Minden gazdi ismeri a látványt: míg a macska méltóságteljesen, szinte észrevétlenül kortyol, addig a kutya után gyakran fel kell mosni a konyhát. Vajon csak a stílusuk tér el, vagy alapvető fizikai törvényszerűségek állnak a háttérben? A kutatók röntgenfelvételek és nagy sebességű kamerák segítségével fejtették meg a titkot, ami a „hiányzó orca” és a hidrodinamikai „dugattyúk” világába vezet minket.

hirdetés

A kutya nyelvének hátrafelé hajló „merőkanala” úgy néz ki, mintha kimerné a vizet. De nem így tesz. Az én kutyám, Kópé egy igazán szerencsétlen lefetyelő. Minden egyes kortynál vizet lő ki a szája mindkét oldalán, tócsákat hagyva maga után a padlón. Az egyetlen bizonyítéka annak, hogy némi víz eljut a gyomrába, az, hogy még életben van.

Kópé / Fotó: Berek-Halász Beáta

Kópé problémája egy olyan „rendszerhibából” ered, amely minden kutyafélénél jelen van: hiányzik a teljes orcájuk. Ez az a kulcsfontosságú tulajdonság, amely sok állatnak, például a lovaknak és többek között az embereknek is lehetővé teszi, hogy szinte teljesen bezárják a szájukat, és vákuumot képezve szívják fel a vizet. Erre a kutyák és a macskák azonban egyáltalán nem képesek.

A csodálatos evolúció

Evolúciós szempontból az orca hiánya logikus a kutyák, macskák és más ragadozók számára. A felesleges bőr nélkül nagyobb erővel tudják megragadni és tartani a prédát, akár a hátsó fogaikat is használva. Így húsevő kedvenceinknek szívás helyett lefetyelniük kell, de hogy ez pontosan mit jelent, az alig egy évtizeddel ezelőttig rejtély volt.

A macskák nyelvükkel stílusosan rácsapnak a víz felszínére, majd hirtelen visszarántják azt, magával húzva egy vízoszlopot

A macska nyelve ivás közben és a gravitáció: egy stílusos párbaj az itatótál felett

Nem a szertelen kutyák, hanem az elegáns macskák keltették fel először a tudósok figyelmét. 2010-ben az MIT, a Virginia Tech és a Princeton kutatói szokatlan felfedezést tettek. Észrevették, hogy a cirmosok, ahelyett hogy kanalazásra használnák a nyelvüket, inkább stílusosan rácsapnak vele a víz felszínére, majd hirtelen visszarántják azt, magával húzva egy vízoszlopot. A macska a vízoszlop tetejénél zárja össze a száját, lecsípve egy kis adagot, amit a nyelv hátulja a szájpadlás barázdái mentén továbbít. Ahogy a nyelv eleje tovább lefetyel, ezek a barázdák futószalagként tolják a vizet a torok felé.

Sunghwan Jung fizikus, a tanulmány egyik szerzője így nyilatkozott:

A lefetyelés során a fő jellemző a nagy gyorsulás. A gyorsulásuknak természetesen nagyobbnak kell lennie a gravitációnál, hogy ki tudják emelni a vizet. Más szóval: a macska „kihasználja a folyadék tehetetlenségét" a gravitáció legyőzésére.

A kutya-módszer: Több vizet, több koszt

A kutatócsoport azonban még ekkor is azt hitte, hogy a kutyák kanalazzák a vizet. Végül is a kutya nyelve hátrafelé kunkorodik, és a lassított felvételeken látszik is a folyadék a nyelvében. Egészen a következő évig, amikor a Harvard kutatói megröntgenezték az ivó ebeket, és rájöttek, hogy ugyanazt csinálják, mint a macskák, csak jóval kaotikusabban. Ivás közben a víz az állat nyelve alá kerül, ami probléma, hiszen azt a nyelv felett kellene tartani a nyeléshez. Így azonban az ebek esetében ez a víz egyszerűen kifolyik a szájukon.

A kutatócsoport megállapítása:

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a macskák és a kutyák ugyanazt az alapvető mechanizmust használják.

A hidraulikus dugattyú és a kutyák

2015-ben a kutatók rájöttek, hogy a kunkorodó nyelv segítségével a kutyák több vizet tudnak inni, hiszen a behajlított nyelv egyfajta dugattyúvá válik, amely nagyobb felülettel üti meg a vizet, és több folyadékot húz a szájba. A négylábú pedig épp a megfelelő pillanatban zárja össze a száját a vízoszlop tetején, hogy maximalizálja a mennyiséget, ami lefetyelésenként 1-2 milliliter.

A kutatók felfedeztek még egy fontos különbséget a két faj ivási szokásai között:

A macskánál egy kis lassulást látunk, mielőtt behúzná a nyelvét. A kutyánál viszont a gyorsulás hosszabb ideig tart. Egy nagyobb, gyorsabban mozgó dugattyú pedig nagyobb koszt is jelent.

Jung nem biztos benne, vajon miért tér el a két faj stílusa, így az alábbi meglátását fűzte az eredmények mellé: „Talán az állatok természetéből fakad. A macskák utálják a vizet.”

hirdetés