Ha rendszeresen olvasod a magazinunkat, biztosan tudod, hogy elkötelezett hívei vagyunk a benti tartásnak a környezet és a macska épségének védelme érdekében is. Azonban megértjük azt is, hogy vannak olyan élethelyzetek és körülmények, amelyek nem teszik lehetővé a benti tartást.

hirdetés

Ezek a gazdik pedig valószínűleg nagyon sokat gondolkoznak azon, hogy mit csinál a kedvencük, ha éppen nincs otthon. A következőkben erről lesz szó!

Mit csinál a macska, ha elmegy otthonról?

1.) Ellenőrzi a területét

Minden macskának van saját territóriuma, amelyet időnként ellenőriznie kell. Például, hogy nem fészkelte-e be magát egy idegen állat az egyik kedvenc pihenőhelyére. Kedvenceink illatjelekkel, vagyis feromonokkal jelzik területük határait, amely jeleket kaparászással, vizelettel vagy dörgölőzéssel juttatnak a környezetbe. Míg a kandúrok testi erejükkel védik a saját portájukat, addig a nőstények területe átfedésben lehet más hímek és más nőstények, kolóniák territóriumával is.

Bár a territórium védelmekor a macskák tanúsíthatnak agresszív viselkedést, a saját terület kijelölése több szempontból is fontos. Így a macska egyrészt találhat megfelelő mennyiségű élelmet magának (ez ugye akkor fontos, ha nem gazdás az állat), másrészt pedig ezzel elkerülheti az összeütközést a fajtársakkal, amelyek az egyén, így a faj túlélését segítik elő. Egy ilyen körzet mérete legfeljebb 6 km² lehet.

Egy macska territóriumában mindig van egy központi rész, a mag, ahol található valamilyen rejtekhely. Itt a macska biztonságban érzi magát, ide bármikor elmenekülhet, vagy csak nyugalomban eltöltheti az idejét alvással, játékkal, önápolással, vagy a kolóniák esetében szociális érintkezéssel. A központi részt körbeveszi egy szélesebb körzet, amelyet megvédve a macska biztosítja, hogy más fajtársak ne férjenek hozzá a rejtekéhez. Ezen túl van egy kiterjedtebb rész, ami leginkább vadászterületként szolgál. A territóriumok egyébként átfedésben lehetnek a kandúrok esetében is, de mindig van egy semleges terület; itt agresszió nélkül érintkezhetnek az állatok. Ilyen semleges zónák a farkasok felségterületei között is megfigyelhetők.

2.) Vadászik

Igen, még akkor is, ha bőségesen kap otthon enni! Egyrészt a macskák opportunista vadászok, ami azt jelenti, hogy akkor is lecsaphatnak egy könnyű prédára, ha éppen nem olyan éhesek. (Ezért lehetséges az is, hogy a szomszédtól is elfogad némi élelmet, pedig már otthon jóllakott.)

Másrészt pedig a cicák számára a vadászat nem csupán élelemszerzés, hanem egy természetes ösztönös viselkedés, amely segít fenntartani a fizikai és mentális egészségüket: a mozgás, a nyomkövetés, a támadás és a játék mind kognitív és érzékszervi stimulációt biztosítanak. A vadászat során a macskák edzik a reflexeiket, fejlesztik az ügyességüket és problémamegoldó képességüket, ami stresszcsökkentő hatású is. Emellett a vadászat territórium ellenőrzésének és a környezet felfedezésének eszköze is, kiegészítik egymást.

3.) Pihen

Ahogy a territóriummal kapcsolatos pontban már említettük, a macska területének közepén általában mindig van egy kellemes, biztonságos hely, ahová előszeretettel húzódik el az állat. Nagy valószínűséggel innen kiválóan be is látja a központi részt. Ám szinte biztos, hogy nem csak egyetlen ilyen titkos zug van a macska territóriumán belül.

