Így élt túl Kittenberger Kálmán egy oroszlántámadást

Kittenberger Kálmán életútja mesébe illő. Ahogy elmerülünk a történetében, sok helyütt egyszerűen igazságtalannak érezzük, hogy a sors ilyen nehézségekkel sújtott egyetlen embert. Legendája szerves részét képezi az a história is, melyben egy feldühödött oroszlán leharapta az egyik ujját. A legtöbb magyar ennyit ismer a sztoriból, azonban a miértekkel és a hogyanokkal már kevesebben vagyunk tisztában. Ezeket feltárva azonban egy igazán kivételes ember alakja rajzolódik ki előttünk.

A következőkből megismerheted a nem mindennapi történetet, és azt is megtudhatod, hogyan reagált arra Kittenberger Kálmán, hogy leharapta az ujját egy oroszlán.

A lehetőség

Kittenberger Kálmán 1881. október 10-én született a felvidéki Léván egy szegény iparoscsalád nyolcadik gyermekeként. Már gyermekkorában intenzíven érdeklődött a természet és az állatok világa iránt, különösen a madarak vonzották. Gimnazista korában át kellett iratkoznia a gimnáziumból a lévai tanárképzőbe. Ennek sejthető okáról Fekete István ír a Kittenberger Kálmán élete című könyvében elárulja. Feltehetőleg egyik tanárával romlott meg annyira a viszonya, hogy végül a váltás mellett döntött. A teljes történet bár elképesztően izgalmas, és sokat elárul hősünk jelleméről, túl hosszú ahhoz, hogy a cikkben részletesen megemlékezzünk róla. A könyvet azonban a legmelegebb szívvel ajánljuk! Itt ismerkedett meg tanára, Kriek Jenő révén az állatok preparálásnak tudományával, és az ő ajánlására kapott később állást a Természetrajzi Múzeumban is.

A családjának nem volt pénze a taníttatására, ráadásul az anyagi helyzete révén olyan nyomorúságos körülmények között volt kénytelen tengődni, hogy az öngyilkosság is többször felmerült benne lehetőségként. Autodidakta módon fejlesztette tudását a trópusok élővilágával kapcsolatban, hogy kitörjön. A segédpreparátori fizetése azonban továbbra is olyan alacsony maradt, hogy kénytelen volt tanári állást vállalni. 1902 őszén Tatragon, a hétfalusi csángók között kezdte meg tanári munkáját. Azért esett a választása erre a vidékre, mert itt legalább hódolhatott vadászszenvedélyének.

Bár megszerette ezt a helyet és jól érezte itt magát, csak néhány hónapig maradt, ugyanis egy elképesztő lehetőséget kapott. Preparátorként részt vehetett Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos afrikai vadászkirándulásán. Az utazás költségei őt terhelték; megkapta egyévi szabadságát és az arra az időszakra esedékes fizetését – amely egyébként csak töredéke volt annak, amennyire szükség lett volna egy valóban biztonságos és ezáltal igazán hatékony expedíció finanszírozásához –, cserébe pedig gyűjtést kellett a Nemzeti Múzeum számára végeznie. Bár korántsem voltak ideálisak a körülmények, Kittenberger Kálmán élete nagy álma valósult meg! Afrikába mehetett!

Kittenberger Kálmán kalandjaiból Somogyi György író, forgatókönyvíró képregényt és filmet is készített: 

Maláriától meggyötörve, kilométereken át a sivatagban

1903 elején érkeztek Afrikába, egészen pontosan Mombasa kikötőjébe. Innen az új Uganda vasúton utaztak tovább, majd egy rendkívül fárasztó gyalogút következett. Damaszkin néhány hónappal később hazatért, de amit csak tudott, hátrahagyott Kittynek – ahogy a barátai szólították. Többször is maláriás lett, de szervezete szép lassan elkezdett alkalmazkodni a kinti klímához és a betegséget is legyőzte végül. 140 km gyalogút után Moshiba érkezett. Egy percre sem vesztegette drága idejét, még a lábadozása során elkezdte a gyűjtést a múzeum számára, ahogy abban megegyeztek. Bennszülött vezetőkkel együtt bejárta a mai Tanzánia, Kenya és Uganda területeit. Mivel a madarakkal, hüllőkkel, emlősökkel megrakott ládákért, amit a múzeumnak küldött el, fizetséget nem kapott, így gyakran került abba a szorult helyzetbe, hogy bőröket, trófeákat és a saját felszerelését volt kénytelen pénzzé tenni.

