És máris pontosítanánk a címben leírtakat: ezek a nagymacskák ugyanis nem teljes feketék, hanem fekete alapon sárga csíkosak, amely hatására jóval sötétebb a bundájuk. A különleges színezet azonban nem csupán egy szemrevaló anomália – az árnyalat a faj nehéz helyzetétre utalhat.

hirdetés

India ad otthont a világ tigriseinek mintegy háromnegyedének. A vadászat, az ember–állat konfliktusok és az élőhelyek elvesztése miatti néhány bizonytalan év után a tigrisek száma 2006 és 2018 között megduplázódott a természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően – sőt, élőhelyük kiterjedése is 30%-kal nőtt. Azonban a kisebb populációk némelyike közös problémával küzd, ami különösen feltűnően jelenik meg azon a híresen narancssárga bundán, amelyről ezek a nagymacskák ismertek. A fekete, vagy szakkifejezéssel élve pszeudo-melanisztikus tigriseket már az 1970-es évek közepe óta észlelik a Similipal Tigrisrezervátumban (STR), és úgy vélik, ez a világ egyetlen olyan élőhelye, ahol ezek a különleges állatok megtalálhatók. Nem külön fajról van szó tehát, hanem a bengáli tigrisek (Panthera tigris tigris) egy genetikai mutáció által átalakított változatáról.

Minden fekete tigris atyja

A Similipal tigrisek közel fele pszeudo-melanisztikus, jelképük pedig egy 10 éves hím, T12, aki a legidősebb lakója a rezervátumnak. Úgy tartják, hogy ennek a genetikai mutációnak a mind nagyobb számú megjelenéséért ez a hím lehet a felelős. A jelenség egyszerre a természetvédelmi siker és egy közelgő katasztrófa előjele: bár a rezervátum tigriseinek száma évtizedek óta nem volt ilyen magas, a terület földrajzilag elszigetelt, egyfajta „tigrissziget”, ahol a génállomány jelentősen beszűkült, azaz fennáll a veszélye a beltenyészetnek.

A helyzet korrigálása végett már keresik is a megfelelő párokat T12-nek. Ez ugyanis kulcsfontosságú lépése egy évek óta előkészítés alatt álló tenyésztési programnak, amelyben természetvédelmi szakemberek, molekuláris ökológusok és genetikusok dolgoznak együtt azon, hogy megmentsék a similipali tigriseket.

A tigrisrezervátumok egyik alapelve, hogy a tigrisek természetes ökofolyosókon keresztül vándorolhatnak az egyes védett területek között. Ezek a folyosók segítik a genetikai sokféleség fenntartását. Similipal több mint ezer négyzetmérföldnyi területével India egyik legnagyobb rezervátuma, de legközelebbi szomszédai – Satkosia délnyugaton és Sundarban keleten – több mint 160 kilométerre fekszenek. Ez elvileg nem lenne akadály, de Satkosiában már nincsenek tigrisek, és nincs természetes folyosó Similipal és Sundarban között. A köztük lévő területek városiasak vagy mezőgazdaságiak – Kolkata és külvárosai, rizsföldek –, ahol alig van erdőborítás. A tigriseknek tehát gyakorlatilag nincs ki- vagy bejáratuk. Úgy tűnik azonban, hogy Chandrapur körzetben találtak ígéretes nőstényeket, akik alkalmasak lehetnek a similipali hímekkel való párosításra. Az első, akit altattak és átszállítottak, a Jamuna nevet viselte.

A különös mutáció rávilágított a háttérben meghúzódó problémára

Ugyan a sötétebb szőrzetet adó génmutáció önmagában ártalmatlan, a kutatók nagyon hamar aggodalmukat fejezték ki a kialakult szituációval kapcsolatban, ugyanis ha egy ilyen ártalmatlan mutáció ilyen könnyedén elterjed, akkor a veszélyes rendellenességek is ugyanilyen könnyedén megjelenhetnek.

Ahhoz, hogy T12 és utódai számára megfelelő társakat találjanak, a kutatóknak a múlt tigriseit is meg kellett ismerniük, nemcsak a maiakat. Uma Ramakrishnan molekuláris ökológus és csapata 2005 óta tigris DNS-mintákat gyűjt India-szerte, hogy genetikai térképet készítsenek a faj sokféleségéről. Eddig mintegy 250 történelmi mintát sikerült begyűjteniük, többek között londoni múzeumokból, valamint vadon élő tigrisek ürülékéből, véréből, szőréből és nyálából. Ezek a minták kulcsfontosságú információkat adtak arról, hogyan változott a faj genetikailag az idők során.

Amikor 2017-ben az NTCA észlelte a sötét színű tigrisek megszaporodását Similipalban, Ramakrishnanra bízták a genetikai elemzést. Megállapította, hogy a recesszív gén gyorsan terjed – egy „ketyegő időzített bomba”, amely, ha nem kezelik, végzetes lehet. A házi macskák genetikai adatbázisa alapján hasonló mutációk retinadegenerációt, vesebetegséget és pajzsmirigy-túlműködést okozhatnak, vagyis a veszély valós.

Mivel Similipal elszigetelt, Ramakrishnan azt javasolta, hogy más rezervátumokból hozzanak nőstény tigriseket. A genetikai összevetések alapján a legígéretesebb példányokat a Tadoba–Andhari rezervátumban, Chandrapur körzetében találták. Persze egy megfelelő tigris azonosítása egy dolog, de áttelepíteni egy 140 kilós vadállatot India egyik feléből a másikba már egészen más. Szerencsére Jamuna, az első tigrislány áttelepítése sikeres volt, a következő hónapokban pedig Zeenat követte. Úgy tűnik, hogy az erőfeszítések cél értek, az idei nyár folyamán Zeenat ugyanis vemhes lett. Ramakrishnan és hallgatói további szőr- és ürülékmintákat gyűjtöttek, hogy jobban megértsék a populáció genetikai változatosságát. A hatóságok remélik, hogy Jamuna is végül párt talál. Mindenki kíváncsi, hogy Zeenat kölykei öröklik-e T12 pszeudo-melanizmusát.

hirdetés