A kutatások rávilágítanak egy érdekes tényre: a macskák többsége még csak nem is elég együttműködő ahhoz, hogy tudományos, szociális teszteknek vessék alá őket. Míg a kutyák örömmel követik az emberi ujj mutatását, a macskák 93%-a egyszerűen tippel vagy figyelmen kívül hagyja a jelzést, bizonyítva, hogy az ő világukban a függetlenség még mindig fontosabb a csapatmunkánál.

hirdetés

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatócsoportja Salamon Attila vezetésével nemrégiben újra megvizsgálta tesztekkel a kutya-macska intelligencia kérdését. Arra összpontosítottak, hogy melyik faj érti jobban az emberi kommunikációs gesztusokat, vagyis milyen az állatok relatív „szociális kognitív képessége”.

A macskák kevésbé értik az emberi gesztusokat

A macskák háziasítása és függetlensége

A macskák és a kutyák emberhez való viszonyát alapvetően meghatározza háziasításuk eltérő története és célja. A kutyák háziasítása már jóval korábban, mintegy 14 000 évvel ezelőtt elkezdődött, és ez alatt az idő alatt folyamatos interakcióban az ember „munkatársaivá" váltak. A falkában élő őseik is komplex szociális hálóval rendelkeztek, ellenben a macskákéval, melyek háziasítása később, valószínűleg 7000 évvel ezelőtt kezdődött, az intenzív mezőgazdaság megjelenésekor.

A gabonatárolók vonzották a rágcsálókat, a macskák pedig „isteni áldásként” érkezve, az emberi irányítástól szinte teljesen függetlenül védték a raktárakat a kárteővőktől, ám elsődleges céljuk nem ez volt, hanem hogy megtömhessék a hasukat. Míg a kutyák szociális és függő viszonyban éltek az emberrel, a macskák ősei erősen territoriális, magányos állatok voltak. Csak az utóbbi néhány évszázadban váltak valódi társállatokká, akik interaktívabb módon élnek velünk.

Emberi irányítástól függetlenül védték a raktárakat, istállókat, ám elsődleges céljuk a saját éhségük csillapítása volt, nem az emberek segítése

A szociális intelligencia tesztelése

A szociális kogníció egyik gyakori tesztje az ujjal mutatás. A gyerekek például kétéves korukra felismerik, hogy a mutatás egy kommunikációs gesztus. Állatoknál ez egyszerű, hiszen ha megmutatjuk neki, hogy egy tál jutalomfalatot rejt, majd megengedjük, hogy megegye, majd ez követően két egyforma tálat teszünk le, és az egyikre rámutatunk: az állat felismeri a gesztust, és a megjelölt tálhoz megy.

A macskák a szociális teszteken

A kutyák számára a laboratóriumi tesztelés gyerekjáték volt, a macskák esetében viszont egészen más volt a helyzet. A kutatócsoport úgy találta, hogy a macskák rendkívül nehéz alanyok: az első körben a cirmosok 60%-a meg sem tudott nyugodni annyira a laborban, hogy egyáltalán tesztelni lehessen őket. A szakértők szerint a territoriális természetük miatt voltak hátrányban az idegen környezetben, így az állatok otthonában is megismételték a teszteket. Habár így több bundás volt vizsgálható, 40%-ukat még így is ki kellett zárni, mert nem szoktak hozzá a kísérletvezető jelenlétéhez, és elbújtak a bútorok mögé, vagy megharapták a kutató kezét.

Egyes egyedek meg sem tudtak nyugodni az idegen környezetben

A macskák egyszerűen nem értik a lényeget

Míg a kutyák számára a laboratóriumi tesztelés gyerekjáték volt, a macskák esetében még azok az egyedek is gyengén teljesítettek, akiket sikerült tesztelni. Ha a választás elmulasztását hibának számolták, az állatok nem teljesítettek jobban a véletlennél. Fontos megjegyezni, hogy ezek a cicák nem az átlagot képviselték, hanem a szociálisabb egyedeket. Az eredményekből az is kiderült, hogy a tesztelt csoport mindössze 7%-a, vagyis három macska volt képes otthon és a laborban is a véletlennél pontosabban választani. A maradék 93% egyszerűen csak találgatott, ahelyett, hogy az emberi mutatásból merített volna információt.

Bár az általános intelligencia mérése komplex feladat, és az eredmények sem döntik el feketén-fehéren, melyik faj az intelligensebb, egyértelműen jelzik, hogy a szociális kogníció és az emberi kommunikációra való válaszkészség terén a macskák elmaradnak a kutyák mögött.

A macskák védelmében

Azonban nagyon fontosnak tartjuk újra kiemelni, hogy a macskáktól az együttélésünk alatt teljesen mást vártunk és várunk a mai napig is. Sosem képeztük őket arra, hogy parancsra teljesítsenek valamit – mi több, egészen a közelmúltig azt vártuk el tőlük, hogy egyedül, önállóan végezzék el a rágcsálóirtást és a gazdának csak minimális energiát és erőforrást kelljen rájuk szánni. A kutyákat évezredek óta arra szelektáljuk, hogy értsék a parancsainkat és az utasításainkra cselekedjenek. (Minél engedelmesebb egy kutya, annál inkább elismerik.) Hogyan is várhatnánk el két teljesen eltérő mértékben szelektált és kondicionált fajtól, hogyan ugyanúgy viselkedjenek? Véleményünk szerint bár a fenti kutatás értékes információkkal szolgál a macskákkal kapcsolatban, arra nem ad válasz, hogy milyen típusú és mértékű intelligenciával rendelkeznek kedvenceink.

hirdetés