Mivel napjuk jelentős részét, akár 16-20 órát is alvással és önápolással töltenek, több mint valószínű, hogy házon kívül is szentelnek ezen szenvedélyüknek időt. Ez már csak azért is sejthető, mert az esetleges harcok, a vadászat és az ismerkedés bizony fárasztó tevékenységek.

Hasznos, ha a kijárós cicán van nyakörv, és azon megtalálják a telefonszámod

4.) Fenntartja a társas kapcsolatait

Törődj bele, cicád valószínűleg fenntart több kapcsolatot is! Érintkezhet emberekkel, például kaphat egyes helyeken enni, de eljárhat simogatásért is a szomszédba vagy az utcában valahová. Az emberekkel együtt élő macskák ugyanis alapvetően szociálisabbak a vadon élő vagy elvadult társaiknál. Jobban bíznak a többiekben és gyakrabban is keresik velük a kapcsolatot.

De elképzelhető az is, hogy a környéken élő más macskák, kolóniák társaságában is tölt időt. (Szaporodási időszakon kívül is, akkor is, ha nem ivaros az állat.) Ezek a kapcsolatok hasonlóak lehetnek az emberi barátságokhoz, ám nem törvényszerűek. Ha kedvenced inkább magának való, és úgy láttad rajta eddig, hogy a fajtársai társaságát sem kifejezetten keresi, nem valószínű, hogy együtt lógna a szomszéd macskákkal. De persze ki tudja!

Ezt mutatja egy érdekes kutatás

Egy 2018-as kutatás célja az volt, hogy részletesen feltárja, miként töltik idejüket a szabadon kóborló, de ember által gondozott házi macskák, illetve milyen módon és milyen gyakorisággal lépnek kapcsolatba más állatfajokkal. A kutatók úgynevezett „KittyCam” technológiát alkalmaztak: 26, Befogás‑Ivartalanítás‑Visszaengedés programban résztvevő macskára kisméretű, nyakörvre rögzített kamerát szereltek, amely a macska saját nézőpontjából rögzítette a viselkedést. Összesen mintegy 645 órányi felvételt elemeztek.

Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy ezek a szabadon élő, kijárós macskák idejük döntő többségét nem aktív tevékenységgel töltik. A megfigyelt idő körülbelül 89,5%-ában inaktív állapotban voltak, vagyis pihentek, aludtak, vagy mozdulatlanul figyelték környezetüket. Aktív mozgás, azaz járkálás, területbejárás vagy felfedezés az idő hozzávetőleg 9%-ában fordult elő. Az etetőhelyeken történő evés és ivás meglepően csekély időt vett igénybe: mindössze körülbelül 0,6%-át tette ki a teljes megfigyelési időnek. A vadászati viselkedés – akár csak próbálkozás vagy üldözés formájában – rendkívül ritkán jelent meg, nagyjából az idő 0,9%-ában.

Ez az aktivitási megoszlás arra utal, hogy még azok a macskák is, amelyek folyamatosan hozzáférnek a külvilághoz, nem töltenek jelentős időt vadászattal vagy intenzív mozgással, ha az alapvető szükségleteik kielégítettek.

A tanulmány másik fontos fókusza a macskák és más állatfajok közötti kölcsönhatások vizsgálata volt. A felvételeken összesen 142 interspecifikus, azaz más fajokkal való találkozást azonosítottak. Ezek az interakciók túlnyomórészt nem vadászati jellegűek voltak, és leggyakrabban mosómedvékkel, virginiai oposszumokkal, fekete keselyűkkel és fehérfarkú szarvasokkal történtek. Figyelemre méltó, hogy ezek a találkozások kivétel nélkül az etetőhelyek közelében zajlottak, és legtöbbször azután következtek be, hogy az önkéntesek kihelyezték az ételt. Az interakciók nagy része a napi etetést követő két órán belül történt.

Ez a megfigyelés arra utal, hogy a macskák és a vadon élő állatok közötti érintkezések nem a macskák aktív kereső- vagy vadászviselkedéséből fakadnak, hanem abból, hogy ugyanazokat az etetőhelyeket használják.

hirdetés