Szeretnéd felhívni egy macska figyelmét? Esetleg azt szeretnéd, hogy oda is menjen hozzád? Egy kutatás szerint ehhez több kell, mint néhány „cic-cic”.

hirdetés

Amikor a saját kedvenc hívásáról van szó, valószínűleg már mindenkinek megvan a maga bevált módszere. De mi van akkor, ha egy számunkra ismeretlen, vagy ritkán látott cicával szeretnénk felvenni a kapcsolatot? Egy francia kutatás szerint ennek az egyik legjobb módja a bimodális kommunikáció. Nézzük, hogy hogyan jutottak erre a konklúzióra és hogy pontosan mit is takar a kifejezés.

A kutatásról röviden

A kutatást a Párizs-Nanterre-i Egyetem Etológia, Kogníció és Fejlődés Laboratóriumának (Laboratoire Ethologie Cognition Développement) kutatói végezték, a kutatásvezető pedig Charlotte de Mouzon volt, aki már évek óta a macskák viselkedését, a macskák és emberek közötti kommunikációt vizsgálja. Egy korábbi kutatásából például kiderült, hogy a macskák minden bizonnyal képesek megkülönböztetni gazdájuk hangját egy idegenétől – erről a publikációjáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

A továbbiakban részletezett kutatás középpontjában is a macska-ember kommunikáció áll, ám a fókusz ezúttal azon volt, hogy az „extraspecifikus interakciókban” melyik a leghatékonyabb kommunikációs csatorna. Két francia macskakávézó lakói vettek részt a kutatásban: összesen 18 ivartalanított macskával kezdték a kísérletezést, ám azokkal a cicákkal, akik túl sok stresszhez kapcsolódó viselkedést tanúsítottak (például menekülési kísérlet, stresszes vokalizáció, bujkálás), vagy nem voltak együttműködőek (tehát nem mentek oda a kísérletet végző személyhez egyik helyzetben sem) berekesztették a munkát. A helyszín minden esetben ismerős volt a bajszos résztvevők számára, ugyanis lakhelyükön történtek a kísérletek. Az eredmények végül 6 hím és 6 nőstény, tehát összesen 12, 3–7 éves cica preferenciáit tükrözik, és bár ennyiből még nem lehet általánosítani,

a jelen tanulmány eredményei alapul szolgálhatnak gyakorlati ajánlások kidolgozásához az ember-macska interakciók szabályrendszerében való eligazodáshoz.

Így hívható egy macska

A kutatásban három kísérleti és egy kontrollhelyzetet alakítottak ki, és a cicák külön-külön mindegyikben részt vettek, véletlenszerű sorrendben. Ezek a helyzetek a következők voltak:

• Vokális kommunikáció: Ebben a helyzetben a kísérletet végző személy kétféle hangot adott ki, ezeket váltogatta. A macska nevével hívta magához az állatot, illetve hívóhangokat használt (a „cic-cic” mondhatni francia megfelelőjét, ami úgy hangzik, hogy „pff-pff”). Ezeket nem kísérte vizuális jelzés, tehát a személy kerülte a szemkontaktust a cicával, illetve nem tett semmiféle hívó gesztust.
• Vizuális kommunikáció: Ebben a helyzetben a kísérletet végző személy hangadás nélkül kommunikált a macskával, kinyújtotta felé a kezét és ránézett, majd lenézett a padlóra (ezeket váltogatta), illetve amikor a cicára nézett, lassan pislogott is. (Korábbi kutatások ugyanis arra utalnak, hogy „a szemek összeszűkítése a macskák és az emberek közötti pozitív kommunikáció egyik formájaként működhet.”)

A cicák is gyakran ignorálják az embereket

• Bimodális (vizuális és vokális) kommunikáció: Ebben a helyzetben a kísérletet végző személy összevonta az előző két kondíció tulajdonságait, tehát egyrészt kinyújtotta a cica felé a kezét, tekintetét váltakozva a macskára és a padlóra szögezte, lassan pislogott az állat irányába, mindeközben pedig a nevén hívta és hívóhangokat használt.
• Nincs kommunikáció (kontrollhelyzet): Itt az előzőekhez hasonlóan ülő pozícióban volt a kísérletet végző személy, ám nem szólt a macskához, nem nézett rá és nem is nyújtotta ki felé a kezét, tehát ignorálta.

A különböző helyzetekről készült videókat (összesen 48 db-ot) elemezték, és megállapították, hogy a leghatékonyabbnak a bimodális és a vizuális kommunikációk bizonyultak, ugyanis ezekben a helyzetekben szignifikánsan gyorsabban odamentek a cicák a kísérletet végző személyhez, mint a kontrollhelyzetben, vagy akár a vokális kommunikáció esetében.

Nem meglepő módon a macskák rossz néven vették, amikor a kísérletet vezető személy nem kommunikált velük, ezt pedig farokcsóválással jelezték:

A farok oldalirányú mozgása általában akkor fordul elő, amikor a macskák frusztráló helyzettel szembesülnek, ezért adataink arra utalnak, hogy egy olyan ismeretlen emberrel egy szobában lenni, aki figyelmen kívül hagyja őket, kellemetlen lehet a macskák számára, hacsak nem kifejezetten frusztráló

– írják a publikációban.

Mindent összefoglalva tehát elmondható, hogy a macskák nem szeretik, ha ignorálják őket – bár ezt valószínűleg minden gazdi tudja, sőt, nap mint nap tapasztalja. Ám érdekes, hogy ez még egy jóformán idegen személy esetében is zavarja őket. Ami pedig egy macska hívását illeti, kiderült, hogy jobban járunk, ha nem csupán „ciccegünk” és a nevén szólítjuk az állatot, hanem testbeszédünkkel is jelezzük szándékainkat. Sőt, ha látótávolságon belül van és éppen összetalálkozik vele a tekintetünk, még néhány hívó mozdulat is elegendő lehet, szavak és hangok nélkül.

hirdetés