A We love Dogz oldalán rendszeresen írunk a patellaficamról, amely leginkább a kis testű kutyák jellemző betegsége. Kevesebben tudják azonban, hogy nem csupán az ebeknél, a macskáknál is előfordulhat – bár ritkábban –, és ugyanolyan komoly fájdalmakkal járhat.

hirdetés

Cikkünkből megismerheted, hogy milyen tünetei vannak a patellaficamnak a macskáknál, mely állatok hajlamosabbak rá, és hogyan kezelhető az állapot.

A legtöbb esetben veleszületett hajlam okozza a patellaficamot a macskáknál

Mi az a patellaficam és hogyan alakul ki?

A patellaficam a hátsó végtagok térízületében található térdkalács, vagyis a patella kimozdulását vagy elmozdulását jelenti. A térdízület a combcsontot (femur) és a sípcsontot (tibia) köti össze. A patella normál esetben a combcsont végén található vájatban (trochleáris barázda) helyezkedik el, de luxáció esetén ebből a vájatból kimozdul.

A cicáknál leggyakrabban a trochleáris barázda sekélysége miatt alakul ki a ficam, és többnyire befelé (mediálisan) történik az elmozdulás. Görbe lábú cicáknál is jellemző probléma lehet, ahogy akkor is megjelenhet, ha a sípcsonton lévő tapadási pont nem középen helyezkedik el. Ugyan bármely macskafajta érintett lehet, genetikai hajlam feltételezhető a devon rex, sziámi és abesszin macskáknál. A legtöbb esetben azonban veleszületett hajlam okozza a rendellenességet. Egyes esetekben a hátsó végtag csontjait vagy izmait érő trauma is kiválthatja a problémát.

Ha az állapot fizikai trauma következménye, a tünetek hirtelen jelentkeznek. Ha genetikai eredetű anatómiai rendellenesség áll a háttérben, a tünetek lassan alakulnak ki, és az érintett macska idősebb korára fokozatosan kezd el egyre inkább sántítani.

A devon rexeknél genetikai hajlam feltételezhető a patellaficamra

Négy fokozatba sorolják, ahol a magasabb fokozat súlyosabb állapotot jelent:

1. fokozat: A térdkalács nyomásra kimozdítható a vájatból, de a nyomás megszűnésekor visszatér a helyére.
2. fokozat: A patella időnként magától kimozdul, és addig marad kint, amíg a lábat túlnyújtják és elforgatják, így visszakerülve a vájatba.
3. fokozat: A térdkalács az idő nagy részében kint van, de kézzel visszahelyezhető.
4. fokozat: A patella tartósan kint van, és kézzel nem helyezhető vissza.

Egyes érintett macskáknál mindkét térdkalács ficamodhat, akár eltérő súlyossági fokban.

A patellaficam tünetei macskák esetében

• Alkalmankénti vagy állandó sántítás.
• Nehézség felugráskor az ágyra, asztalra stb.
• Szökdelés az egyik hátsó lábon – néhány lépésig felemeli, majd újra terheli az állat.

A magasabb fokozatoknál (3–4.) a sántítás tartósabb. Ha mindkét térd érintett, a macska hátsó lábait görbén vagy rogyasztottan tarthatja. Fejlődési eredetű patellaficam esetén a macskák gyakran nem mutatnak fájdalmat, míg traumás eredetnél fájdalomra utaló viselkedésminták és egyéb sérülések is előfordulhatnak.

A VCA Animal Hospitals oldalán olvasható, hogy sok macska megtanul úgy kirúgni a lábával oldalra, hogy a térd így túlnyúljon, ami visszapattintja a patellát a helyére. Idővel azonban a környező lágyrészek károsodnak vagy megnyúlnak, így a térdkalács könnyebben kimozdul.

Súlyos patellaficam esetén, vagy ha az állapot tartósan fennáll kezelés nélkül, gyakran alakul ki artritisz, vagyis ízületi gyulladás. Ennek oka, hogy amikor a térdkalács folyamatosan kimozdul és visszaugrik, a porc dörzsölődik, kopik, az ízület instabillá válik, majd gyulladás alakul ki. Ez az ismétlődő mechanikai stressz idővel porckárosodást és krónikus gyulladást okoz, amely eredménye az artritisz. Ha a cica ízületi gyulladástól is szenved, felkeléskor nyávoghat, panaszos hangot adhat ki. Mozgáskedve csökkenhet, ami könnyen összetéveszthető levertséggel vagy étvágytalansággal – valójában azonban a fájdalom miatt nem szívesen kel fel, játszik vagy eszik. Emellett a patellaficam hajlamosít más térdsérülésekre is, például az elülső keresztszalag szakadására.

A patellaficam kezelése a macskáknál és a prognózis

A betegséget általában fizikális vizsgálattal diagnosztizálják, majd röntgenfelvétellel erősítik meg. Sok állat viszonylag jól együtt tud élni ezzel az állapottal. A fentebb részletezett osztályozási rendszer segít eldönteni, hogy az állat alkalmas-e műtéti beavatkozásra.

A Cornell University oldalán kifejtik, hogy a 3. és 4. fokozat esetén általában műtétet javasolnak a szakértők. Enélkül az állapot krónikus sántításhoz és akár az érintett végtag használatának elvesztéséhez vezethet. 1. és 2. fokozatban ritkábban szükséges műtét, ilyen esetekben kezelés nélkül vagy fizioterápiával, gyógyszeres kezeléssel, mozgáskorlátozással támogatják a macskát. Amennyiben műtétre kerül sor, a cél a patella tartós visszahelyezése a combcsont vájatába, valamint azoknak a szöveteknek a feszültségkorrekciója, amelyek a térdkalácsot a helyén tartják.

A 2. és a 3. fokozatok esetén a műtét általában nagyon sikeres, és kicsi a kiújulás esélye. A 4. fokozat esetén a kiújulás kockázata körülbelül 50%. Az 1. fokozat ritka és gyakran alig észrevehető, ezek a macskák fájdalom nélkül élhetnek az állapottal. A 2-4. fokozat azonban az anatómiai eltérések miatt nem szűnik meg magától. Ha a műtétet még azelőtt elvégzik, hogy artritisz vagy más térdsérülés kialakulna, a prognózis kiváló, a macska általában visszanyeri a láb teljes funkcióját. Ha azonban már kialakult ízületi gyulladás, időszakos fájdalom jelentkezhet és az állapot romolhat. Műtét után rehabilitáció és fizioterápia is javasolt a felépülés támogatására. Az állatorvos segít kialakítani a legmegfelelőbb utókezelési tervet.

Állapotmenedzsment a patellaficam minden fokozatában

• Testsúlycsökkentés, ha szükséges.
• Nem-szteroid gyulladáscsökkentők adása.
• Fájdalomcsillapítók adása.
• Ízületvédő kiegészítők (glükózamin, kondroitin, omega-3/6 zsírsavak stb.) adása.
• Fontos a környezet biztonságossá tétele: lépcsők kerülése, alomtálca és étel/ital elhelyezése a pihenőhely közelében, különösen műtét után.

hirdetés