A cicák végtelenül szórakoztató állatok. Nem csoda, hogy a közösségi média több platformja is a mókás macskás mémek és vicces videók tárházává vált az évek során. Mivel az algoritmus gyorsan tanul, egy idő után észreveheted, hogy már a tizenhetedik videót nézed egymás után, megszakítás nélkül. Mi ennek az oka?

hirdetés

A következőkből megtudhatod, hogyan hatnak rád mélyebb szinten a macskás videók.

Így hatnak ránk a macskás videók

Ez a tény tudományosan is bizonyított: Jessica Gall Myrick, az Indiana University Bloomington adjunktusa vizsgálta a jelenséget több mint 7000 résztvevő bevonásával. Az eredmények szerint a macskás videók nézése után a résztvevők pozitívabb érzelmekről, nagyobb energiaszintről és kevesebb szorongásról számoltak be; akkor is, ha eredetileg halogatták a munkájukat a videók miatt. Ha érdekelnek a részletek, a kutatásról ebben a cikkünkben írtunk bővebben. De nézzünk rá a jelenségre egy másik szemszögből is: miért nézzük egymás után ezeket a videókat?

A macskák mókás mozdulatai jobb kedvre derítenek minket

A dopamin és a bébiséma elmélet

Az egyik magyarázat az agy jutalmazó rendszerében keresendő. Amikor valami váratlanul vicceset, vagy meghatót látunk, az agyunkban dopamin szabadul fel. A dopamin valójában nem boldogsághormon, sokkal inkább egy motivációs és jutalmazási neurotranszmitter, azaz ingerületátvivő vegyület, ami a váratlan helyzetekre reagál. Ennek ingadozása okozza a közösségimédia-függőséget is.

Az édes kölyökmacskákról készült videók ráadásul ösztönösen gondoskodó és pozitív érzelmi reakciót váltanak ki – ennek a tudományos magyarázatát Konrad Lorenz alapozta meg az úgynevezett „bébiséma” elmélettel. A német etológus vizsgálatai szerint a nagy fej, a kerek arc, a nagy szemek, valamint a kicsi orr és száj együttes megjelenése gondoskodó viselkedést és óvó szeretetet vált ki, ami létfontosságú az állatfajoknál – és az embernél is – az utódok túlélése szempontjából. Ez az evolúciós mechanizmus aktiválja a jutalmazó áramköröket, ami rövid távon stresszcsökkenést és hangulatjavulást eredményez.

Az állatos tartalmak tehát több szinten hatnak: amellett, hogy aranyosnak látjuk a bennük szereplő cicákat, kiszámíthatatlan mozdulataik és a plusz jelentésréteget adó feliratoknak köszönhető humor kombinált dopaminreakciót vált ki. A kisállatos videók ráadásul a béke szigetének számítanak a közösségi felületek néha vad világában.

Ha a robotporszívókon utazó cicákról ha nem készült már legalább száz vicces videó, akkor egy sem

A probléma akkor kezdődik, amikor ez a mechanizmus ismétlődő, gyors jutalomforrássá válik. Tudjuk, hogy a közösségi média algoritmusai pontosan azokat a tartalmakat kínálják újra és újra, amelyek erős reakciót váltanak ki, így könnyen kialakulhat egyfajta dopaminalapú szokás. Nem klasszikus értelemben vett függőségről beszélünk, de a mechanizmus hasonló.

A petfluencerek világa

Ezt a hullámot lovagolja meg számtalan influenszer, akik nem magukat, hanem háziállatukat tolják ki a közösségi média folyamatosan forgó színpadára és kedvencük menedzsereiként koordinálják az együttműködéseket, így biztosítva a cégek számára a négylábú reklámfelületeket.

A jelenség ma már olyan komoly iparág, hogy külön kifejezést is kapott: „petfluencer”, azaz háziállat-influencer. Vannak olyan ikonikus macskák, amelyek (gazdái) több milliós követőtáborral és jelentős bevétellel rendelkeznek. Az állatok cukisága tehát pénzzé tehető figyelemforrássá vált. Ez önmagában nem kötelezően negatív jelenség, hiszen sok esetben valóban érdekes, vagy éppen edukatív tartalmak készülnek, ugyanakkor a gazdasági érdek tovább erősíti a „minél több dopamin, minél több kattintás” logikát.

Már útmutatók is találhatók a neten arról, hogyan lehet valakiből „petfluencer”

És mi a helyzet a mesterséges intelligenciával?

Az utóbbi években megjelentek a mesterséges intelligencia által generált állatos videók is. Még néhány hónappal ezelőtt is a többségükről meg tudtuk mondani, hogy nem valósak, ma viszont már képesek ezek a programok olyan hiperrealisztikus tartalmakat létrehozni, hogy ember legyen a talpán, aki nem néz meg egy-egy anyagot újra és újra, hogy eldöntse, vajon valóság-e, amit lát. A cél a még erősebb érzelmi hatás kiváltása, hiszen a mesterségesen generált tartalmak még viccesebbek, még meglepőbbek, még lehetetlenebbek, mint a valóság. Ez ugyanakkor veszélyeket is hordoz.

Az AI képes ugyanis kifejezetten olyan tartalmat generálni, amely a legnagyobb dopaminválaszt váltja ki, tudatosan kihasználva a pszichológiai mechanizmusokat. Ennek iskolapéldája, mikor egy macska megijed a bekamerázott szobában és 3 másodperc alatt milliós kárt okoz az ide-oda cikázásával és váratlan plazmatévé- és bútordöntéseivel. Az algoritmus pedig leköveti azt, ami a legerősebb érzelmi reakciót váltja ki, ez pedig fokozhatja a túlzott fogyasztást. Arról még nem tudunk sokat, mit okozhat az emberi elmében hosszútávon a valóság és mesterséges tartalom összemosódása, de ha nem tudjuk, mi valódi, csökkenhet a hitelesség és az empátia valódi élőlények iránt.

Jó vagy rossz ötlet sok macskás tartalmat fogyasztani?

A macskás videók rövid távon tehát bizonyítottan javítják a hangulatot, stresszcsökkentő, feszültségoldó hatásuk valós – ez az érme egyik oldala. A másik oldalon viszont ott lebeg a kontrollálatlan fogyasztás és a dopaminszinttől való kiszolgáltatottság árnyékképe. A kérdés: mennyire vagyunk tudatosak és erősek ahhoz, hogy érezzük, hol a határ. Ha úgy érzed, sok a folyamatos videógörgetés a mindennapjaidban, válassz olyan tartalmakat, amik nemcsak mozgóképet tartalmaznak hanem írott információkat is, így nem kell állandóan fókuszt váltanod, az olvasással pár perccel hosszabb ideig egy helyre összpontosul koncentrációd.

Ha a kisállatos videók egy rövid mentális szünetet jelentenek számunkra, az kifejezetten hasznos lehet. Ha viszont a folyamatos, algoritmusok által erősített jutalomkeresés veszi át az irányítást, az már a digitális túlfogyasztás kategóriája. A cicás videók nézésével tehát nincs semmi gond, csak ne hagyjuk, hogy a dopamin döntse el helyettünk, mikor elég.

hirdetés