A természetvédők remélik, hogy Borisz és Szvetlána szerelmének története egy új, sikeres fejezet kezdetét jelentheti a tigrispopulációk újraépítésében.

hirdetés

Borisz, a szibériai tigris 200 kilométert tett meg, hogy újra találkozhasson szerelmével, Szvetlánával, miután egy rehabilitációs programból szabadon engedték őket. Eme két csíkos nagymacska története több szempontból is különleges. Szibéria legmélyén, ahol a szelek jéghidegek és metszők, az orvvadászok pedig a vadállatokat a kihalás szélére sodorják, egy valószerűtlen szerelem parázslott fel, hogy lángja reményt és hitet adjon a faj újraélesztésében.

Borisz és Szvetlána: 

A szibériai tigrisek szerelmi története

Borisz és Szvetlána, a két szerelmes amuri tigris hasonló körülmények közül érkezett. (A szibériai tigris a tigris legnagyobb alfaja. Amuri tigrisnek is nevezik őket, ugyanis már csak egy nagyon kis populációjuk él Szibéria távol-keleti területein, az Amur folyó vidékén és Usszuri-földön, valamint Északkelet-Kínában.) Mindkettőjüket fiatalon, árván találták a Szihote-Alin-hegységben, ahol a hatalmas macskák többsége él. 2014-ben, néhány hónapos korukban mentették meg őket, és ugyanabba a természetvédelmi programba kerültek, amelyben a tigriseket minimális emberi érintkezéssel nevelik. Miután elérték a 18 hónapos kort, szabadon engedték őket, több mint 160 kilométerre egymástól. A távolság célja az volt, hogy növeljék a faj elterjedési területét Oroszország távol-keleti csendes-óceáni partvidékének Pri-Amur régiójában.

Szabadon engedésük után több mint egy évvel Borisz közel 200 kilométert tett meg „szinte egyenes vonalban,” hogy újra találkozzon Szvetlánával – számolt be Anthony Ham a New York Times számára.

Hat hónappal később a szerelmespár egy almot köszönthetett.

Borisz és Szvetlána története amellett, hogy egy antropomorfizált, mégis szívmelengető szerelmi történet, valódi sikersztorija is azon folyamatban lévő erőfeszítéseknek, amelyek célja a kihalás szélére sodródott, csekély létszámú tigrispopuláció újjáélesztése Oroszország és Kína határvidékén. A Journal of Wildlife Management folyóiratban 2024 novemberében közzétett tanulmány nyomon követte, hogyan boldogult hat árva amuri tigriskölyök – köztük Borisz és Szvetlána – egy rehabilitációs programban, amely minimalizálta az emberi érintkezést, így maximalizálva annak esélyét, hogy a tigrisek egy nap sikeresen visszatérhessenek a vadonba.

A tigris a nagymacskák legnagyobb faja, köztük pedig a szibériai alfaj a legtermetesebb

A rehabilitációs program reményei

Az ember-tigris konfliktus, az orvvadászat és az élőhelyek pusztítása mind nagyban felelősek a nagymacskák legnagyobbikának csökkenő populációjáért. Oroszországban a tigrisek száma mindössze körülbelül 485 és 750 közöttre tehető. A tanulmányt vezető Wildlife Conservation Society (WCS) közleménye szerint a tigrisek becslések szerint történelmi elterjedési területüknek csupán 8%-án fordulnak elő.

Az orvvadászat az amuri tigrisek halálozásának elsődleges forrása – írják a tanulmány szerzői. Amikor egy nőstény tigris megvédi magát és kölykeit az emberekkel szemben, kiszolgáltatottá válik az orvvadászok fegyverének. Az árva kölykök nagyon gyakori eredményei az ilyen jellegű összetűzéseknek. Egy 2023-ban közzétett tanulmány becslése szerint a tigrisek hagyományos élőhelyének körülbelül 700 000 négyzetkilométerén nem élnek nagymacskák. Megfelelő körülmények között a tudósok szerint az árva tigrisek felnevelhetők lennének, majd újra benépesíthetnék ezeket a területeket.

Az említett rehabilitációs programban a kutatók szinte kizárólag vadon élő zsákmánnyal etetik a kölyköket. Néhány hónapon belül a fiatal tigriseknek már élő zsákmányra kell vadászniuk, amit a karámjaikban engednek szabadon. A tréning házi nyulakkal és fácánokkal kezdődik, majd fokozatosan halad a vaddisznók és szikaszarvasok felé. A vadászat elsajátítása kihívást jelentő, de nélkülözhetetlen küzdelem a fiatal tigrisek számára. „Olyan volt, mint amikor egy gyerek próbál megoldani egy kirakós játékot” – magyarázta Dale Miquelle, egy Oroszországban dolgozó amerikai tigriskutató Matthew Shaernek, a Smithsonian magazin újságírójának még 2015-ben, amikor a visszatelepítési program korai, kísérleti szakaszában járt.

Miquelle, aki most a tanulmány vezető szerzője és a WCS oroszországi igazgatója, megerősítette, hogy ezek a vadászati gyakorlatok beváltak, miután a kölyköket szabadon engedték a vadonba. „Alapvetően az adatok azt mutatták, hogy a fogságban nevelt és elengedett árva kölykök ugyanolyan alkalmasak voltak a vadászatra, mint a vadon élő tigrisek. Ugyanazokat a vadfajokat célozták meg, és csak nagyon ritkán öltek haszonállatokat” – mondta a WCS közleményében.

Borisz és Szvetlána: 

Borisz és Szvetlána példája kiemelten fontos lehet a továbbiakat illetően

Ami Boriszt és Szvetlánát illeti, az elszántságuk éppen az lehet, amire a fajuknak szüksége van a visszatéréshez.

„Ez a tanulmány egy izgalmas új fejleményt képvisel a természetvédők eszköztárának bővítésében, hogy így visszatelepíthessék a tigriseket Ázsia azon részeire, ahonnan eltűntek” – mondta Luke Hunter, a WCS nagymacskákkal foglalkozó programjának ügyvezető igazgatója a közleményben. „A csapat nagyon körültekintően készült fel a fiatal kölykök vadonbeli életére, különösen arra ügyelve, hogy ne szokjanak hozzá az emberekhez. Az alapos megközelítésük sikeres volt, és utat nyit további visszatelepítési kísérletek előtt – nemcsak a tigrisek, hanem más nagymacskák esetében is.”

hirdetés