Mi történik, amikor két teljesen különböző faj kicsinyei találkoznak egy szerető anya által? Egy mamacica kismacskáival és egy fészekalj kiscsibével bebizonyítja, hogy a gondoskodás nem ismer határokat.

hirdetés

Egy anyacica örökbefogadott egy fészekalj kiscsibét

A fenti videón látható megható jelenet elsőre talán szokatlannak tűnhet: a cica gondoskodóan maga alá gyűjti, melengeti a csibéket, miközben a tyúk a cicakölykökkel foglalatoskodik. A két anya olyannyira belefeledkezik az „idegen” kicsinyek gondozásába, hogy végül a gazdinak kell szétválasztani őket és visszaterelnie mindenkit a saját helyére.

A fajok közötti örökbefogadás (angolul cross-fostering vagy interspecific adoption) egy érdekes jelenség, mely számos állatfajnál megfigyelhető. Bár elsőre meglepőnek tűnhet, hogy egy anya más faj kicsinyét neveli fel, az ilyen viselkedés számos okra visszavezethető. Ilyenek lehetnek az ösztönök, a különböző hormonok szintjei, a kicsinyek által kibocsátott feromonok valamint a hangjuk is mind hozzájárulhatnak ehhez a különleges viselkedéshez. A következőkben részletesen is kifejtjük ezeket az okokat.

A fajok közötti örökbefogadás számos állatfajnál megfigyelhető

A fajok közötti örökbefogadást ezek befolyásolhatják

1.) Feromonok

Nagyon sok bocsát ki magából feromonokat, amelyet valamilyen szinten más fajok is értelmezni tudnak. A feromonok kommunikációs értékkel bírnak, információkat hordoznak, többek között azt is megmutatják, hogy egy állat mennyi idős. Ha egy anyaállat árva kicsinyek feromonjait érzi a közelében, gyakran előfordul, hogy anyáskodni kezd felettük. Azonban nem minden állatnak van feromontermelése, sok madárfaj esetében elhanyagolhatóan van jelen; ezen fajok inkább vizuális vagy akusztikus jelzésekkel cserélnek információt.

2.) Ösztönök

Ahogy a Live Science is megírta, az állatok közötti gondoskodás evolúciós előnyt jelenthet a nevelő szülő számára. Például az örökbefogadás értékes gondozási tapasztalatot nyújthat az utódokkal nem rendelkező nőstények számára, és növelheti jövőbeli fiataljaik túlélési esélyeit.

Ráadásul a csoportban élő állatoknál, például a delfineknél vagy főemlősöknél a más faj kölykeinek gondozása erősítheti a csoport összetartását, a közösség stabilitását, ami növelheti a túlélési esélyeket. Sőt, esetenként az is előfordulhat, hogy a szülők egyszerűen nem tudják megkülönböztetni saját kicsinyeiket az idegenektől, különösen, ha azok ugyanabban a fészekben vagy kuckóban vannak. Emellett a természet praktikus logikája is közrejátszik: minél több apróság bújik össze, annál melegebb van, és annál nagyobb a túlélési esélyük.

3.) Audiovizuális hatások

Az állatok gyakran felismerik a segítségre szoruló kölyköket függetlenül azok fajtájától, ugyanis a síró, elesett kicsinyek hangja ösztönözheti az anyákat arra, hogy gondoskodjanak róluk. A nyivákolás és a csipogás sokszor hasonló érzelmi reakciót válthat ki, egy anyai szívnek tehát mindegy tulajdonképpen, hogy egy cica vagy csibe az, aki segítségre szorul.

Megható kis videónk, tehát nem egyedi eset. Macskák, kutyák, sőt majmok is híresek arról, hogy elárvult kölyköket fogadnak örökbe, legyen az nyuszi, kiskacsa vagy akár kismajom. Más fajok kölykeinek gondozása nemcsak a túlélési esélyeket növeli, hanem betekintést nyújt az állatok szociális és érzelmi világába is. Az ilyen viselkedés segíthet jobban megérteni az állatok közötti kapcsolatok komplexitását és az együttműködés fontosságát a természetben. Ugyanakkor szívmelengető emlékeztető is egyben arra, hogy a gondoskodás határai sokkal tágabbak, mint hinnénk.

hirdetés