár tapasztalataim szerint „nagytakarítást” csak ritkábban kell tartani.

Mint már említettem, nem vagyok a legjobb fotós, ám hitelét vesztette volna az írás egy olyan kép nélkül, amelyen éppen Cirmi iszik az itatókútból / Fotó: welovecatz.hu

Cirmi itatókútja például három fő elemből áll: egy víztározóból, egy középső lapból, amihez a szivattyú csatlakozik, és amiben a szűrő is helyet kap, illetve egy fedőlapból, ahová a víz folyik (innen pedig visszafolyik a víztározóba, a vízszűrőn keresztül). Más ivókutaknál egy kicsit más lehet a felépítés, én az általam ismert koncepcióról fogok beszélni, de a lényeg a többinél is ugyanaz: az ivókutak nem öntisztítóak, és időnként rájuk fér a takarítás.

A fedőlapot, amivel érintkezik a cica, mindennap érdemes elmosni. Az alatta lévő lapot személy szerint akkor szoktam takarítani, amikor jelzi az itató, hogy alacsony a vízszint. Ilyenkor a víztározó részt is kimosom, illetve a szivattyút és a többi alkatrészt is leöblítem. Ezt neveztem a korábbiakban „nagytakarításnak”, ami nálunk körülbelü 4 naponta esik meg, mivel Cirmi mellett a kutyusunk is rászokott az itatókútra. Ezt kiegészítve, a legtöbb forrás azt ajánlja, hogy ez legalább hetente egyszer történjen meg. Egyébként nem kell egy hosszú folyamatra gondolni, a szét- és összeszereléssel együtt alig 5 percbe telik.

hirdetés

Végezetül még hozzátenném, hogy nem szabad elfeledkezni a szűrőről sem! A választott itatókút gyártója ezzel kapcsolatban biztosan ad útmutatást; Cirmi itatójának szűrőjét például havonta kell cserélni, és amennyire fel tudtam mérni, máshol is ez a standard.

Közel két hónap használat után azt tudom mondani, hogy nálunk nagy sikert aratott az itatókút, és Cirmi kifejezetten szereti használni. A korábbi, csapból ivós tendenciája miatt ez nem okozott akkora meglepetést, ám el tudom képzelni, hogy nem minden cicának válik be ez az itatórendszer. Ennek ellenére számukra is ugyanolyan fontos a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel.