Amikor egy szeretett személy meghal, természetes, hogy fájdalmat érzünk, gyászolunk, és vigaszt várunk a környezetünktől. Ugyanígy érezhetünk egy szeretett kisállat elvesztése esetén is, hiszen sokunk családtagként tekint négylábú barátjára. Vannak, akik a gyászt nem ismerik el, azonban tudnunk kell: a gyász érzése teljesen normális, és igenis szükség van rá, hogy meggyászoljunk egy elvesztett kapcsolatot!

hirdetés

A gyász folyamata

Ha valaha elveszítettünk már valakit, tudhatjuk, hogy a gyász nem egyenes vonalban halad. Gyakran visszatérhetnek a korábbi érzések, akár akkor is, amikor már jobban érezzük magunkat. A folyamat jellemzően tagadással kezdődik, ami időleges védelmet nyújt. Ezt követheti az alku, akár egy felsőbb hatalommal, önmagunkkal vagy a kisállatunkkal. Sokszor haragot is érezhetünk, akár az állatorvos, akár a családtagok vagy önmaguk iránt. A bűntudat és a szégyenérzet is gyakori, főleg, ha úgy érezzük, tehettünk volna valamit.

A gyász nem egyenes vonalban halad, gyakran visszatérhetnek a korábbi érzések

Idővel, habár ez egyedi, mégiscsak elmondhatjuk, hogy ezek a heves érzelmek csillapodnak, és elérkezik az igazi szomorúság, akár depresszió is. Az elfogadás csak akkor jön el, amikor már fájdalom nélkül tudunk visszagondolni négylábú társunkra. Az egészséges gyász nem azt jelenti, hogy elfelejtjük őt, csak azt, hogy elfogadjuk az elvesztését, és mosolyogni tudunk az emlékeken. Kedvencünk már nem szenved, most csak nekünk van szükségünk gondoskodásra.

A gyász feldolgozása

A gyász személyes élmény, azonban sosem kell egyedül megküzdenünk vele.

Íme néhány tipp, ami segíthet:

• Mindig ismerjük el az érzéseinket, és engedjük meg magunknak, hogy kifejezzük őket.
• A sírás természetes, ne szégyelljük.
• A szomorúság elfojtása csak elnyújthatja a gyászt.
• Ne a búcsú pillanataira koncentráljunk, hanem próbáljunk meg a boldog, közös pillanatokra fókuszálni.
• Kérjünk segítséget!

Mindig ismerjük el az érzéseinket, és engedjük meg magunknak, hogy kifejezzük őket

Én és a kedvencem

Személyes tapasztalatként megosztom veletek, Kedves Olvasók, hogy nemrégiben én is elvesztettem négylábú társamat. Még ma is kifejezhetetlen érzés, ami akkor fogott el. Tökéletes volt, számomra ő volt a legjobb társ, egy őszinte lény, akit iszonyú nehéz nélkülözni, de sajnos muszáj feldolgoznunk ezt a veszteséget. Ki kell mondanunk az érzéseinket, sírnunk is kell, és ami nekem segített, hogy láttam, ott volt és eltemettem. Méltó módon búcsúztattam, és búcsúztam el tőle.

hirdetés

Ne a búcsúra, hanem a boldog, közös pillanatokra emlékezzünk / Fotó: welovecatz.hu

Emlékezzünk méltón doromboló barátunkra

Egy búcsúzási rituálé segíthet a fájdalom, a veszteség és az elmúlás feldolgozásban. Természetesen javaslataink csak támpontok lehetnek, érzéseink egyediek, ahogy elmúlt kapcsolataink is, így mi magunk érezzük, hogy mi a legjobb számunkra.

Segítségképpen, íme néhány lehetőség a búcsúra:

• Szórjuk szét a hamvait egy különleges helyen, vagy alakítsunk ki emlékhelyet.
• Ültessünk emlékére egy fát, virágos bokrot vagy virágokat.
• Készítsünk egy emlékdobozt a nyakörvével, kedvenc játékával.
• Írjuk ki, beszéljük ki magunkból az érzéseinket.

A gyász fájdalmas, azonban nem kell magányosnak lennie. Mindenképpen adjunk időt magunknak, és a legfontosabb, hogy emlékezzünk szeretettel.