5 emberi beavatkozás nélkül létrejött macskafajta

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveCatz!

Az emberi beavatkozás nélkül létrejött macskákon azt értjük, amelyek egy adott területen, célzott tenyésztés nélkül, hasonló jegyekkel felvértezve fejlődtek ki generációkon keresztül. Ma már természetesen ezen fajták nagy részének is van standardja, éppen ezért a tenyésztésük is tudatosan zajlik, ám alapvetően maguktól alakultak ki.

hirdetés

Cikkünkből megismerheted néhány emberi beavatkozás nélkül létrejött macskafajta történetét és jellemzőit, valamint arról is olvashatsz részletesen, mit jelent a természetes módon kialakult macska fogalma.

A korat is az emberi beavatkozás nélkül létrejött macskafajták táborát erősíti

A természetes módon kialakult macskafajtákról dióhéjban

Leslie A. Lyons, a Missouri Egyetem Állatorvosi Karának macskagenetikusa szerint a legtöbb macskafajta az elmúlt 140 év során alakult ki az emberek tudatos szelekciójának eredményeként. Vannak azonban természetes módon, emberi beavatkozás nélkül létrejött fajták is, amelyek olyan macskapopulációkból származnak, amelyek természetes környezeti tényezők hatására, több ezer év alatt fejlődtek ki. Ezek közé tartozik például a maine coon, a szibériai, az orosz kék, a norvég erdei macska, a török van-macska, az egyiptomi mau, a Man-szigeti macska, a török angóra, a korat, a kuríliai csonkafarkú, a sokoke és az aegean is a teljesség igénye nélkül.

Sarah Hartwell, amatőr macskagenetika-kutató szerint a természetes fajták ősei ugyanazon feltételek között alakulnak ki, mint a vadon élő fajok, vagyis a legtöbb esetben környezeti alkalmazkodás eredményeként jöttek létre. Például a hidegebb éghajlatt vastag bundájú, robusztusabb testfelépítésű macskákat eredményezett, de az elérhető táplálék és a földrajzi elszigeteltség is befolyásolja mind a külső megjelenést, mind az egyedi viselkedésmintákat. Lásd majd a sokoke és az aegean esetében.

Norvég erdei macska

A természetes fajták gyakran földrajzi elszigeteltség következtében jönnek létre. Ezt a jelenséget alapító hatásnak nevezik: ilyenkor egy, az állatok túlélését nem feltétlenül segítő gén azért terjed el, mert a populáció kicsi és elszigetelt génállománnyal rendelkezik. A Man-szigeten például egy rövid farkat okozó mutáció beltenyésztés révén terjedt el, létrehozva a Man-szigeti macska őseit.

Fontos kiemelni azonban, hogy bár a természetes fajták ősei természetes körülmények között fejlődtek ki, a mai ilyen macskák már nem igazán nevezhetők természetesnek, ugyanis a tenyésztés megkezdésével az emberi hatás formálta őket tovább. Sőt, egy-egy fajta fennmaradása is biztosíthatóvá vált ezáltal. Újra a Man-szigeti macskát említve például, a fajta valószínűleg természetes úton kihalt volna a genetikai sokféleség hiánya és a rövid farkat okozó mutáció káros következményei miatt.

Man-szigeti macska

A természetes fajták közül némelyik közelebb áll a gyökereihez, mint mások. A modern szibériai macskák például genetikailag és fizikailag is nagyon hasonlítanak őseikhez, mert a tenyésztők rendszeresen bevonnak új egyedeket – kóborként talált vagy házi kedvencként tartott macskákat a fajta eredeti régióból – a tenyésztési programokba. Aztán persze akadnak olyanok is, amelyek jelentősebb formálódáson mentek keresztül. Például az orosz kék ősei ugyan természetes módon alakultak ki, a szelektív tenyésztés és keresztezés miatt a mai orosz kékek genetikailag és fizikailag is eltérnek elődeiktől.

„Minden a népszerűségen és az emberek ízlésén múlik. Egy adott macskavonal nagyon divatossá válhat, és megváltoztathatja a fajta külsejét, aztán a következő új trenddel megint visszalendülhet egy másik irányba” – magyarázta Leslie A. Lyons a Live Science-nek.

Szibériai macska

Íme néhány emberi beavatkozás nélkül létrejött macskafajta

1.) Török angóra

Hazájában nemzeti kincs a török angóramacska, amely a legrégebben ismert hosszú szőrű fajta, és valószínűleg más hosszú szőrű fajták őse. Kecses, elegáns és kifinomult jószág, aki csak megjelenésében finom: rendkívüli akarattal és izomerővel rendelkezik, és csak akkor sétál a földön, ha nagyon muszáj. A fajta a törökországi Ankara városáról kapta a nevét, amely korábban Angóra néven volt ismert. Már a 16. századból felfedezhetünk róluk írásos emlékeket, amikor is Törökországból Európába hozták őket. Állítólag Marie Antoinette kedvencei között is voltak angórák.

