Így veszítettem el majdnem a mentett macskámat: fontos tudnivaló minden gazdinak

Gyanútlanul vártam a röntgen eredményét, ami miatt csaknem búcsút kellett vennem szeretett cicánktól. Álmomban sem gondoltam, milyen múltja van Vilmosunknak.

Vili történetét már több ízben elmeséltem nektek: egy nyári délután jelent meg keserves miákolás közepette az udvarunkban. Azóta szeretett társunk, hű ágymelegítőnk és lelkes kollégánk a home office-ban. Ám mentett kandúrunk kalandos múltjáról sokáig mit sem sejtettünk; s ami csaknem menekülésre késztetett minket az állatorvosi rendelőből. Több szempontból is tanulságos visszaemlékezés következik.

Vilmos több mint egy szimpla macska: ő a család szőrös szeme fénye / Fotó: Szénási Szimonetta/ azenmacskam.hu

Furcsa tünetek

Történt ugyanis, hogy még kinti cica korszakában – azóta nyomós okból végleg beköltözött, a cikk végén elárulom, miért –, Vilike „elromlott”. Szokatlan bágyadtsággal várt haza minket, szája elnyílva, szemében kétségbeesés. Azonnal tudtam, hogy valami nem stimmel, csak nem jöttem rá, mi.

Aztán a macska elkezdett nyálzani. Nem aggasztóan, de azért ki-kicseppent a szája sarkán. Furcsa jelenség. Meg is néztem, van-e valami a szájában, de nem láttam semmit. Arra gyanakodtunk, békával vagy csigával ismerkedett (mindkettő nyálkája okozhat többek között nyáladzást is.)

Megnyugtató volt, hogy azért evett is, ivott is. Ám amikor másnap már az eledelt is elutasította, a nyála pedig habos patakban ömlött, egyértelmű volt a baj. Ismét belesve a szájába pedig már látszott is valami a szájpadlására tapadva. Még mindig csigára gyanakodtam, de már vettem is a hordozót: akármi is a probléma, ide orvos kell!

A gyerekekkel is szívesen alszik / Fotó: Szénási Szimonetta /azenmacskam.hu

A doktor is hátrahőkölt

Bágyadt és gyomorforgatóan büdös macskámmal hamar sorra kerültünk – ugyanis addigra már orrfacsaró szag is áradt belőle. A roppant kedves állatorvos a gyors rutinvizsgálat után (kiderült,  hogy Vili már lázas), vette is elő a célszerszámot (csipesz), hogy megszabadítsa Vilmost az akármitől.

Egy határozott mozdulattal sikerült is eltávolítani – majd a doktornő azzal a lendülettel hátra is hőkölt egy „Fúj, mit habzsoltál be, Te Cica?!” költői kérdéssel. A válasz ugyanis egyértelmű volt:

egy oszlásnak, pontosabban emésztésnek indult egérfej fityegett a fémcsipesz végén.

Borzasztóan büdösen. (Itt azért már felmértem, milyen messze van a mosdó, ha visszaköszönne a reggeli, és futnom kéne.)

Az árulkodó röntgen

A biztonság kedvéért még egy röntgent is előirányzott az orvos, nehogy valahol megbújjon még egy kis rágcsáló kedves cicusunkban. Ám azt, hogy mi kerül elő, egyikünk sem gondolta.

A felvételen ugyanis szerencsére semmiféle fennakadás nem volt látható, ellenben egy aprócska mikrochip ott virított Vili nyakában. A mi mentett, árva kiscicánk titkos múltjának őrzőjeként.

Ha Vili nem szalad elénk köszönni dorombolva, akkor valami baj van! / Fotó: Csizmadia Tiria / azenmacskam.hu

Fussunk?

Az első meglepettségemet hamar felváltotta a pánik, amint kiderült, hogy a chip leolvasása után fel kell venni a kapcsolatot a regisztrált gazdával. Hiába a közös évek, hivatalosan övé a cica. (Itt kezdtem el fontolgatni, miképp szökjünk meg. Majd reálisabb érvekre szorítkozva gyors fejszámolást végeztem, mennyi pénzbe került eddig Vili – bízva abban, hogy az sokkal több lesz, mint amit bárki hajlandó kifizetni egy sosem keresett macskáért. De mit tagadjam: reszkettem a sorsára várva.)

Utóbb megtudtam, hogy ez idő alatt a rendelő több munkatársa összegyűlt, majd a kihangosított hívás fültanújaként megerősítették, hogy Viliről lemondtak.

Az elmondottak szerint kedvencünk korábban egy elhunyt mama vagy nagynéni cicája volt. Hogy miként került az udvarunkba, nem derült ki; elméletünk természetesen van róla…

Szerencsére Vilmos mostanra hivatalosan is a miénk / Fotó: Szénási Szimonetta / azenmacskam.hu

A félperzsa luxuscica

Adatvédelmi okokból semmiféle információt nem kaphattam Vilmos korábbi életkörülményeiről. De egy csomó lényeges tudnivalóval gazdagabbak lettünk!

Kiderült,  hogy Vilmos eredeti neve Miucó (ezt azóta felvettük első névnek: Szénási Miucó Vilmosként létezik.) Fajtáját tekintve félperzsa, és a mikrochip mellett útlevéllel is rendelkezik. Micsoda ellátás, kérem szépen! Valakinek nagyon fontos háziállat volt, annyi biztos; valószínűleg a gazdája valóban elhunyt, hiszen aki úgy szeret egy állatot, hogy ennyire gondoskodik róla, az nem teszi az utcára.

Amire az eset figyelmeztet, hogy ahogy a kutyák, úgy minden talált macska esetében érdemes chipet olvasni, hiszen egyre több macskatartó él ezzel a lehetőséggel. Pláne indokolt, ha ápolt, jó súlyban levő jószágról van szó. Hátha valahol nagyon várják haza.