Többször is életveszélybe került, ám a legemlékezetesebb eset egyértelműen az oroszlántámadás volt, amelyre 1904 júniusában került sor. Földre döntötte és súlyosan megsebesítette az állat; csak hatalmas szerencséjének köszönhette, hogy életben maradt. Kötszereit az előző napon kénytelen volt elcserélni, így lecsüngő ujját magának vágta le és ízelte ki, amit aztán elküldött a múzeumnak. Hogy miért? Előzetesen azzal vádolták meg, hogy nem végzi elég szorgalmasan a munkáját. Egy preparátor körme alatt, aki dolgozik, egyértelműen látszódnak az arzénmérgezés jelei. (A formalinban őrzött ujj ma is megvan.)

Ezt követően teherhordói Moshiba vitték rendkívül kalandos körülmények között; 6 nap alatt érkeztek meg, hordágyon cipelték. Mire megérkezett, már félholt volt, azonnal gyorsfutár ment Mombába az orvosért, mert a betegápoló reménytelennek látta az esetet. A másnap délután odaérkező orvos úgy vélte, hogy a magyar fiatalembernek nem sok van hátra, mert „olyan sérülésekbe, mint az övé, minden normális fehér ember belepusztult volna". Ellátását a mombai protestáns misszió orvosa, dr. Hermann Plötze végezte, akinek néhány nap múlva vissza kellett térni a misszióba, így a még lábadozó Kittenbergert is magával vitte. Később kiderült, hogy az epéjével is komoly baj van; 3 hónapot tölt el ott, mire felépült, munkáját csak ezután tudta folytatni. A misszió betegeiről készültek feljegyzések, így Kittenbergerről is.

Kittenberger Kálmánt megtámadja egy oroszlán

Így mesélt:

„A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni."

Dr. Plötze feljegyzéseiben így számolt be:

„Ebben az időben a vendégszobáink majdnem mindig foglalva voltak. Június közepétől augusztus elejéig Kittenberger úr egy Magyar, aki a Magyar Nemzeti Múzeumnak gyűjt, nálunk volt páciens. Több ideje már a Litema-hegyekben tartózkodott, ahol madarakat preparált stb. Miután vadállatokkal már több kalandot átélt, június közepén egy oroszlán leteperte és hét helyen megsebesítette. A jobb kezének középső ujja majdnem félig le volt harapva. Ő saját maga egy borotva kés segítségével levágta a lelógó ujjpercet. Miközben az oroszlán alatt feküdt mégis sikerült neki a puskájával egy halálos lövést annak szemébe leadni. Mivel Moshiban nem volt jelen a katonai orvos (törzsorvos Dr. Phillips távozása után) megkérték Dr. Plötzet, hogy lássa el a beteget, amely közben megérkezett Moshiban. Ő ott megvizsgálta és bekötötte sebeit, azután átszállíttatta ide ahol a sebek aztán viszonylag elég gyorsan begyógyultak, illetve jobbak lettek. Még nem távozott tőlünk (július 20.-án) amikor egy újabb páciens érkezett hozzánk..."

Többen kétségbe vonták a történet valódiságát, maga Kittenberger is úgy vélte, sokan nem hisznek majd neki, így a megtörténteket igen szerényen kezelte. Dr. Plötze bejegyzése azonban pontot tehet a kételkedők megjegyzéseinek végére. Egy orvosnak bizonyára feltűnt volna, ha nem nagyvad támadja meg kutatót.

Ahogy a múlt-kor.hu is megírja, Kittenberger Kálmán 6 alkalommal, összesen 16 évet töltött Afrikában, és több mint 60 ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Gyűjtése mintegy 300 új állatfajt tartalmazott, közülük csaknem negyvenet róla neveztek el. Kittenberger Kálmán a legnagyobb Afrika-kutatók közé tartozott, átfogó ismeretei a kontinens élővilágáról páratlannak bizonyulnak a mai napig is.

Bármely könyvét, vagy a Fekete István által írt életrajzát is szívvel ajánljuk! Utóbbiban nagyon részletesen olvashatsz az oroszlános kalandról több oldalon keresztül. Kittenberger könyveiből pedig rengeteget megtudhatsz mind Afrika élővilágáról, mind a vadászati szempontokról, valamint az őslakos népek életmódjáról és szokásairól is színes képet festenek. Páratlan olvasmányok, mind az állatvilág, mind a kalandok szerelmeseinek.