Ismerd meg a tacskómacskát: érdekességek és etikai megfontolások a munchkinnel kapcsolatban
Közzétéve: 2025. 06. 02 - Fotók: Getty Images Hungary • 3 perc olvasás
Közzétéve: 2025. 06. 02 - Fotók: Getty Images Hungary • 3 perc olvasás
A munchkin tenyésztése már a kezdetektől fogva nagy port kavar a macskás szervezeteknél, és folyamatos vita megy arról, hogy mennyire etikus egy ilyen fajta fenntartása, illetve népszerűsítése. Ezt a témát is érintjük, de a moralitást egy kicsit félretéve, a tacskómacskának is vannak sajátosságai, amik érdekességként szolgálnak, így erről is szót ejtünk az alábbiakban.
A munchkin nem egy új fajta, a Nemzetközi Macskaszövetség 1991-ben ismerte el, tenyésztése pedig ezt megelőzően már az 1980-as években elkezdődött. Egy olyan tulajdonságot állandósítottak nála, amely a természetben is megjelenik egy autoszomális domináns gén spontán mutációja miatt – a fajtának végtagjai vannak. (A gén által okozott fejlődési rendellenességet egyébként achondroplasianak hívják.) Talán nem lep meg senkit, de rövid lábai miatt kapta a tacskómacska becenevet is. A következőkben tehát erről a fajtáról lesz szó.
Ebbe a témába nem szeretnénk túl részletesen belemenni a mostani cikk keretein belül, ugyanis a korábbiakban már dedikáltunk ennek egy külön írást, amelyben nem rejtjük véka alá véleményünket. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy jó szívvel nem lehet írni a fajtáról anélkül, hogy megemlítenénk azokat a problémákat, amik felmerülhetnek a munchkin esetében, és amelyek miatt a három legnagyobb macskás szervezet közül a mai napig csupán a TICA ismeri el és engedélyezi a tenyésztését. A kritikusok által gyakran emlegetett problémák közül egy-két dolgot itt is felsorolnánk, ám mindezt a teljesség igénye nélkül:
Hogy teljesen őszinték legyünk és a történetnek ne csupán az egyik oldalát vázoljuk fel, a munchkinok támogatói és azok a gazdik, akik ilyen cicákkal osztják meg az életüket, gyakran érvelnek azzal, hogy a tacskómacskák a megfelelő tartási körülmények között képesek teljes életet élni, átlagéletkoruk pedig megegyezik egy átlagos macskáéval. És ha igazán korrektek akarunk lenni, nem ez az egyetlen elismert fajta, amelynek testi adottságai az életminőségének romlását, vagy akár komoly egészségügyi problémákat okozhatnak. Kicsit leegyszerűsítve a helyzetet, az igazi probléma tehát nem a munchkinnel, hanem az emberi kapzsisággal és a szélsőségek – az egészséget és az állat jóllétét figyelmen kívül hagyó – idealizálásával van.
A munchkin egyik említésre méltó tulajdonsága, hogy a szarkákhoz hasonlóan nagyon szereti a csillogó, apró tárgyakat. Ezeket állítólag szereti elrejteni, egy kupacba gyűjteni, hogy biztonságban tudja őket.
Ez talán nem lep meg senkit, ám a legalacsonyabb élő macska Guinness-rekordját egy munchkin állította fel, aki csupán 13,34 cm magasan állt a föld felett. Ezt az elismerést még 2013-ban kapta meg az akkor 9 éves cica, azóta pedig igencsak kevés hír született róla, így nem tudni, hogy még aktuális-e Lilieput rekordja, ám a mai napig előszeretettel emlegetik az alacsony cica nevét.
Lilieput, a cirka 13,34 cm-es magasságával:
A fajta nevét L. Frank Baum nagy sikerű meseregényének, az Óz, a nagy varázslónak szereplői ihlették. Az Óz, a csodák csodája című film is ezen a regényen alapszik, a macska pedig a történet szereplőiről, a mumpicokról kapta a nevét, akiket angolul „munchkin” névvel illettek.
Ahogyan már fentebb is említettük, a munchkinra jellemző rövid lábak már korábban is megjelentek, néhány esetet pedig dokumentáltak is. Például, az 1950-es években az akkori Sztálingrádban (mai nevén Volgográdban) is elterjedtek a rövid lábú cicák. Ezen macskák egyik jellemző viselkedése az volt, hogy a hátsó lábaikra támaszkodva ültek és figyelték a környezetüket, ami miatt sztálingrádi kengurumacskáknak becézték őket. Az előbb körülírt, macskákra ritkán jellemző furcsa pozíció számos mai munchkin esetében is megfigyelhető.
Kövess minket!
facebook instagramKapcsolódó cikkek