Csípőízületi diszplázia macskáknál: gyakran észre sem veszik, pedig komoly fájdalmakkal járhat
Közzétéve: 2026. 06. 06. 09:30 -
- Fotók: Getty Images Hungary • 3 perc olvasásKözzétéve: 2026. 06. 06. 09:30 -
- Fotók: Getty Images Hungary • 3 perc olvasás
A nagy testű kutyák esetében nagyon sokat beszélünk a csípőízületi diszpláziáról, ám kevesebben tudják, hogy a macskákat is érintheti.
A következőkből megtudhatod, hogy mi pontosan a csípőízületi diszplázia, mi okozza a rendellenességet, hogyan kezelhető és mit tehetünk a macskák esetében a megelőzésért.

Miként a Cornell Egyetem állatorvosi honlapján olvasható, a különböző mozgásszervi betegségek közül, amelyek ronthatják egy macska szabad mozgásképességét, az egyik a fájdalmas ortopédiai rendellenesség, a csípőízületi diszplázia. Bár a kutyákhoz és az emberekhez képest ritkán fordul elő macskáknál, a gazdiknak mégis érdemes ismerniük a tüneteit és a kezelési lehetőségeit.
Diszplázia esetén a combcsont feje nem ül stabilan a medencecsont csészeszerű mélyedésében, ezért az ízület laza lesz. Ez a rendellenes kapcsolat fájdalomhoz és csökkent működéshez vezet. Idővel a szervezet megpróbálja stabilizálni az ízületet, ezért új csontot és csontkinövéseket képez, aminek következtében korai ízületi gyulladás (artrózis) alakul ki.

A csípőízületi diszplázia egy degeneratív betegség, vagyis idővel fokozatosan romlik. A csontok átépülése és az artrózis súlyosbodik, ami egyre nagyobb fájdalmat és mozgáskorlátozottságot eredményez. Sok állatnál soha nem jelentkeznek látványos tünetek, aminek oka lehet, hogy a macskák kiválóan kompenzálják a hátsó végtag sántaságát, és jól rejtik a fájdalmukat. Emiatt is kiemelten fontos ismerni a betegséget és a tüneteit – különösen, ha fajtatiszta macskád van, mert bizonyos fajták, például a maine coonok, a szibériaik és a perzsák esetében gyakrabban előfordul.
Más tényezők is szerepet játszhatnak azonban a kialakulásában. Például az elhízás jelentősen növeli a csípőízületet érő terhelést, ami fokozott kopáshoz vezethet. Jelenleg az állatorvosok többsége úgy véli, hogy a megelőzés leghatékonyabb módja az, ha nem tenyésztenek olyan macskákat, amelyek genetikailag hajlamosak lehetnek a betegségre.
A biztos diagnózis általában röntgenvizsgálattal állítható fel.
A csípőízületi diszplázia kezelhető, de nem gyógyítható, és a kezelési lehetőségek is kihívásokkal járhatnak. Ugyan nem számít sürgősségi állapotnak, de jelentős fájdalmat okoz, ezért lényeges a mielőbbi diagnózis, majd a kezelés megkezdése. Bár az ízület idővel tovább romlik, az állapot életmódbeli változtatásokkal, testsúlykontrollal, gyógyszerekkel és műtéttel kezelhető.
„Ügyeljünk arra, hogy a macska ne legyen túlsúlyos, és ösztönözzük a mozgásra, hogy a csípő körüli izmok erősek maradjanak” – magyarázza dr. Ursula Krotscheck, a Cornell Egyetem Állatorvosi Karának kisállatsebészettel foglalkozó docense. Például a táplálékot magasabb helyre lehet tenni, hogy a macskának fel kelljen ugrania érte, vagy el lehet rejteni egy bútor alá, hogy keresgélés közben mozognia kelljen.

A vizsgálatokat követően az állatorvos gyulladáscsökkentő gyógyszereket, illetve glükózamint és kondroitint tartalmazó táplálékkiegészítőket is javasolhat. Ezek az anyagok segíthetnek a kötőszövetek állapotának megőrzésében.
Előrehaladott esetekben műtét is szóba jöhet. Az egyik lehetőség a teljes csípőprotézis, amikor a beteg ízületet eltávolítják és mesterséges implantátummal helyettesítik. Egy másik, macskáknál gyakran alkalmazott eljárás a combcsontfej eltávolítása, amikor a csípőízület „gömb” részét távolítják el, de nem helyettesítik protézissel. A műtét után előfordulhat enyhe mechanikai sántaság, illetve az érintett végtag kissé rövidebb lehet, de a láb mozgástartománya és funkciója általában közel normális marad. A macska képes lesz ülni, futni, ugrani és a megszokott macskaviselkedést folytatni.
Kövess minket!
facebook instagram
Kapcsolódó cikkek