Ezért lehettek a macskák az ókori Egyiptom szent állatai

A macskák szerepe Egyiptomban több ízben megmutatkozott a történelem során, de talán az egyik legfontosabb, hogy szent állatként tekintettek rájuk.

Nem meglepő, hogy a macskák szent állatok lettek, hisz ma is gyönyörködünk fenséges, magabiztos megjelenésükben. A velünk élő, ma már kedvtelésből tartott állatok viselkedése hűen tükrözi a nagymacskák előkelőségét is. A macskák szerepe Egyiptomban  számos falfestményből, szoborból, sőt még az utókornak fennmaradt mumifikált macska leletekből is kiderül és ezek tanúbizonyságot adnak  az irántuk kialakult tiszteletről.

Az ókori egyiptomiak szent állatként tekintettek a macskákra

A macskák szerepe Egyiptomban

Az évek során számtalan régészeti feltárás bizonyította a macskák szerepét, minthogy védelmet biztosítottak a háztartásbelieknek a rágcsálók, a mérges kígyók ellen. James Allen Baldwin kutató 1975-ös tanulmánya szerint hasznosságukra, több mint 5000 évvel ezelőtt jöttek rá az ősök, mikor felfigyeltek a falvakhoz közel merészkedő, táplálék után kutató vadmacskák viselkedésére. Ezt követően háziasították őket, így a madárvadászatok során is segítő mancsot nyújtottak gazdáik számára, így nemcsak kis házi kedvencként tengették napjaikat.

A Kairótól 30 kilométerre fekvő Szakkarában talált leletekből kiderül, hogy az ókori egyiptomiak annyira ragaszkodtak hozzájuk, hogy a túlvilági élethez szükséges tárgyakkal együtt emberi sírokba temették őket, hogy majd a halál után is együtt lehessenek velük. Kr. e. 1000 után pedig mumifikálva és feldíszítve temették őket sokszor külön sírba, sőt az Egyiptomba utazó rómaiktól származó feljegyzések szerint sok gazdi több napi járás utat tett meg azért, hogy kedvencének megfelelő helyet találjon a végső nyugalom biztosítására. Ezek a tények bizonyítják, hogy a macskák igazán kivételes helyet foglaltak el az egyiptomi emberek szívében.

Macskák kivételes helyet foglalnak el az egyiptomi emberek szívében

De vajon miért tisztelték ennyire a macskákat az ókori egyiptomiak?

Az egyiptomi, nagyon vallásos, megannyi, különböző tulajdonsággal rendelkező istent tisztelő nép. A számtalan istenség között kivételes helyet biztosítottak a macskák számára is, amire minden okuk megvolt. Valószínűleg fokozatosan ruházták fel őket isteni, természetfelettinek hitt tulajdonságokkal, amik közrejátszottak  szentté válásukban. Csodálták halk léptüket, valamint az éjjel látási képességüket, és feltételezhetően a napos meleg helyek iránti szeretetük vezetett oda, hogy Ré-vel a napistennel is összefüggésbe hozták őket.

A hiedelem szerint a Nílus partján élő emberek elmondása szerint Ré, a napisten éjszakánként fekete kandúr macska képében jelenik meg a célból, hogy felvegye a harcot Agep, a sötétség kígyója ellen.

Básztet kultusz, avagy a "szupermacska hősnő"

Básztet istennőt eleinte oroszlánfejű istennőként ábrázolták, majd a házi macskává szelídült, ahogy a befogadott kedvencek is. Ré a napisten és a fáraó védelmező istennőjeként imádták, ezért lett ő "A láng úrnője és Ré szeme".

Bastet istennő és macska szobor az egyiptomiak talizmánja

A macskákat Básztet állataként tisztelték, mert az embereket elbűvölte a macskaanyák törődése, odaadása és az éjszakai kalandozások. Így Básztet, Bubasztisz város istennője egyszerre volt vad és gondoskodó, a termékenységet, a születést és a védelmet testesítette meg.

Hérodotosz görög történetíró az i.e. 5. században egy 300 méter hosszú templomról készített beszámolót, melyet az istennő számára emeltek. Az építmény megszámlálhatatlan macskának adott otthont, főcsarnokában az istennő szobrával. Az ország más részén is hoztak létre építményeket az istennő dicsőítésére, sőt még fesztivált is rendeztek a tiszteletére. A fesztivál és a híres templom tengernyi zarándokot vonzott, akik apró macskaszobrokkal mutatták ki odaadásukat. Még beszédesebb az a tény, hogy a lakosság java macska amuletteket hordott magánál.

Az egyiptomi mau fajta az ókori házi macskákból alakulhatott ki

Macskaszeretet

Az évek során sem hagyott alább a macskaszeretet, később minden háztartásban fontos szerepet töltött be egy cica, akit sokszor jobban szerettek az emberek, mint saját gyermekeiket. Családtagként tekintettek rájuk, ha egy egyed elpusztult díszes szertartás közepette búcsúztak tőle, hogy az állat később visszatérhessen testébe. Bár a végleges genetikai kapcsolatokat nehéz nyomon követni, sokak szerint az ókori egyiptomi házi macskáktól származó fajta az egyiptomi mau.