Videón az elképesztő pillanat: így ölelkezik az oroszlán és gondozója

Az interneten időről időre felbukkannak olyan videók, melyekben emberek nagy ragadozókkal – oroszlánokkal, tigrisekkel – láthatóan félelem nélkül érintkeznek, sőt, ölelgetik őket. Ezek a felvételek sokszor meghatónak tűnnek, és azt sugallják, hogy a vadállatok és az emberek között különleges barátság alakulhat ki. A valóság azonban ennél jóval összetettebb, és fontos megérteni, mi állhat az ilyen jelenetek mögött.

hirdetés

A cikkünkben látható videón egy hatalmas, kifejlett oroszlánt ölel meg gondozója. Ám fontos tudni, hogy ez leginkább csak akkor lehetséges, ha a kapcsolat már az oroszlán kölyökkorától fennáll.

Egy kölyökkortól fennálló ismeretség lehet az alapja egy vad ragadozóval való szoros kapcsolatnak

Ezért ölelheti meg a gondozója a kifejlett oroszlánt

Az ilyen szoros kapcsolat a kölyökkortól kialakított, következetes nevelésnek és a ragadozóban kialakított bizalomnak köszönhető. A jelenség egyik alapja az imprintg, vagyis a bevésődés, ami a tanuláselmélet egyik speciális formája, és főként az élet korai szakaszában zajlik. Ilyenkor az újszülött emlős nagyon gyorsan és tartósan „megtanulja”, kihez vagy mihez kell kötődnie. Ez a folyamat általában egy érzékeny időszakban történik, és később már alig vagy egyáltalán nem módosítható. Az imprinting segíti a túlélést, mert biztosítja, hogy a kicsi a megfelelő gondozóhoz kapcsolódjon. Emlősöknél gyakran szagok, hangok vagy látvány alapján alakul ki ez a kötődés.

Ha ebben az érzékeny időszakban ember neveli az adott állatot, könnyen az ember válik a biztonságos személlyé, így kevésbé félnek tőle, sőt kötődést is kialakíthatnak.

Serdülőkori viselkedésváltozás a vadállatoknál

Még ha egy fiatal nagyragadozó korai imprinting révén emberhez kötődik is, a serdülőkorban hormonális és szociális változások jelentősen átalakíthatják a személyiségét és viselkedését. Ebben az időszakban nő a dominanciaigény, a területvédő és vadászösztön, ami miatt a korábban biztonságosnak tekintett ember akár veszélyforrássá is válhat.

Tanulmányok kimutatták, hogy a serdülőkorban fellépő agresszió és a felnőtt szerepek felvétele gyakran felülírja a korai imprinting hatását. Emiatt a vadon élő nagyragadozók esetében az emberi jelenlét mindig kockázatos marad, még akkor is, ha korábban kötődtek hozzá. A biztonságos interakció tehát sosem garantált, és az imprinting önmagában nem védi meg az embert a felnőttkori váratlan agressziótól.

hirdetés