A török kormány az 1930-as években tenyésztési programokat hozott létre az állatkertekben, mert szembesültek azzal a szomorú ténnyel, hogy a fajta a kihalás szélére került, amiért rengeteget felhasználtak belőlük a perzsák kitenyésztéséhez.

A török angóra legkedveltebb árnyalata a fehér, de számos szín megjelenik a fajtánál

2.) Korat

A Thaiföldről származó fajta gazdag története az 1300-as évekig nyúlik vissza, egyedi megjelenése azonban az évek során alig változott. A koratot először Amour Pimaiban fedezték fel, amely a thaiföldi Korat tartomány része, és egy hatalmas kereskedelmi csomópont volt. Ezekhez az állatokhoz azonban nem juthatott hozzá bárki! Mivel szerencsehozónak tekintették őket, csak „tiszta múltúak” rendelkezhettek velük. A fajta a jólét és a boldogság szimbóluma, ezért hagyományosan menyasszonyoknak ajándékozták őket.

Jean Johnson 1959-ben importálta az első két koratot az Egyesült Államokba, majd 10 évvel később Daphne Negus 9 macskával tért haza Thaiföldről, hogy megerősítse a vérvonalat. Ebben az időszakban kezdődött el a fajta tudatos tenyésztése.

A korat jellegzetessége, hogy a bundája szőrszálainak vége ezüstös, így olyan, mintha a cica szőrzete irizálna

3.) Kuríliai csonkafarkú

A kuríliai csonkafarkú eredete az oroszországi Szahalinra és a Kuril-szigetekre, egy körülbelül 56 vulkanikus szigetből álló szigetcsoportra vezethető vissza, amely 700 mérföldre húzódik az orosz Kamcsatka-félsziget és a japán Hokkaido sziget között. Oroszországban szerencsére dokumentálták, hogy ezek a rövid farkú macskák legalább 200 éve élnek a szigeteken. Mivel rendkívüli vadászok, ezért voltak képesek ilyen viszonylag elszigetelt helyen is ilyen sokáig életben maradni.

Az 1950-es években orosz katonák és tudósok vitték őket vissza Közép-Oroszországba, hogy háziasítsák őket egerészként. Lilia Ivanova és Tatyjána Bocsarova (Reneszánsz tenyészet) voltak az elsők, akik Oroszországban tenyészteni kezdték a fajtát, majd később többen is csatlakoztak hozzájuk. Bocsarova rendszeresen importált a szigetekről macskákat, hogy elkerülje a beltenyészetet.

Hosszú szőrű kuríliai csonkafarkú

4.) Sokoke

A sokoke, vagy a sokoke erdei macska a házi macska természetes fajtája, amelyet az 1970-es évek végétől fejlesztettek ki és standardizáltak a keleti, tengerparti Kenya elvadult khadzonzo tájfajtából. Nevét az Arabuko Sokoke erdőről kapta, amely az a terület, ahonnan az alapállományt nyerték a fajtafejlesztés érdekében. Különleges megjelenése miatt sokan ősi eredetű cicának vélik, de egyelőre ezt az állítást nem sikerült bizonyítani. Ahogyan azt sem, hogy a sokoke házi macska és vadmacska hibridje lenne. Az őshonos populáció szoros rokonságban áll egy szigetlakó csoporttal, a Lamu macskával, amely északabbra található.

A sokoke, mint fajta története az 1970-es években kezdődött, amikor is Jeni és David Slater a Sokoke erdő közelében életek. Befogadtak két őshonos kiscicát, és megfigyelték, hogy ezek az állatok csak rovarokra vadásznak. Amikor beszéltek egy helyi állatorvossal, ő elmondta nekik, hogy ő is látott már ilyen macskákat, akik kifejezetten a fákon élnek. Ezen információk hatására döntött Jeni úgy, hogy belevág a tenyésztésbe.

Sokoke természetes környezetében

5.) Aegean

Az aegean, vagy esetleg az Égei-tengeri macska Görögországból, a Küklád szigetcsoportról, és Nyugat-Törökországból származik, és az egyik legrégebbi háziasított macskafajtának tartják – úgy hiszik, hogy a macskákat a bronzkorban vezették be a szigetekre. Görögországban és Törökországban is elvadult macskaként találkozhatunk velük, akik halászkikötők között élnek a gazdagabb vacsora reményében, egyébként pedig a szigetek sziklás partjainál vadásznak az égei fali gyíkokra (Podarcis erhardii). Görögországban nemzeti kincsnek tekintik.

Fajtaként való kifejlesztését az 1990-es évek elején kezdték meg a tenyésztők, ám a fajtát egyelőre még nem sikerült egyetlen nagyobb szervezettel sem elismertetni. Ez az egyetlen őshonos görög macskafajta.

hirdetés