Az idei nyaralás a Balkánra vitt, ahol egyik ámulatból estem a másikba. A legtöbb fotó mégis az utcán élő macskákról készült, akik árvaságuk ellenére mégsem tűntek boldogtalannak. Így élnek a cirmosok a cicák városában.

hirdetés

Már régóta terveztük, hogy elutazunk Bosznia-Hercegovinába, azon belül is Szarajevót tűztük ki úti célul. Izgatottan készültünk a szemet gyönyörködtető természeti csodákra és az építészeti remekművekre, a hasunkat pedig már előre készítettük a balkáni fogások szemet-szájat kényeztető fogásaira. Nem kellett csalódnunk: kulturálisan és gasztronómiai tekintetben is kimagasló élményben volt részünk! Ami pedig csak tovább növelte az élményt, hogy kiderült: ez bizony a macskák városa. Képekkel mesélek!

A Latin-híd őre.

Macska az ajtóban, macska az ablakban

Már megérkezésünkkor egyértelművé vált, hogy macskákban nem lesz hiány: rögtön a szállásunk kapujában kettőhöz is volt szerencsénk, akik csak mérsékelten voltak távolságtartóak. Mi megnéztük őket, ők szemrevételeztek minket. Jelenlétükről az is árulkodott, hogy a délután még a szemeteskuka mellett – némiképp bizarr módon – meredező csirkelábak estére nyomtalanul eltűntek. Valaki(k)nek finom vacsora volt.

A szállás melletti cirmosról sikerült igen futurisztikus képet lőni.

Később, a városnézés során aztán találkoztunk kerítésoszlopon durmoló cicával, garázstetőn hancúrozó bajszos társasággal, autók alá settenkedő-onnan nekiiramodó verekedőkkel.

Délutáni sziesztáját töltő méretes példány.

De ültek macskák a kapualjakban, az ablakpárkányokon, és gyakran a szemeteskonténerek mellől bukkantak elő a helyi nevezetességek.

Ez a kedves fekete cica kínálta a csecsebecséket a bazárban.

Bazári macskák

Ám Szarajevó utcáinál is jobban vonzott minket a bazár, minden kincsével és illatával, így az első utunk oda vezetett. Ott ismerkedtünk meg az ékszerárus mellet strázsáló koromfekete, lógó nyelvű macsekkal, a szuvenírbolt két fekete-fehér kosztosával, és a kávézó bársonyszékét szenderegve őrző vörös-fehér óriással.

Bársonypamlagon delelő szépségek.

A dzsámi udvarát egy gyönyörű teknőctarka ékesítette, míg a szemben levő árus macskája szemmel látható közönnyel fogadta az eléje járuló hódolókat.

A reggeli a legfontosabb étkezés.

Természetesen valamennyi kedves-bájos jószágról fénykép készült, így egyikőjük sem fog a feledés homályába veszni.

A békés óriással mindenki fotózkodott.

Senkié és mindenkié

Első olvasatra szomorúnak tűnhet, hogy ennyi jószág él az utcán, ám ha szemügyre veszed a képeket, láthatod, hogy többségében nagyon szép, jó súlyban levő, élénk tekintetű állatokról van szó. Mint az ott töltött pár nap alatt kiderült, legtöbbjüknek megszokott helye van egy-egy stand vagy bódé mellett, ahol etetik és itatják is őket. A helyiek pedig célzottan járulnak a kis tálkákhoz, hogy finom falatokkal kedveskedjenek nekik.

A fekete-fehér páros épp előttünk kapott enni.

Egy helyi, de azóta Amerikában élő hölggyel szóba is elegyedtünk, miközben a két fekete-fehér cica tányérjába öntötte az alutasakos táp tartalmát. Mint elmondta, nagy macskarajongó, neki is van egy, aki „a ház ura”.

Az óriási tömeg és a folytonos nyüzsgés sem zavarta őket.

Azt nem gondolnám, hogy kapnak féreghajtót, oltásokat vagy bármiféle orvosi ellátást. Tehát a körülményeket sem nevezem ideálisnak, de szeretik őket és törődnek velük. Úgy, mint egy vadon élő állattal, mintsem egy házi kedvenccel. Másfajta szemlélet, de nem egyedülálló jelenség: hasonlóképp tekintenek a kutyákra Észak-Macedóniában. Az ottani tapasztalatokról kutyás oldalunkon írtunk bővebben ITT.

Ez a két csöppség elrabolta a szívünket!

Megtanultak együtt élni a veszéllyel

Ami még meglepő volt, hogy az ottani, a hazaihoz képest finoman fogalmazva is kaotikus vezetési morált tekintve mégsem láttunk elgázolt macskát. Ennek oka az lehet, hogy az utcai jószágok megtanultak együtt élni a veszéllyel. Egy alkalommal szemtanúja is voltam, amint az egyik cirmos az autó még igen távoli hangját meghallva két szökkenéssel fedezékbe is vonult.

Voltak öregebb, megfáradtabb jószágok is.

A csokikrém magyarázata

Hogy ne maradjak adós a cím második felével, Szarajevó nemcsak a cicák városa, hanem a csokikrémé is (ezt valójában a gyerekeim fogalmazták meg ilyen frappánsan, hogy ne ékeskedjek más tollával.) Ugyanis minden elképzelhető finomságba csokoládékrémet kennek. Lehetett kapni csokis buktát, csokis tortillát/palacsintát, csokis croissant-t, de a város egyik nevezetes éttermében a desszertek közé is felkerült a csokis kenyér. Igazi Paradicsom az édesszájúaknak!

Ahova léptünk, macska termett.

Tehát aki nem a macskák, az a finomságok és a látványosságok miatt látogasson el Szarajevóba. Ha pedig valaki a cicákért és az édességért is rajong, annak felejthetetlen lesz az utazás. Jómagam ezt a tábort erősítem.

hirdetés