A régészek eddig úgy vélték, hogy a macskák és az emberek körülbelül 9500 éve, a levantei térségben (a mai Közel-Kelet és kelet-mediterrán régió) kezdték meg máig is tartó kapcsolatukat; tulajdonképpen a neolitikus korszak kezdetén, amikor az emberek elkezdtek földet művelni. Úgy gondolták, hogy a gabonatárolók odavonzották a rágcsálókat, azok pedig a vadmacskákat; az emberek pedig nem zavarták el őket, ugyanis hamar rájöttek, hogy jelenlétük igencsak kifizetődő. A legkorábbi ismert macskamaradvány is egy Cipruson talált temetkezésből származik ebből az időszakból.

hirdetés

Azonban az új genetikai elemzések – Európából, a Közel-Keletről és Ázsiából származó macskacsontokból – azt sugallják, hogy a mai házi macskák sokkal későbbi eredetűek, és nem ők voltak az első macskák, amelyek emberek mellett éltek.

Afroázsiai, vagy más nevén afrikai vadmacska

A házi macska eredetének története összefonódik a leopárdmacskával

A Science folyóiratban a közelmúltban megjelent, Európára fókuszáló tanulmány 87 ősi és modern macskagenomot vizsgált, és arra jutott, hogy a házi macska (Felis catus) Észak-Afrikából származik, tehát nem a Levante térségéből, ahogy korábban gondolták. Ősei pedig az afroázsiai vadmacskával (Felis lybica lybica) álltak a legközelebbi rokonságban. A tanulmány szerint ezek a macskák létrehozták a mai házi macska génkészletét, és mintegy 2000 éve, a Római Birodalom felemelkedésével terjedtek el Európában.

A Cell Genomics folyóiratban megjelent második tanulmány szerint 730-ra a házi macska már Kínába is eljutott, valószínűleg a selyemúton közlekedő kereskedőkaravánokkal. A kutatás 5000 év alatt Kínában talált 22 macskaféle csontjának DNS-ét elemezte. Mint kiderült, ez előtt egy teljesen más macskafaj élt az emberek mellett legalább 5400 évvel ezelőttől i. sz. 150-ig. Ez a faj a Prionailurus bengalensis, vagyis a leopárdmacska, amelynek csontjait korábban hét kínai lelőhelyen találták meg, és a mostani elemzés is azonosította. A leopárdmacska Ázsiában őshonos, kisméretű vadmacska, amely talán onnan lehet ismerős, hogy őt használták fel a tenyésztők az 1980-as évektől kezdve, hogy kialakítsák a bengáli macskát.

Leopárdmacska

Miért nem háziasították soha a leopárdmacskát?

A leopárdmacska és az ember kapcsolata mindkét faj számára előnyös volt, mindkét fél hasznot húzott belőle. Mindezek ellenére a faj 3500 évnyi együttélés után sem vált teljesen háziasítottá. Az együttélés egy ponton meg is szűnt, a leopárdmacskák pedig visszatértek addigi életmódjukhoz. Ennek a jelenségnek egyik magyarázata lehet, hogy a leopárdmacskák a baromfikat is előszeretettel nézték prédaszámba, ami okozhatott nézeteltéréseket. A faj ugyanis valamivel nagyobb, mint az afroázsiai vadmacskák vagy a mai házi macskák. A Kínában élő egyedek körülbelül 7 kg-ot nyomnak, fej-test hosszuk pedig nagyjából 75 cm.

A Han-dinasztia után a baromfitartás gyakorlata megváltozott – a szabad tartásról a ketreces rendszerre való átállás fokozta az ember-leopárdmacska konfliktust. Az erős hajlamuk a csirkék levadászására, különösen zárt terekben, egyre kevésbé tette őket kívánatossá az emberi települések közelében

– magyarázta Luo Shu-jin, a kínai tanulmány vezető szerzője, a Pekingi Egyetem kutatója.

A leopárdmacskák eltűnése az emberi környezetből egybeesett az i. sz. 220-ban véget érő Han-dinasztia, és az i. sz. 618-ban kezdődő Tang-dinasztia közötti zaklatott időszakkal, amikor hidegebb, szárazabb klíma csökkentette a mezőgazdasági termelést, és így a leopárdmacskák ökológiai fülkéje is összeomlott, vagyis azon tényezők együttese, avagy kölcsönhatása, aminek köszönhetően bizonyos fajok és populációk életben tudnak maradni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a leopárdmacska kihalt volna, csupán azt, hogy visszatért eredeti életterébe, az emberektől távol.

hirdetés