Nemrégiben arról kérdeztünk titeket, mi a legviccesebb vagy legképtelenebb dolog, ami veletek történt az állatorvosnál? Nézzük is meg, a legemlékezetesebb sztorikat!

hirdetés

Az állatorvosi vizitek gyakran tele vannak izgalommal: a gazdi ideges, hogy minden rendben legyen, kedvence fél, makacskodik vagy épp meglepő, rá nem valló módon viselkedik. Ezekből a váratlan, olykor kaotikus pillanatokból születnek azok a történetek, melyekre évekkel később is nevetve emlékezünk vissza. Válaszaitokat egy csokorba rendezve elhoztuk a legabszurdabb, legviccesebb és olykor szívmelengető állatorvosi történeteket.

Néha képtelen, vicces történetekkel jövünk haza az állatorvostól

A megsértődött kis herceg és a hétvégi ügyelet

Van, amikor a baj csak látszólagos: a valódi fájdalom a lélek mélyen lakozik.

Egy szép szombati napon el kellett mennem családi okok miatt, aznap keveset voltunk együtt. Este értünk haza. Természetesen enni, inni, nasi minden volt... Hazaérve csak kikullogott a szobából és nem volt hajlandó enni, rám nézett és bemenet az ágyába (soha nem fekszik bele, de ott kell, hogy legyen), majd eszméletlen módon elkezdett öklendezni. Azt hittem a szőr bántja. Egész éjjel így telt, persze jó szülő módjára odabújtam hozzá. Mikor hajnalodott, gondoltam megyünk az orvoshoz (természetesen hétvégén a legközelebbi orvos 40 km). Bébi be a hordozóba, irány az orvos. Persze, mint Schumacher, úgy siettem. Bejutottunk az orvoshoz, megállapította, hogy makkegészséges. A doktor szerint megsértődött, hogy aznap nem a megszokott módon történt minden. Azt nem is akarom fitogtatni, hogy a hétvégi ellátás mennyibe került. Persze az én kincsem egyfolytában beszélt a maga nyelvén. Gondolta, én vicceltem. Hazaérve már bújt, megfürdetett, jóízűen evett.

A nagy macskafutam és ami utána jött

Egy örökbefogadásra váró vörös kandúr sztorija így szól:

A gazdi egy vörös kismacskát szeretett volna lányának örökbefogadni. A közelben pont született egy ilyen cica. Megbeszélték, hogy az ivartalanítást a megbízható dokinőnél végzik el. A „nagy nap” azonban nem úgy alakult, ahogy tervezték: a macska a rendelőben kiugrott a hordozóból, körbeszaladt, és sugárban összekakilt mindent, majd még a saját hordozóját is „bekente”. Végül az asszisztenssel lefogták, altatták, és az ivartalanítás rendben megtörtént. A gazdi csak utólag tudta meg, hogy ahol született a cica, ott műtét előtt nyers csirkemájjal etették, ezért volt az „extra rendetlenség”. Bár az egész kaland kaotikus volt, a gazdi máig nevetve emlékszik vissza rá.

A cica, aki szólt, hogy baj van

Vannak állatok, akik különleges módon jelzik, ha rosszul érzik magukat:

• „Egyszer Tigrisnek reggelről késő délutánra lett egy gyulladt duzzanat a nyakán – mint az orvosnál kiderült, rózsatövistől – magától bement a hordozóba és elfeküdt; így jelezte, hogy vacakul van, menjünk a dokihoz.”

Amikor a „kislányból” hirtelen kandúr lesz

Sok gazdival előfordult már, azonban mindig meglepő:

• „Egy jó nevű cicatenyészetből kaptam egy gyönyörű kék perzsa babát. Törzskönyv is már a választott névre jött. ...két hónap múlva kiderült, hogy Mollynak golyócskái vannak.”

És ő sem volt egyedül:

• „5. mentett cicámat vittem állatorvoshoz ivartalanítani, lánynak néztük, kiderült fiú! Mondja a doki, van egy kis baj; mondom mi? Azt mondja, ez a cica fiú. Kérdeztem megcsinálta-e a műtétet. Meg! Akkor semmi gond!”
• „Befogadtam egy cicát, a szomszédasszonyom megállapította, hogy lány. 2 nap múlva az állatorvosnál kiderült, hogy kandúr.”

