Görbe, denevér vagy lógó: számtalan érdekes fülformát fedezhetünk fel a fajtatiszta macskák világában.

hirdetés

A következőkben ezeket vesszük sorra; megmutatjuk, milyen különleges fülek birtokosai lehetnek a legnagyobb szervezetek által elfogadott macskák.

Cornish rex

8 macskafajta nem mindennapi fülformával

1.) Amerikai görbefülű

1981-ben egy forró júniusi napon egy kóbor, hosszú szőrű, fekete, vicces fülű nőstény macska egy kis eleséget kért Joe és Grace Rugától, a kaliforniai Lakewoodban. A kémia olyannyira megvolt köztük, hogy a cica, Shulamith azonnal családtaggá is vált. 6 hónappal később egy alomnyi kölyköt hozott a világra, és megindult a vita a görbe fülek genetikáját illetően. 1983-ban megkezdődött a szelektív tenyésztés, és létrejött az amerikai görbefülű a tenyésztők óvó tekintetével kísérve.

A folyamat során az is kiderült, hogy a fül behajlását okozó gén autoszomális domináns, ami azt jelenti, hogy bármely macska, amelyik rendelkezik a gén egy példányával, birtokában lesz a tulajdonságnak. Ennek értelmében tenyészthetők más fajtákkal, ami biztosítja a genetikai sokféleséget. Az 1989 kielemzett keresztezések során azt is sikerült bebizonyítani, hogy a fajta egészséges, ami megadta a zöld jelzést ennek a kiemelkedő temperamentummal rendelkező cicának. A görbe füleket eredményező genetikai mutáció csak a fülekben lévő porcokat teszi rugalmasabbá, és nem okoz ismert csont- vagy ízületi betegségeket. A kiscicák egyenes füllel születnek, és olyan 3–10 napos korukban kezd el visszakunkorodni a fülük, a végleges forma pedig körülbelül 4 hónapos korra alakul ki.

10 hetes amerikai görbefülű cica

2.) Highlander

A highlander kifejlesztése alig több mint 20 éve, 2004-ben kezdődött el azzal a céllal, hogy egy olyan házi macskát hozzanak létre, amely egy erőteljes, „nagyvad” megjelenésével bír. A fajta kialakításához felhasznált macskákat gondosan választották ki a házi állomány génkészletéből, tehát nem valamely már elismert fajtából származtak. És itt a kulcsszó a nem elismert, ugyanis alapvetően a desert lynx és a jungle curl kísérleti fajtákból alakult ki; a görbe füleit az utóbbitól örökölte.

Ezen cicák füleinek végei lekerekítettek és visszafelé görbülnek, a bőséges fülszőrzet vágyott. A highlander fülei nem lefelé hajlanak, hanem hátrafelé görbülnek, akár az amerikai görbefülű esetében, vagyis nem arról van szó, hogy a porc gyengülne, hanem csupán megváltozik a formája. Emiatt egyelőre nem is tűnik úgy, hogy súlyos csont- és ízületi betegségekkel járna együtt a különleges hallóka, azonban ezeknél a cicáknál is kiemelt figyelmet kell fordítani az esetleges fülgyulladások megjelenésére a fülzsír felhalmozódása miatt.

Highlander macska

3.) Elf

Az elf a szfinx és az amerikai görbefülű keresztezéséből jött létre, a cicavilág manójaként is szokták emlegetni. Még csak körülbelül 20 éve létezik a fajta, így a nagyobb macskás szövetségek még nem ismerik el hivatalosan. Úgy gondolják azonban, hogy ígéretes jövőnek nézhet elébe, amit nagyrészt különös megjelenésének köszönhet, másrészt kivételes belső tulajdonságainak.

Hátrahajló füleit az amerikai görbefülűtől örökölte, vagyis az ő esetében is egy spontán genetikai mutáció eredményezi a fülporc rugalmasabbá válását. A mutáció csak a fül porcára hat, és nem okoz ismert csont- vagy ízületi betegségeket.

Fekete elf macska

4.) Skót lógófülű

A fajta mai példányai mindannyian Susie-ra, egy fehér macskára vezethetők vissza, akinek szokatlanul lekonyuló fülei voltak. A cica egy skót farmon élt, ahol egerészéssel töltötte mindennapjait, és leélhette volna teljes névtelenségben az életét, ha 1961-ben nem figyelt fel volna rá egy William Ross nevű pásztor, aki érdeklődött a macskatenyésztés iránt. 

Bár tagadhatatlanul rendkívül kedves külsőt kölcsönöznek ezeknek a macskáknak a bagolyszerű fülek, sajnos komoly egészségügyi problémák melegágyát jelenthetik. Mivel a hajlott füleket egy domináns gén okozza, így ha egy lógó fülű egyedet pároztatnak egy hagyományos fülű példánnyal, a kiscicák mind lógó füllel rendelkeznek majd. Két lógó fülű macska nászából pedig sajnos biztosan olyan kiscicák jönnek a világra, akiknél borítékolható egy súlyos mozgásszervi betegség, az úgynevezett osteochondrodysplasia. Ennek hatására rendellenességek alakulhatnak ki az ízületekben és a csontnövekedésben (például abnormálisan vastag és merev farok, vagy rövid, merev lábak), ízületi gyulladások jelentkezhetnek, sőt, akár teljesen le is bénulhatnak. Sok esetben az eutanázia az egyetlen megoldás. Ezért is játszik a fajta tenyésztésében hatalmas szerepet a Scottish Straight, amely azonos jellemzőkkel rendelkezik, mint a lógófülű, kivéve a hajlott füleket.

