Az 5 legkisebb macskaféle a világon: akkorák sincsenek, mint egy házi macska

A lista összeállításakor figyelembe vettük az állatok maximális és minimális becsült testsúlyát, azonban így sem volt könnyű dolgunk. Egyrészt ugyanis nagyon sok kifejezetten hasonló méretű faj kap helyet a macskafélék között, másrészt pedig a különböző forrásokban sokszor elég nagyok az eltérések a méretekre vonatkozóan. Ráadásul az elterjedési területek különböző részeit elfoglaló egyedek méretei között is nagy eltérések mutatkozhatnak. Ennek ellenére igyekeztünk a lehető legpontosabbak lenni.

Bár a legtöbb figyelem és finanszírozás is a nagymacskákra irányul, létezik 33 ugyanolyan lenyűgöző kis testű vadmacskafaj. Sokuk csupán töredéke például a hím tigrisek méretének, amelyek meghaladhatják a 270 kilogrammot is. Bár egyes kis vadmacskák meglehetősen nagyok lehetnek – például az eurázsiai hiúz olykor nagyobbra nő, mint a hópárduc –, az 5 legkisebb faj kifejlett korában általában akkora sincs, mint egy átlagos házi macska. De nem is húzzuk tovább az időt, következzenek a legkisebb macskafélék!

Oncilla

A világ legkisebb macskaféléi

1.) Rozsdafoltos macska

Súlya: 0,9–1,6 kg

A rozsdafoltos macska elterjedési területe igen szűk; India déli részén és Srí Lanka néhány területén őshonos, az utóbbi időben azonban észleltek példányokat India északibb részein is, valamint Nepálban. Ahogyan a legtöbb vadmacskára, úgy a rozsdafoltos macskára is jellemző, hogy rejtőzködő életet él. Ugyan tartják a világon több állatkertben is, még így is igen keveset tudunk az életmódjáról és a szokásairól. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen tulajdonságai ellenére mégis igen könnyű az emberhez szoktatni fogságban. A gondozókkal mélyebb kapcsolat kialakítására is képes faj, engedi azt is, hogy megsimogassák és kézbe vegyék őket. A beszámolók szerint a bizalmas kapcsolat következtében gyakran viselkednek úgy, mint a háziasított macskák.

A földön vadásznak rágcsálókra és apróbb madarakra, de a diétájukat gyakran kiegészítik hüllőkkel is. A ragadozók elől fákra menekülnek. A prédát előszeretettel támadják meg egy különös technikával: fán vagy bozóton gubbasztva várnak a megfelelő pillanatra, és onnan ugranak rá az áldozatra. Mivel aprók, ügyesek és fürgék, gyakran utalnak rájuk úgy is, mint a macskafélék kolibrijeire.

Rozsdafoltos macska

2.) Feketelábú macska

Súlya: 1,1–2,45 kg

Ha a világ legkisebb macskaféléje címet nem is feltétlenül birtokolhatja, az biztos, hogy a feketelábú macska Afrika legkisebb macskaféléje. Sajnos 2002 óta veszélyeztetett státuszban van. A becslések szerint jelenleg körülbelül mindössze 10 000 példány élhet a vadonban. Feltételezhetően azért, mert előszeretettel vadásszák mind a húsa, mind a prémje miatt, valamint gyakran esik áldozatául a térségben élő terelőkutyáknak, kóborló ebeknek is.

Ha alaposan megfigyeljük a cicát, erős jóindulattal nevezhető csak fekete lábúnak, ugyanis kizárólag lábszárai hátulján jelenik meg az árnyalat. Nevét azonban nem is innen kapta, hanem a mancspárnák kormos színéről.

A világ egyik legvégzetesebb gyilkosaként tartják számon, ugyanis 60%-os sikeraránnyal öl, és nagyjából mindent prédaszámba vesz, ami mozog. Csak hogy tudj mihez viszonyítani, az oroszlánok csapatban 30%-os sikerarányt képesek elérni, magányosan 17%-ot. A házi macskák tudománya 32%-ig tornázza fel arányukat. A Felis nigripes egyetlen éjszaka alatt több zsákmányt fog el, mint egy leopárd 6 hónap alatt, vagyis egészen pontosan 10-14 áldozatot fektethetne fel képzeletbeli terítékére az éj végeztével. Hatékonysága kifinomult hallásában és látásában keresendő, valamint abban a tényben, hogy 3 különböző módszerrel ejti el a zsákmányt a körülményektől függően. Megfigyelték több ízben is például, ahogy a rágcsáló odúja mellett csukott szemmel vár, de fülei folyton mozognak, és csak akkor nyitja ki a szemét, ha a hang arra utal, hogy lecsaphat.