Megesik, hogy a kedvenc nemének megállapítása elsőre nem sikerül, és néha másodikra sem

A macska, amelyik felmászott a falra

A kóbor cicák különösen kreatívak tudnak lenni:

• „Akkor még kóbor cicát (ma már benti, saját) vittem orvoshoz, mert köhögött. Nem lehetett addig sok jó tapasztalata emberekkel. Kivettem a dobozból, hogy az állatorvos megvizsgálja. Ha nem látom, nem hiszem el. A macsek a falon rohant körbe-körbe, kisebb káoszt okozva a rendelőben. Legközelebb egyedül mentem gyógyszerért. Mikor az orvos meglátott, kiült az arcára a rémület. Megnyugtattam, csak én jöttem.”

Mikor a mentett cicám 2,5 éves kora körül elkapott egy hányós-hasmenéses vírust (amit először mérgezésnek hittünk), és orvoshoz kellett rohanni vele. A miénk épp nem rendelt, de ajánlott mást, aki igen. Ott mondta a doki, hogy van maine coon is a macsekban, és szerinte jó lenne megnézetni a szívét, mert úgy hallja, gond van vele. Lesokkolódtam ezeken az új infókon, főleg, hogy a vírus miatt több napig infúzióra kellett járni vele. Négy napig alig aludtunk, fecskendővel kapott folyadékot. Iszonyatos volt. Azóta se tetszik benne a maine coon, de csak azért, mert sajnos a szívmegnagyobbodás onnan származik, és lerövidíti a szépségem élethosszát. Ha ez nem lenne, még büszke is lennék ilyen mellékvérvonalra.

A nagy szökés, amit utólag hálásan emlegetnek

Van, hogy a szerencse tényleg a kedvencek mellett áll:

• „Vittem volna a cicámat időpontra, erre kiszökött és elszaladt. Aztán negyed óra múlva megkerült, mondom oké, kis késés, nem a világ vége. Gyorsan be a hordozóba, indulás. Út közben bekakált és jól szét is trancsírozta, tiszta végtermék lett a bundája; nekem meg visszajött az ebéd, haza kellett menni. Pár nappal később hallottam a hírt, hogy baleset történt aznap ugyanazon az útvonalon; jobb is, hogy kihagytuk.”

A doki, aki bemutatta a különbséget hányás és öklendezés között:

• „A doki imitálva elkezdte demonstrálni, mi a különbség a hányás és az öklendezés között… cicám csak nézett, hogy mi baja?”

Amikor a gazdi a hős megmentő:

• „A cicánknak injekciót kellet kapnia, és közben megharapta az orvost is, és a lányomat is. Elég alaposan. Én vittem ki mindkettőjüket a sebészetre, ahol ellátták a sebeiket, majd tetanusz, és veszettség elleni oltást kaptak, miközben a sebész doki meg a nővérek dőltek a röhögéstől. Mi nem annyira röhögtünk, akkor legalábbis nem, de utólag igen. Attól kezdve az állatorvos csak harapós cicának hívta a Nelsikénket.”

Így tanulnak a kezdő gazdik:

• „Én mint első macskagazdi, vittem a hófehér lány cicámat dokihoz. Kérdezte, hogy jó-e a hallása a macskának. Mondtam hogy hát biztos, még pici volt. Tiszta atkás volt csóri füle. Nem tudtam, hogy kell kinéznie a fülének. Azóta szép tiszta.”

Akár kacagtató, akár döbbenetes, akár megható pillanatokról van szó, egy közös bennük: mindegyik történet azt mutatja, hogy szoros kötelék fűz minket kedvenceinkhez. Habár a rendelőben mindenki egy kicsit ideges, a végén ezekből a helyzetekből lesznek azok a sztorik, melyeket évek múlva is mosolyogva mesélünk újra és újra.

hirdetés