A szavanna egy viszonylag újonnan elfogadott, úgynevezett hibrid macskafajta, lenyűgöző küllemmel. Ismerd meg jobban az alábbi tények és érdekességek segítségével.

hirdetés

Az egzotikusan pöttyözött szavanna története 1986. április 7-én kezdődött egy nőstény cicával, akinek anyja házi macska, apja pedig egy szervál volt. Egyes források szerint a házi macska nem egy „mezei cica” volt, hanem egy sziámi macska. A kiscica küllemében és jellemében keveredtek szülei tulajdonságai, a csöppségnek pedig hamar híre ment. Patrick Kelly, amint hallott az új hibridről, célul tűzte ki az új fajta kialakítását és tenyésztését, amiben Joyce Sroufe volt segítségére.

Ha lehet hinni a forrásoknak, ezen tenyésztési törekvések során a mixbe török angóramacskák, ocicat és keleti rövidszőrű macskák is kerültek. A három nagy, macskákat nyilvántartó szervezet közül hivatalosan egyedül a TICA fogadja el a fajtát, ami 2012-ben el is nyerte a bajnoki státuszt. Bár a hibrid fajták etikussága és létjogosultsága a mai napig megosztja a macskásokat, kétségtelen, hogy a szavanna személyében egy különleges szépségű macskát ismerhetünk meg, sőt, vad felmenői ellenére egy kifejezetten kedves és hűséges fajtáról van szó, aki rengeteg örömöt hozhat elkötelezett gazdája életébe. Minden további nélkül viszont térjünk is rá az alábbi érdekességekre!

Nem kis cicák

1.) Nem mindegy, hogy milyen generációs

A szavannánál, csakúgy, mint a hibrid macskáknál általában, fontos tudni, hogy hányadik generációs, vagyis mi az F száma („filial generation number”). Ez attól függ, hogy milyen közel vannak vad felmenőikhez. Egy első generációs (F1) szavannának például az egyik szülője szervál, egy második generációs (F2) szavannának pedig már csak valamelyik nagyszülője, ám még mindig nagyobb részben szervál, mint egy harmadik (F3), negyedik (F4), vagy akár ötödik generációs (F5) szavanna. Ahogyan egyre távolodunk a szervál felmenőktől, úgy kicsit kisebbek lesznek a macskák, és valamennyivel higgadtabbak. Amiben még különböznek az első két generáció képviselői a további generációktól, az az idegenekhez való hozzáállásuk. Ebben az esetben is, minél messzebb vagyunk a szervál felmenőktől, annál kevésbé félénkek és távolságtartóak a számukra új emberekkel, illetve annál könnyebben kötnek új barátságokat velük.

Egy első generációs szavannakölyök. Küllemben még nagyon hasonlít a szerválra

2.) Van, ahol illegális a szavanna tartása

Amerikában számos államban tilos a szavanna tartása, legyen bármilyen generációs is. Ilyen állam például Hawaii és Georgia is. Vannak államok, ahol csak F4 vagy F5, illetve azoknál későbbi generációs macskák tartását engedélyezik, ilyen például Iowa és Massachusetts. Érdekes módon olyan állam is van, ahol nem generációhoz, hanem a macska súlyához kötik, ebben az értelemben tehát Marylandben csak 13,61 kg alatti szavannát tarthatnak.

Itthon is szabályozva van a szavanna tartása. Ebben az írásunkban a Magyarország első szavannatenyésztőjével, Horkai Krisztinával készült interjút lehet elolvasni, aki kitér arra is, hogy itthon milyen szabályok vonatkoznak ennek a különleges fajtának a tartására: „Az F5-től, vagyis az ötödik generációtól lehet hobbiszinten tartani, az első négy generációt csak tartási engedéllyel lehet, aminek nagyon szigorú feltételei vannak. Csak az 5. generációtól hívható az állat szavannának, az ezt megelőzők hibridek.”

A szavanna tartása és importálása illegális például Ausztráliában és Új-Zélandon.

Hatodik generációs szavanna, akit már itthon is szavannának lehet hívni, és hobbiszinten is tartható

3.) A szavannáról azt mondják, hogy kutyaszerű természete van

A szavanna egy módfelett játékos és energikus fajta, aki örömmel tölt időt gazdájával, főleg, ha aktív pihenésről van szó. Kifejezetten intelligens és kíváncsi, könnyedén tanul trükköket, pórázra szoktatása pedig állítólag nem jelent túl nagy kihívást, nem úgy, mint néhány bajszos társánál. Szívesen apportírozik, örömmel megy sétálni és boldogan követi gazdáját, ugyanis szoros köteléket alakít ki gondozójával.

4.) Szereti a vizet

A „kutyás tulajdonságaihoz” az is hozzátartozik, hogy ez a cica nem fél a víztől, sőt, kifejezetten szereti! Legyen szó egy kád vízről, egy pocsolyáról vagy egy természetes vízképződményről, a szavanna valószínűleg meglátogatja azt. Sokan úgy gondolják, hogy a vízhez való affinitása feltehetően a szerváltól származik, a vadon élő macskafélék ugyanis általában nem riadnak vissza a víztől, sőt, kihasználják annak hűsítő erejét.

Türelmes és általában megengedő a gazdájával szemben, kifejezetten ragaszkodik hozzá

hirdetés

5.) Nem éppen egy egész nap durmoló macskafajta

A szavanna energiaszintje magas, sőt, nagyon magas. Ő nem elégszik meg egy-két mászási lehetőséggel és egy kevés játékkal, ezek mellett ugyanis könnyedén elunhatja magát, és megtörténhet, hogy keres magának néhány, kissé destruktív hobbit. Sokat kell vele játszani, és mind mentálisan, mind fizikailag le kell fárasztani.

6.) A világ legmagasabb macskája is szavanna

A világ valaha élt legmagasabb macskája, Arcturus Aldebaran Powers is szavanna volt, 48,4 cm-es magassággal, és a jelenleg élő legmagasabb macska, Fenrir is szavanna, 47,83 cm-es magassággal. Egyébként mindkét macska második generációs, sőt, ugyanazoktól a szülőktől származnak, és ugyanaz a gazdájuk is. Sajnos az eddigiekből is kitűnik, hogy Arcturus már nem az élők között van, ugyanis nem sokkal rekorddöntése után tragikus körülmények között eltávozott. Ám Fenrir a mai napig él és virul, szerető gazdája gondozásában és a férfi többi macskájának társaságában.