209 ősi macska DNS-ének elemzésével sikerült feltárni, miként követték a korabeli négylábúak az embereket, egészen addig, míg az egész világon elterjedtek.

hirdetés

Egy nemzetközi kutatócsoport 10 éven keresztül tanulmányozták a leleteket, hogy feltárja, egészen pontosan miként zajlott le a macskák háziasítása. Ehhez 209, körülbelül 9000 évvel ezelőtt élt macska DNS-ét elemezték, amit csontvázakból, illetve macskamúmiákból nyertek. Már ez sem bizonyult egyszerű feladatnak, tekintve, hogy nem volt könnyű beszerezni őket.

Macskamúmiákat is vizsgáltak

„A macskamaradványok ritkák” – mutatott rá Eva-Maria Geigl, a Jacques Monod Intézet paleogenetikus szakértője, a tanulmány egyik szerzője. Kijelentését azzal magyarázta, hogy a macskák nem képezték az emberi táplálék részét, így csontjaik sem kerültek elő olyan nagy számban, mint például a sertéseké vagy a baromfiaké. Ezen felül a kutatást nehezítette, hogy a Közel-Keleten – a macskák világhódító útjának bölcsőjében – uralkodó magas hőmérséklet, valamint a sírhelyek párás klímája szinte teljes egészében elpusztította a genetikai anyagot.

Hogy elegendő forráshoz jussanak, számos Múzeumot és Gyűjteményt megkerestek, hogy mintát vehessenek a régészeti ásatások során fellelt maradványokból. Összesen 352 macska csontjait, fogait vagy szőrét sikerült begyűjteniük, köztük az egyiptomi macskamúmiákét is, amelyekből összesen a már említett 209 DNS-t nyerték.

A korabeli macskák hajókon jutottak el más kontinensekre

A kereskedelmi útvonalak szerepe a macskák elterjedésében

A kutatás végül két kiindulópontot jelöl meg, ahonnan doromboló kedvenceink útnak indultak: Anatóliát, a mai Törökország területét, ahonnan Európa felé vették az irányt, valamint Egyiptomot, ahonnan a Földközi-tenger térségébe indultak. A kereskedelmi útvonalak fontos szerepet játszottak abban, hogy a macskák világszerte elterjedjenek, hiszen ezeken az utakon az állatok elkísérték az embereket. Elsősorban a hajókon volt jellemző a macskák jelenléte, ahol fontos szerepet töltöttek be mint rágcsálóirtók; partra szállás után ezek a macskák gyakorta keveredtek a helyi vadmacskaállománnyal.

Az egyik különösen érdekes lelet egy kétezer éves egyiptomi macska maradványa volt, amelyben indiai vadmacskákra jellemző DNS-szakaszokat találtak. Ennek magyarázata, hogy a maradványt Berenikében, egy ősi kikötővárosban találták, amely közvetlen kapcsolatban állt az Indiai-óceán kereskedelmi útvonalaival.

Az emberek iránti tolerancia jelenti a legnagyobb változást a macskák karakterében

A macskák szinte semmit sem változtak az évezredek során

A kereskedelmi útvonalaknak hála a macskák végül hat kontinensre jutottak el, és telepedtek meg, és ami különösen figyelemre méltó velük kapcsolatban, hogy eközben szinte semmit sem változtak mind a mai napig. Méretüket nagyjából megőrizték, ahogy vadászösztönük is a régi, pusztán a felénk, emberek felé mutatott toleranciájuk lett nagyobb – szerencsénkre.

További érdekes eredménye a kutatásnak, hogy kiderült, a ma olyannyira elterjedt, valamint kedvelt cirmos mintázat mindössze a középkor óta létezik.

hirdetés