Feketelábú macska

3.) Laposfejű macska

Súlya: 1,5–2,5 kg

A laposfejű macska Szumátrán, a Maláj-félszigeten és Borneón őshonos. A Vörös Lista alapján veszélyeztetett; sajnos az olajpálma-ültetvények, a mezőgazdaság terjeszkedése, a túlhalászás és a vizek szennyezettsége miatt a természetes élőhelye eltűnőben van.

Vizes élőhelyeken és mocsaras területen vadászik, amelyekhez kiválóan alkalmazkodott is. A feltűnően hosszú és éles fogai, valamint az izmos állkapcsa mind azt szolgálják, hogy a csúszós területen is hatékonyan megragadhassa a nedves zsákmányt. Ebben segít még a karma is, amely csak részben visszahúzható; körülbelül 2/3-ad részük mindig kilóg. A halászmacskához hasonlóan a laposfejű macska ujjai között is finom, úszóhártyaszerű háló feszül, amely segíti a közlekedést a mocsaras területeken és a sekély vízben. Megfigyelték azt is, hogy a mosómedvékhez hasonlóan gyakran megmossák az élelmüket a vízben. Ugyan táplálékuk jelentős része halakból áll, nem úsznak, csupán alámerülnek a prédáért.

Bár rejtőzködő életmódjuk és egyre csekélyebb számuk miatt igen nehéz őket megfigyelni, a kutatók úgy gondolják, hogy krepuszkuláris állatok lehetnek, vagyis alkonyatkor és napkelte előtt aktívak. Ezt az elméletet támasztják alá az egymáshoz közel ülő szemeik is.

Laposfejű macska

4.) Kodkod

Súlya: 2–2,5 kg

A kodkod a legkisebb macskaféle, amely Dél-Amerikában őshonos. Elsősorban Chile középső és déli részén, valamint Argentína szomszédos területein fordul elő. A Vörös Lista szerint sebezhető státuszban van. A kis testű macskafélékre alapvetően jellemző a titokzatosság és a visszahúzódó, rejtőzködő természet. A kodkod esetében ezek kiegészülnek még a faj erős fenyegetettségével, így nem is csoda, hogy szinte alig tudunk valamit erről a pöttyös cicáról. Az azonban biztos, hogy az élőhelyének és a prédaállatainak eltűnése, valamint a vadászata igen megterheli az állományt.
Érdekes módon a megfigyelések szerint a macskafélékre oly kevéssé jellemző módon a kodkod sem krepuszkuláris, se diurnális, se nem nokturnális állat. A nap bármely szakaszában aktív lehet, de napközben sokat pihen biztonságos hajlékában. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a nyílt területeket éjszaka mindenképpen elkerüli.

Számos nagymacska és kis testű vadmacska fülén van hátul egy fehér folt, ami alól a kodkod sem kivétel. Egyes kutatók úgy tartják, hogy a kölyköknek segít akkor, amikor még nagyon kicsik. Ha követik ezeket a pontokat, nem tévesztik szem elől a mamát. Mások úgy gondolják, hogy a fajtársak felé kimutatott agresszióban játszik szerepet. Megint mások úgy spekulálnak, hogy ettől az állat más ragadozók és a prédaállatok előtt félelmetesebbnek tűnik, ugyanis olyan, mintha elöl és hátul is lenne szeme.

5.) Oncilla

Súlya: 1,5–3 kg

Az oncilla, vagyis a tigrismacska Közép- és Dél-Amerikában honos, és sajnos sebezhető státuszban van. Erre a vadászatuk és élőhelyük elvesztése mellett lehet egy másik magyarázat is. A tudósok szerint általában magányosan élnek, csak a párosodás idejére érintkeznek fajtársaikkal. A nőstények a legtöbb esetben egy, maximum 3 cicát hoznak a világra, akiket mindössze 4 hónapos korukig nevelnek; ám az oncillák csak 2 éves korukra érik el az ivarérettségüket. A leválasztás után az anya semmilyen szerepet nem játszik a cicák túlélésében, az apa pedig abszolút nem gondozza a kicsinyeket vagy tart fent kapcsolatot az anyával. Ennek következtében a szaporodási rátájuk rendkívül alacsony, ami részben magyarázatot ad arra, miért olyan ritkák ezek a szépséges macskafélék. Még úgy is, hogy rendkívül kevés természetes ragadozójuk van.

A közelmúltban felfedezték, hogy valószínűleg két alfaja van a tigrismacskának, az északi és a déli. Bár megjelenésükben alig van különbség, és az élőhelyükön is osztoznak, úgy sejtik, hogy nem képesek kereszteződni. Ez már csak azért is furcsa, mert úgy tűnik, hogy a csíkos pampamacskával azonban túlságosan is jól megtalálják a közös hangot. Ha értitek, mire gondolunk… Ennek következtében a faj tiszta vérű egyedeinek a száma csökken, ami szintén fenyegeti a kilátásaikat a jövőre nézve.

Oncilla