Kisbaba vagy kiscica? Az emberi agy érdekes választ ad a kérdésre

Kutatás keretében vizsgálták, miért reagálunk olyan intenzíven az állatkölykökre, és vajon a hatásuk nagyobb-e, mint az emberi csecsemőké. A férfiak és a nők közti különbségekre is kíváncsiak voltak.

A BBC Science Focus számol be arról a dán vizsgálatról, amelynek keretében fényt derítettek arra, miért vannak ránk akkora hatással házi kedvenceink kicsinyei, mint a csecsemők. Egy kisbaba és egy kiscica is hasonló erővel hat ránk.

A túlélésünk záloga

A kutatásból kiderült, hogy mind az emberi utódok, mind a macska-, illetve kutyakölykök azonnali választ váltanak ki belőlünk. Elég egy pillantást vetni az apróságokra, hogy agyunkban beinduljanak azok a neurológiai folyamatok, amelyek az evolúció során kialakult gondoskodó mechanizmusért felelnek. Tehát a kis védtelen lényeket ösztönösen meg akarjuk óvni.

Ahogy arra Morten Kringelbach, az Oxfordi és az Aarhusi Egyetemek idegtudományi professzora rámutat, e nélkül a gyors reakció nélkül valószínűleg fajunk nem lett volna képes a túlélésre. Ez a kisgyermekek esetében érthető, ám mi a helyzet a kisállatokkal? Egy kölyökmacska vagy egy kiskutya miért hat ránk hasonlóképpen? A válaszhoz először szemügyre kell vennünk egy csecsemőt!

Ha egy felnőtt személyt nézel, először a szemed retináján van aktivitás, ami azonnal átkerül az agyad hátsó részén lévő régiókba. Itt az agyad értelmezi, hogy mit és hol látsz. Az agynak van egy speciális része, a fusiform arcterület, amely maximálisan reagál az arcokra. Amikor azonban csecsemőket látsz, az orbitofrontális kéregben (az érzelmekben és örömökben erősen részt vevő terület, amely közvetlenül a szemgolyóid felett helyezkedik el) és a fusiform arcterületen egyidejűleg jelentkezik aktivitás