Ilyen velőtrázó az üvöltése a nagymacskáknak (videó)

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveCatz!

Nem olyan régen írtunk arról, hogy mely vad macskafélék képesek a dorombolásra, és mi ennek a hangadásnak a feltétele. Mind a dorombolás, mind az üvöltés képességét a nyelvcsont (hyoid csont) és a gége szerkezete határozza meg. Az üvölteni képes macskafélék – az oroszlánok, tigrisek, leopárdok és jaguárok – a Panthera nemzetséghez tartoznak. Ezek a fajok részben elcsontosodott nyelvcsonttal és rugalmas gégével rendelkeznek, ami lehetővé teszi, hogy erőteljes, mély frekvenciájú üvöltéseket adjanak ki. Ez az anatómiai felépítés azonban megakadályozza az igazi dorombolást, amely folyamatos rezgést igényel mind belégzés, mind kilégzés közben.

hirdetés

Már régebben felfedeztük, hogy a macskafélék, a nagymacskák üvöltése eltérő, kis gyakorlással be is lehet ennek alapján azonosítani az állatfajt. A következőkben néhány macskaféle üvöltését, jellegzetes hangadását mutatjuk meg nektek videókról, amiket kiegészítünk érdekességekkel is.

Az oroszlánok üvöltésének van a legalacsonyabb frekvenciája a nagymacskák között

Így üvöltenek a nagymacskák

Oroszlán

Az oroszlán üvöltése talán a legismertebb egy átlagember számára, akár természetfilmekből, filmekből, mesékből, vagy éppen az MGM logójából. A szakirodalom szerint megfelelő körülmények között akár 8 kilométeres távolságból is hallható. Az oroszlánok az üvöltést elsősorban a territórium kijelölésére, a riválisok elriasztására és a falka tagjaival való kapcsolattartásra használják. Egy-egy „üvöltéssorozat” akár 90 másodpercig is eltarthat, és több tucat különálló hangból állhat.

Az oroszlán hangjának mélységét a gégefő különleges felépítése adja: a rugalmas hangszalagok nagy hangerő mellett is rendkívül alacsony frekvenciájú hangok létrehozását teszik lehetővé. A Guinness Rekordok szerint az oroszlán rendelkezik a nagymacskák között a legalacsonyabb frekvenciájú üvöltéssel, amely akár 36 Hz körüli tartományba is leereszkedhet. A kutatók nemrég egy új üvöltéstípust is azonosítottak, az úgynevezett „köztes üvöltést”, ami arra utal, hogy az oroszlánok hangkommunikációja jóval összetettebb, mint korábban gondolták.

Tigris

A kutatások alapján a tigriseknél a valódi üvöltés valójában viszonylag ritka, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy magányosan élnek. Többnyire fájdalom, erős agresszió vagy félelem helyzetében hallatják ezt a hangot, és sokkal gyakoribb a mély, panaszosnak tűnő „nyögdécselés”, amelyet távolsági kapcsolattartásra és jelenlétének jelzésére használ. Mindettől függetlenül a tigrisek gazdag hangrepertoárral rendelkeznek, akár házi kedvenceink: fújtatnak, morognak, sziszegnek és különféle rövid hangokat is kiadnak. Üvöltésük átlagos alapfrekvenciája magasabb az oroszlánénál, de így is rendkívül erőteljes, és akár 3 kilométerre is elhallatszik.

Leopárd

A leopárd hangja első hallásra meglepő lehet, mert kevésbé hasonlít a klasszikus tigris- vagy oroszlánüvöltésre. Legjellegzetesebb hangja az úgynevezett fűrészelő (sawing) hívás. Ezt a mély, rekedt hangot mind a hímek, mind a nőstények használják: a hímek territóriumuk jelzésére, a nőstények pedig párzási időszakban a hímek odavonzására. A hang ismétlődhet akár egy percen keresztül is, és különösen hajnalban vagy alkonyatkor hallható gyakran. A leopárdok emellett morognak, sziszegnek, röfögésszerű hangokat adnak ki, sőt kölykeikkel való kapcsolattartás során lágyabb hangokat is használnak.

Jaguár

A jaguár üvöltése az egyik legkülönlegesebb a nagymacskák között. Gyakran egy rekedt köhögés, ugatás és morgás keverékeként írják le, amelyet sokan a leopárdéhoz hasonlóan szintén fűrészelő hanghoz hasonlítanak. A hímek és a nőstények egyaránt üvöltenek: a hang egyrészt a territórium védelmét szolgálja, másrészt segít a párkeresésben. A hímek hangja rendszerint mélyebb és ugatásszerűbb, míg a nőstényeké inkább köhögő jellegű. A jaguárok esetében is ugyanúgy megfigyelhető az ordítás mellett több más hangadás is, például sziszegés és röfögésszerű jelzések.

Puma

És végül, a kedvencünk, a puma, amely valójában kakukktojás a listán, ugyanis nem számít nagymacskának, így hivatalosan nem is képes üvöltésre. Ehelyett dorombolni tud, hasonló mechanizmussal, mint a házi macskák. Hangrepertoárja azonban ettől még rendkívül gazdag: morog, sziszeg, füttyentésszerű hangokat ad ki, kölykeivel pedig madárcsicsergésre emlékeztető csipogással kommunikál. Leghíresebb hangja a hátborzongató, emberi sikolyra emlékeztető kiáltás, amely különösen a párzási időszakban hallható. Ez a sikoly évszázadok óta táplálja az észak- és dél-amerikai folklórt, sokan természetfeletti jelenségnek vélték az éjszakában felhangzó hangot.

hirdetés