Egy anyamacska nemcsak etet és melegít, hanem valójában a túlélésre készíti fel kölykeit: az első hetekben és hónapokban a kiscicák mellette sajátítják el azokat a létfontosságú készségeket, melyek nélkül esélyük sem lenne boldogulni a világban. Ha elég ideig figyeljük egy anyacica és az alomnyi kölyök mindennapjait, gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy minden mozdulatnak és „leckének” célja van. Míg a lakásban nevelt kicsinyek esetében az önállósodás inkább csak egy elméleti mérföldkő, addig a kóbor és vadon élő kiscicáknál ez szó szerint élet-halál kérdése: az, hogy mikor és hogyan válnak függetlenné, döntően befolyásolja a túlélési esélyeiket a veszélyekkel teli környezetben.

hirdetés

Egy anyamacska nemcsak gondoskodik, hanem a túlélésre tanít: a kiscicák mellette sajátítják el azokat az alapvető készségeket, melyek nélkül nem boldogulnának. Így nem csoda, hogy a kóbor cicák élete nem egy sétagalopp az önállóvá válás útján.

Egy anyamacska a túlélésre készíti fel a kölykeit

Az első hetek a kóbor cicák életében

A macskák vemhessége körülbelül 63 napig tart, és a születés utáni első 2-4 hét kizárólag a szoptatásról szól. A kiscicák vakok, süketek, és teljes mértékben az anyjukra vannak utalva, ezért ebben az időszakban az anyamacska ritkán hagyja el őket. Körülbelül 4 hetes korukban a változás útjára lépnek, megkóstolják a szilárd táplálékot, 6-8 hetes korukra pedig már ugrálnak, futnak, vagyis egyre fejlődik a mozgáskoordinációjuk. Ekkor zajlik a fokozatos elválás és az önállósodás – 12 hetes korukra a cicák képesek túlélni anyatej nélkül is, azonban a túlélés és a valódi boldogulás nem ugyanaz. Ezt pedig az anyamacskák bizony pontosan tudják.

Mi valójában az önállóság?

Körülbelül 12 hetes korára egy kiscica már képes létezni folyamatos anyai gondoskodás nélkül, ezért az anyamacska ilyenkor egyre hosszabb időkre távolodhat el tőle, akár órákra is. Ez nem elhagyás, hanem sokkal inkább egy átmeneti, tanulással teli időszak, amikor az anya fokozatosan háttérbe lép, miközben a kicsik az utolsó, létfontosságú készségeiket is elsajátítják. A vadon élő bundások gyakran nőstényekből és utódaikból álló kolóniákban élnek, ahol az anya és kölykei gyakran addig maradnak együtt, amíg az élelemforrás ezt lehetővé teszi. Az önállóság így nem egy adott életkorhoz kötött, hanem egy lassú folyamat, mely során a kiscicák megtanulják mindazt, amire szükségük lesz az életük során.

Az anya és a kölykök gyakran egész sokáig együtt maradnak

Ezek a készségek tartják életben a kismacskákat

Egy kiscicának a túléléséhez számos készséget el kell sajátítania, ami hónapokig tartó tanulási folyamat. Az anyamacska például már 4 hetes kortól élő zsákmánnyal tanítja kölykeit, melyet eleinte csak figyelnek, később gyakorolnak is rajta, majd önállóan vadásznak is. Ugyanígy tanulják meg a veszélyek felismerését is, hogy mikor kell elbújni, menekülni vagy mozdulatlanná válni: ez részben ugyan ösztönökre alapul, de ebben az esetben is nagyon fontos tapasztalás és a tanulás. Emellett megtanulják, hogyan érvényesüljenek a területükön és hogyan szerezzék meg a szükséges erőforrásokat, vagyis az élelmet és a vizet. Továbbá az önálló tisztálkodást, a búvóhelyek keresését és a macskák közti kommunikációt is a mamától, a mama segítségével sajátítják el.

Mindezek nélkül a túlélési esélyeik jelentősen csökkennének, ám még így is igaz, hogy az elvadult és kóbor kiscicák halálozási aránya drámaian magasabb, mint a bent tartott macskáké, különösen 6 hónapos kor előtt. A veszélyek valósak és állandóak: közlekedés, ragadozók, betegségek, éhezés – csak hogy néhányat említsünk.

A kóborkák élete ritkán nyugalmas és boldog: ezért is vagyunk elkötelezett hívei az ivartalanításnak és a benti tartásnak

Ezt tedd, ha anyamacskát találsz a kölykeivel

Egy 12 hetes megfelelően szocializált cica játékos, érdeklődő, jól érzi magát emberek közelében, és már mutatja az önálló viselkedés jeleit, például szereti a vadászós játékokat és élvezi a világ felfedezését. A kóbor kiscicák esetében azonban más a helyzet. Ha 8 hetes koruk után nem találkoznak rendszeresen emberekkel, akkor egyre félősebbé válnak, és megtanulják fenyegetésként értelmezni az emberi jelenlétet. A rossz időzítés sajnos problémát jelenthet, hiszen a cicusoknak tovább kellene az anyjukkal maradniuk, azonban ha meg akarjuk menteni és szocializálni őket, korábban kell beavatkozni.

Azonban nagyon fontos, hogy mielőtt bármit tennénk, legyünk óvatosak. Első körben a legjobb, ha békén hagyjuk őket, hacsak nincsenek közvetlen veszélyben, és nem szorulnak orvosi ellátásra, vagy az anya valóban el nem hagyta őket. Ahogy fent is írtuk, az hogy „órák óta nem jött vissza”, önmagában nem jelent elhagyást, hiszen lehet, hogy csak vadászik vagy egyenként költözteti a kicsiket. Az anyával töltött hetek határozzák meg, milyen macska válik majd belőlük, így ha anyamacskát találsz a kölykeivel, vagy kölyköket magukban, a legjobb megoldás, ha a helyi állatmentő szervezethez fordulsz. Ők meg fogják tudni mondani a leírt körülmények alapján, hogy mi a helyes döntés.

hirdetés