A lógófülűekben a TRPV4 génvariáció mutálódott, amely hatással van a porcok fejlődésére. A fülek azért hajlanak előre, mert a porc nem tudja megtartani a súlyt. Azon felül, hogy emiatt még a megfelelő módon tenyészett cicák is kifejezetten hajlamosak lehetnek a fülgyulladásra, még problémásabb, hogy a mutáció a testben található más porcokat is érint. Ezek miatt a fajta folyamatosan viták kereszttüzében áll. 2026 január 1-jétől például Hollandiában tilos a lógó fülű és a szőrtelen macskák tenyésztése és forgalmazása, mert ahogy fogalmaznak „elfogadhatatlan, hogy állatok szükségtelenül szenvedjenek kizárólag a testi adottságaik miatt”.

Skót lógófülű macska

5.) Ukrán levkoy

Az ukrán levkoy egy fiatal fajta, története 2004-ig nyúlik vissza. A donszkoj és a skót lógófülű kereszteződéséből jött létre. A skót lógófülű gének miatt azonban sokan szkeptikusan állnak hozzá a fent már részletezett lehetséges egészségügyi komplikációk miatt. Egyetlen nagyobb szervezet sem ismeri el hivatalosan. A levkoy lehet teljesen szőrtelen is, vagy rövid szőrökkel borított, barackszerű tapintással.

Ukrán levkoy

6.) Cornish rex

A fajta legszembetűnőbb jellegzetessége a füle mellett a göndör, aljszőrzet nélküli bundája, amely egy természetes mutáció eredménye, és 1950-ben alakult ki az angliai Cornwallban. Egy göndör szőrű, krémszínű kandúr kiscica bukkant fel Nina Ennismore farmján egy istállómacska almában. A hölgy egyből úgy gondolta, hogy nagyon egyedi látványt nyújt az apróság, így állatorvosával és egy neves genetikussal konzultálva visszatenyésztette a kiscicát, Kallibunkert az anyjával, amivel további két göndör szőrű kiscicát hozott létre. Ennismore-t elég sok kudarc érte a tenyésztés folyamatában, így egy idő után fel is hagyott vele. Egy kaliforniai tenyésztő 1956-ban vásárolt egy párt a hölgytől, és végül ő alapította meg a fajtát cornish rex néven az Egyesült Államokban.

A cornish rex apró fejecskéjének tetején hatalmas fülek ülnek, amelyek miatt a cica külseje kap némi ufós bájt. A fajta esetében semmiféle aggály vagy esetlegesen felbukkanó betegség nem kapcsolódik az extrém méretű fülekhez.

Cornish rex

7.) Devon rex

A fajta története 1959-ben kezdődött, amikor az angol Devon megyében lévő Buckfastleigh-ben Beryl Cox egy különleges cicára bukkant egy elhagyatott bányában. A kandúrnak göndör szőre volt, és félt az emberektől, így Beryl nem tudta magához csalogatni, azonban egy másik vemhes cicát igen. Amikor megszülettek a kölykök, az egyik kicsinek olyan szőre lett, mint a bányában lévő különleges cicának. A kölyök orra háromszögletű volt, hatalmas denevérfülekkel párosulva. Megjelenése egy manóra vagy egy kis földönkívülire emlékeztetett. Először azt hitték, hogy Kirlee, a Devonban született cica a cornish rexszel osztozik genetikáján, de a teszttenyésztések hamar megállapították, hogy külseje egyedülálló, természetes genetikai mutáció eredménye.

A standard szerint a devon rex füle feltűnően nagy kifejezetten alacsonyan tűzött, tövénél széles. Teteje lekerekített, finom szőrrel borított. Az egyedi formájú hallószervhez nem járul semmilyen betegség.

Devon rex

8.) Keleti rövidszőrű

A keleti rövidszőrű leginkább az eredeti sziámi színes remake-jeként írható le. A fajtát a sziámi bevonásával tenyésztették ki, majd keresztezték őket például orosz kékekkel, brit rövidszőrűekkel és abesszinekkel, így a kiscicák a jellegzetes colorpointos színezet nélkül születtek. Az eredeti szándék a sziámi-génállomány bővítése volt Nagy-Britanniában, mivel a II. világháború alatt sok tenyésztési program tönkrement.

A standard értelmében a keleti rövidszőrű füle feltűnően nagy, hegyes, tövénél széles, ami manószerű megjelenést kölcsönöz a fajtának. Az egyedi formájú hallószervhez nem járul semmilyen betegség.

Keleti rövidszőrű

hirdetés