Egy tanulmány összehasonlította azokat a macskákat, amelyek jelölgetnek, azokkal, amelyek az almon kívül pisilnek, majd azokkal a fajtásaikkal is, akikkel egy háztartásban élnek, de nem vizelnek be. Érdekes eredmények születtek.

hirdetés

Dr. Mikel Maria Delgado macskaviselkedés-szakértő honlapja egy aranybánya, ahogy gondolatai és meglátásai is, amelyeket bajuszos társainkkal kapcsolatban tesz. Ő mondta azt is, hogy semmi sem küld egy macskát olyan gyorsan menhelyre vagy az utcára, mint a lakásban történő spriccelés vagy ürítés. Ha van macskád, valószínűleg már tudod, hogy a tálcán kívüli ürítés eltér a jelölgetéstől. Funkciójában és helyében is. Ha egy macska jelöl, vagyis vizelettel akaratlagosan lespriccel valamit, azt mindig függőleges felületeken teszi. Ha nem tudta vagy akarta a vizeletét tartani, akkor pedig vízszintes felületen találhatjuk meg a baleset nyomát. Bár nem látunk a macskák fejébe, próbálhatunk megállapítani azzal kapcsolatban, miért spriccel vagy miért pisil az almon kívül az állat. Ha pedig tudósok vonnak le a témával kapcsolatban következtetéseket, azt több mint valószínű, hogy kutatások eredményei alapján teszik. Elmondjuk, hogy egy közelmúltban készült tanulmány mit állapított meg a bepisilő vagy jelölgető macskákkal kapcsolatban.

A bepisilésnek lehet egészségügyi oka is, ezért először mindig vizsgáltasd ki a macskát!

Ilyen a jelölgető és a bepisilő macskák stressz-szintje

A kutatás egyik részében egészséges, de jelölgető vagy almon kívül pisilő macskák viselkedését és stressz-szintjeit hasonlították össze. Minden macskához párosítottak egy kontrollt: egy ugyanabban a háztartásban élő, pisiproblémával nem küzdő, lehetőleg azonos korú és nemű állatot. Ezzel a kutatóknak ugyanis lehetőségük volt kiszűrni a háztartások közti különbségek hatását, hiszen az összehasonlított macskák környezete ugyanaz volt.

A tudósok 11 párost hasonlítottak össze: a jelölgető macskák között 2 nőstény és 9 kandúr volt, a kontrollállatok között 6 nőstény és 5 kandúr. Nyolc háztartásban legalább némi kijárási lehetősége is volt a macskáknak. A bepisilő macskák 12 duóból álltak: 10 nőstényből és 2 kandúrból, a kontrollmacskák között pedig 7 nőstény és 5 kandúr volt. Öt háztartásnak volt zárt udvara, a többiben a macskák benti tartásúak voltak. A tesztben minden állat ivartalanított volt.

A stresszt úgy mérték, hogy megvizsgálták a macskák ürülékében található kortizolszintet. (A kortizol a mellékvesék által termelt hormon, amelyet gyakran használnak a stressz mérésére.) Az ürülékből történő kortizolmérés korábbi kutatások szerint megbízható és nem invazív módszer. A gazdik felszerelést és részletes útmutatást is kaptak a mintavételhez.

A cicáknak egy viselkedési tesztet is teljesíteniük kellett a rendelőben. A hordozót letették egy vizsgálóhelyiségben, minden macskának tettek ki egy tál ételt, szabadon felfedezhették a szobát, miközben a gazda csendben ült mellettük. A tesztet videóra vették, hogy később elemezni lehessen a stressz jeleit: a bújási hajlamot, a testbeszédet, az aktivitást és a nyávogás mennyiségét.

A jelölés vagy spriccelés mindig függőleges felületen történik

Az eredmények szerint a jelölgetők, és a velük élő kontrollmacskák kortizolszintje között nem volt különbség (~500 ng/g). Viszont a jelölgető párok mindkét tagjának magasabb kortizolszintje volt, mint az alomtálcát nem használó macskáknak, és a háztartásukban élő kontrollállatoknak (~400 ng/g). Viselkedésben kevés eltérés mutatkozott, a legszembetűnőbb az volt, hogy a spriccelős háztartások macskái aktívabbak voltak a teszt során.

Ez azért érdekes, mert arra utal, hogy többmacskás háztartásban a macskák kölcsönösen hatnak egymás stressz-szintjére. Viszont az, amelyik spriccel vagy almon kívül pisil, nem feltétlenül stresszesebb, mint a háztartásban élő társa! Inkább úgy tűnik, hogy mindenki stresszes, és lehet, hogy maga a spriccelés növeli a többiek stressz-szintjét is.

Miért nem minden macska spricceléssel és bepisiléssel vezeti le a stresszt?

Ennek a kérdésnek a megválaszolása további kutatást igényelne – a válasz dr. Delgado szerint lehet a személyiség, a megküzdési mód, genetikai tényező vagy bármi más. A tanulmány alapján a spriccelés valószínűleg összefügg a magasabb stressz-szinttel; más kutatásokban – ahol nem volt házi szennyezés – a macskák székletkortizolja ~200 ng/g körül volt. Az alomtálcán kívüli ürítés és a stressz kapcsolata kevésbé egyértelmű, bár ezen állatok kortizolszintje is jóval magasabb volt a korábbi vizsgálatok macskáihoz képest.

A szakértő még két fontos megfigyelést tett a tanulmány eredményeivel kapcsolatban: a spriccelős háztartásokban átlagosan 6 macska élt, az almon kívül pisilőknél átlagosan 4,6, ami arra utal, hogy a sok macska önmagában stresszt és spriccelést generálhat. Korábbi kutatások ugyanakkor nem találtak egyértelmű összefüggést a többmacskás tartás és a stressz között. A kijárás sem tűnt védőfaktornak, ugyanis a spriccelős háztartások többsége adott kijárási lehetőséget az állatoknak.

A kutatás mindenesetre hangsúlyozza, mennyire fontos a stressz kezelése olyan otthonokban, ahol a spriccelés jelen van. Bár nem tudjuk, hogy a stressz okozta-e a spriccelést, vagy a spriccelés növeli a stresszt, egy biztos: ha spriccelés van, stressz is van, és kezelni kell. Dr. Delgado kiemelte, hogy a stressz kezelése általában magában foglalja az erőforrások növelését és szétszórását (vagyis a víz és az élelem legyen mennyiségét tekintve több, valamint több helyen biztosított), a macskák közti kapcsolati problémák rendezését, több játékot és mentális stimulációt, valamint a biztonságérzet növelését. Szakmai tapasztalata szerint sok spriccelő macska jól reagál a szorongáscsökkentő gyógyszerekre is – ezekről bővebb tájékoztatást az állatorvosod adhat.

hirdetés