Köztudott, hogy a macskák született manipulátorok, a következő tulajdonságok pedig csak ráerősítenek erre a megállapításra

hirdetés

Bajszos barátaink számos csecsemőszerű tulajdonsággal bírnak, melyek egyrészt kapcsolatteremtő és kötődéserősítő funkcióval rendelkeznek, másrészt pedig bebiztosítják a macskák helyét az emberek szívében és otthonában. Annyi biztos, hogy tudják, milyen befolyással bírnak kétlábú „szolgálóikra”.

Ezekben hasonlítanak a macskák a csecsemőkre

A cikk témájából és az eddig leírtakból kiindulva valószínűleg nem meglepetés, hogy a macskák több tulajdonságon is osztoznak a csecsemőkkel. Először is, számos külső vonásuk egészen kisbabaszerű, tehát jellemzően nagy a fejük és a szemük, kerekded az arcuk, valamint kicsi a szájuk és az orruk. Az emberek általánosságban aranyosnak találják ezeket a jellegzetességeket, sőt, a felnőtteket bizonyítottan egyfajta gondozóviselkedésre sarkallják. Ezt a jelenséget Konrad Lorenz etológus tárgyalta először, és a babaséma kifejezést használta rá, amire azóta is számos kutatás fókuszál.

Bizonyos tanulmányok arra is rámutattak, hogy ezek a tulajdonságoknak amellett, hogy gondoskodásra motiválják az embert, még a figyelemfelkeltésben, védelmezésben is szerepük van. Sőt, pozitív érzelmeket váltanak ki és csökkentik az agresszió lehetőségét az adott vonásokat birtokló felé. Így ez az egyik első lépése lehet az erős kötődés kialakításának, amit bizonyára a legtöbb lelkes macskagazdi megtapasztal – még akkor is, ha cicája néha kissé magának való vagy öntörvényű. Egyébként ezt a macska és gazdi közti kapcsolatot sokan a szülők és gyermekeik közti kapcsolathoz hasonlítják, ami egy további bizonyítéka annak, hogy a cicák valóban mesterei a manipulációnak.

A nyávogásuk a kisbabák sírását imitálhatja

Érdemes azt is megemlíteni, hogy bajszos kedvenceink feltehetően még a hangadásukat is az emberhez igazítják. A felnőtt macskák közötti kommunikáció jellemzően nem nyávogással történik, ám, ahogyan azt macskagazdiként érzékelhetjük, az emberekkel előszeretettel „beszélgetnek”. Nem is akárhogy: magas, kevéssé fenyegető (ám annál figyelemfelkeltőbb) hangon szólnak hozzánk.

A kutatók továbbá azt is felvetik, hogy a macskák nyávogása hasonlít egy emberi csecsemő sírásához, és hogy az emberek macskahangokkal kapcsolatos preferenciái szerepet játszhattak ebben a hasonlóságban

– fejti ki Karen Wu PhD a Psychology Today-en közzétett írásában.

Továbbá fontos megemlíteni, hogy csakúgy, mint a kisbabák, a macskák is pozitívan reagálnak a gügyögő hangadásra. Az emberek gyakran tudtukon kívül is így beszélnek kedvenceikhez, felkeltve a figyelmüket.

Az elsőbbségi hatásnak is szerepe lehet

Az elsőbbségi hatás meghatározása szerint jellemzően „az előbb szerzett információk nagyobb súllyal esnek a latba, mint a későbbiek”. Hogy hogyan kapcsolódik ez a fogalom a macska-kisbaba párhuzamhoz? A cicák alapvetően sok szempontból önállóak, ám életük első néhány hónapjában még jóval több segítséget és gondoskodást igényelnek. Azok a gazdik, akik kölyökkorukban fogadták örökbe kedvencüket, jellemzően egyfajta szülői szerepet vesznek fel, és gyakori, hogy a már felnőtt, önálló cicájukban még mindig a folyamatos figyelmet és gondoskodást igénylő kölyköt látják – és az is lehet, hogy a macsek még élvezi is ezt a szerepet. Ez a tendencia gyakran megjelenik a szülőknél is, amikor nehezen ismerik el, hogy gyermekük, az egykori csecsemő egyre cseperedik, így kevésbé függ tőlük. Bár ezekhez természetesen nem csak az elsőbbségi hatás járul hozzá, ennek is szerepe lehet.

hirdetés