A nyúlfarknyi listán szereplő egyik fajtát egyelőre még egyetlen nagyobb macskafajtákat nyilvántartó szervezet sem ismeri el, és már több árnyalatban is létezik, azonban leggyakoribb változata a fekete. Mentségünkre szóljon – amiért beleerőltettük a gyűjtésbe –, hogy a fekete árnyalatban pompázó mandalay cicák annyira gyönyörűek és ritkák, hogy mindenképpen meg szerettük volna nektek mutatni őket.

hirdetés

Lássuk máris, hogy melyik az a macskafajta, amely csak fekete színben pompázhat.

Salem, a mandalay:

A bombay macskafajta kizárólag fekete lehet

A bombay nevű fajtát egy Kentucky államból (USA) származó tenyésztő, Nikki Horner hozta létre az 1960-as években azzal a céllal, hogy egy különleges, fekete macskát alakítson ki, amely megidézi India fekete leopárdjait, és egyesíti magában az amerikai rövidszőrű és a burma macska tulajdonságait. Horner egy fekete amerikai rövidszőrű kandúrt párosított egy burma nősténnyel, majd az évek során gondos tenyésztéssel és keresztezéssel alakította ki saját szobapárducát. Az eredmény egy rövid, fényes, szorosan a testre simuló szőrzettel rendelkező, borostyán szemű fekete macska lett. A bombay 1970-ben került be a CFA regisztrációjába, 1976-ban pedig a bajnoki státuszt is megszerezte.

A CFA standardjában leírja, hogy a kifejlett példányoknak teljesen feketének kell lenniük. A kölykök szőrzete az életkorral sötétedik és mind fényesebb, simább lesz. Az orr bőre és a tappancsok szintén feketék. A szem színe az aranytól a rézszínig terjedhet, minél mélyebb és ragyogóbb, annál jobb.

Bombay cicák

A különleges mandalay egy nem mindennapi módon kialakuló fekete árnyalatban indult

A mandalayt Új-Zélandon tenyésztették ki, és mint oly sok fajta esetében, véletlenszerű párosításokból jött létre. Az első ilyen párosítás a Déli-szigeten történt az 1970-es évek elején, a második az Északi-szigeten 1988-ban. A déli-szigeti tenyésztési programjában született cicák egy krém burma és egy vörös házi macska párosításának eredményei voltak. A kölykök mind mély, gazdag vöröses árnyalatúak lettek. Az északi-szigeti vonal egy seal (fóka) árnyalatú burma és egy fekete házi macska keresztezésével indult. Az így született kölykök ragyogó, koromfekete színűek és borostyánsárga szeműek lettek. Néhány tenyésztő annyira beleszeretett ezekbe a macskákba, hogy tenyésztési programokat indítottak a cicák reprodukálására.

Bár a mandalayt egyetlen nagyobb macskákat nyilvántartó szervezet sem ismeri el jelenleg, hazájának szervezete, a New Zealand Cat Fancy Inc. 1990 júniusától azonban igen. Sajnos, tudomásunk szerint, a két eredeti új-zélandi tenyésztési programból mára már nem maradt egyetlen mandalay macska sem. Azóta kifejlesztettek egy cinnamon (fahéj) mandalay programot is, az abesszin és a sziámi fahéj génjének bevitelével.

Egy burma (szürke) és egy mandalay (fekete):

Érdekesség, hogy a New Zealand Cat Fancy Inc. szabályai szerint a mandalay fajta keresztezhető a burma fajtával, így ugyanabban az alomban előfordulhatnak burma és mandalay cicák is. A macskákat attól függően regisztrálják egyik vagy másik fajtához, hogy milyen színűek. Fontos tehát megjegyezni, hogy a mandalay és a burma közötti különbség elsősorban (és mondhatni kizárólag) a szőrzet színében keresendő, minden másban megegyeznek. A burmák rendelkeznek egy génnel, amely megváltoztatja a szőrzet színét (cbcb), míg a mandalayek nem rendelkeznek vele. Egy seal burma tehát genetikailag fekete, de a cbcb gén jelenléte miatt a színe seal (fóka, azaz sötétbarna) lesz.

Egyszerűbben fogalmazva tehát, a mandalay egyszínű szőrzete egy recesszív gén eredménye, amely megszünteti a burma mintázatát, így gazdag, egyenletes színt hoz létre. Ellentétben a burmával, amelynek hasa kissé világosabb, a mandalayek színe a fejüktől a farkukig egyenletes.

hirdetés