A vadmacskák tanulmányozása híresen nehéz feladat, számos okból kifolyólag – ezek közé tartozik a távoli, zord élőhelyeik jellege, amelyek gyakran hatalmas területeket ölelnek fel; bizonyos fajok ritkasága, valamint rejtőzködő természetük. Mindezen kihívások ellenére számos kutató még a legáthatolhatatlanabbnak tűnő terepeken is átvágja magát azért, hogy megismerhessük, és megőrizhessük ezeket a fantasztikus fajokat.

hirdetés

Egy természetvédelmi kezdeményezés sikere négy kulcstényezőtől függ: az adott faj és populációinak megértése adatok alapján, a faj stabilizálása és/vagy helyreállítása, összekapcsolt és biztonságos élőhely biztosítása, valamint a kapacitások megteremtése. A következőkben az első tényezőt vizsgáljuk meg a Panthera kutatóinak leírásai alapján három különösen rejtőzködő faj – a hópárduc, a laposfejű macska és a halászmacska – megfigyelésein keresztül. Lássuk máris, hogyan zajlik a kutatás az egyes vadmacskák esetében!

Halászmacska

Így zajlik a kutatás a következő vadmacskák esetében

Hópárduc

Nagy mancsaikkal és hosszú, bolyhos farkukkal – amelyek segítik őket a hideg elleni védekezésben és az egyensúly megtartásában – a hópárducok Ázsia legmagasabb hegyeihez alkalmazkodtak; olyan vidékekhez, amelyek emberek számára rendkívül nehezen megközelíthetők. A faj A Vörös Listán „sebezhető” státuszban van; ritkán és szétszórtan fordul elő, élőhelye pedig több millió négyzetkilométernyi területre terjed ki. A hópárducok kutatása, akik akár 2,8 millió négyzetkilométeren elszórtan élnek, jelentős idő- és erőforrás-befektetést igényel. Bár a mozgásra aktiválódó kamerák (kameracsapdák) sokat segítettek az elterjedésük megismerésében, ez csupán egy darabja a természetvédelmi kirakósnak. A hópárduc továbbra is a legkevésbé ismert a hét nagy macskafaj közül, pedig kulcsszerepet tölt be ökoszisztémái táplálékláncában.

Hópárduc

A hagyományos kutatási módszerek mellett genetikai technikákat is alkalmaznak a Pantheránál, hogy részletesebb adatokat gyűjthessenek. Hópárduc-ürülékminták gyűjtése lehetővé teszi az egyedek DNS-profiljának felállítását, ami megválaszolhatja a természetvédelem szempontjából fontos kérdéseket anélkül, hogy közvetlenül meg kellene figyelni az állatokat.

2022-ben elkészítették a hópárducok átfogó genetikai adatbázisát, több mint 150 egyed DNS-ét elemezve tíz ország területéről. Ez azért nagyon fontos, mert a genetikai változatosság elengedhetetlen egy faj alkalmazkodóképességéhez és betegségekkel szembeni ellenálló képességéhez. A génáramlás és kapcsolódások jobb megértésével pontosabban irányíthatják a természetvédelmi munkát, biztosítva a legfontosabb élőhelyek védelmét.

Hópárduc vadászat közben

Laposfejű macska

A laposfejű macska Dél-Thaiföldön, a Maláj-félszigeten, valamint Szumátra és Borneó szigetén található meg, és a világ egyik legritkább faja, valamint Délkelet-Ázsia legveszélyeztetettebb kisragadozója. A Vörös Lista „veszélyeztetett” fajként tartja számon, becslések szerint mindössze 2499 kifejlett egyed él a vadonban.

Laposfejű macska

Bár sok kérdés továbbra is nyitott a szokásaikkal és igényeikkel kapcsolatban – például viselkedés, élőhelyhasználat, szaporodás –, azt tudják, hogy ezek a kis ragadozók fontos szerepet töltenek be vizes élőhelyeiken, mivel szabályozzák a hüllők, kétéltűek és halak populációját. Emellett indikátorfajnak is számítanak, ami azt jelenti, hogy jelenlétük a vizes élőhelyek egészségi állapotának egyik legjobb mutatója. Ha megfigyelhetők, az azt jelzi, hogy ökoszisztémájuk és a velük együtt élő fajok is egészségesek.

Borneón a Deramakot-Tankulap Erdőrezervátumban hat csoportban összesen 25 kameracsapdát helyeztek el korábbi megfigyelések alapján, de még így is csupán egyetlen laposfejű macskát sikerült észlelni – ez is mutatja, mennyire ritka fajról van szó. A hópárducokhoz hasonlóan a hagyományos módszerek nem elegendőek, ezért azt vizsgálják jelenleg, hogy használható-e a környezeti DNS (eDNS) elemzés a laposfejű macskák vízfolyásokban hagyott nyomainak kimutatására. Ez bár egyszerűnek hangozhat, jelentős kezdeti befektetést igényel, valamint invazív mintákat (vér, szövet) Borneó mind az öt macskafajától.

A laposfejű macska indikátorfajnak számít, vagyis esetében a jelenléte a vizes élőhelyek egészségének legjobb mutatója

Halászmacska

A halászmacska a Vörös Listán a hópárduchoz hasonlóan „sebezhető” besorolást kapott, globális populációja csökken. Védelme elősegíti szerepük megtartását a mocsaras élőhelyeken – például mangroveerdőkben –, amelyek kulcsfontosságúak a szénmegkötésben és a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Halászmacska akcióban

hirdetés

Bár sok kérdés még nyitott, jelentős előrelépéseket tettek a faj ökológiájának megértésében, és kidolgoztak egy ötéves cselekvési tervet is Thaiföldre vonatkozóan. Részletes ökológiai kutatás, 11 macska GPS-nyakörvezése, valamint helyi közösségekkel készült interjúk alapján megállapították, hogy a két legnagyobb veszélyt az élőhelyek feldarabolódása (például garnélarák-tenyésztés miatt) és az emberek és macskák közötti konfliktusok jelentik (pl. tyúkok elfogyasztása miatti megtorlásként történő megölések).

A természetvédelem elősegítése érdekében a helyi közösségeknek jobb minőségű tyúkólakat biztosítanak, valamint oktatási lehetőségeket kínálnak gyerekek és felnőttek számára, kiemelve a halászmacska ökológiai szerepének fontosságát. Emellett szennyezőanyagokat is vizsgálnak azokban a vízterekben, ahol ezek a macskák vadásznak. Mindezek mellett szoros együttműködésben dolgoznak kormányzati, civil és tudományos partnerekkel egyaránt. Bár az ilyen projektek hatása csak évek múlva érzékelhető, 2023-ban már nem érkezett jelentés halászmacska ellen irányuló megtorló gyilkosságról.