Két új kutatás azt sugallja, hogy a macskák háziasítása – vagy ahogy mi jobban szeretjük hívni a folyamatot: háziasodása – sokkal később történt meg, mint korábban vélték. A tudósok most új bizonyítékokat találtak arra, hogy ezek a kifürkészhetetlen lények valószínűleg először az ókori Egyiptomban vagy Észak-Afrika egy másik régiójában váltak házi kedvenccé nem is akármilyen módon.

hirdetés

Korábban is ismert volt, hogy a mai házi macskák (Felis catus) az afroázsiai vadmacskától (Felis lybica) származnak. De az, hogy pontosan mikor és hol kezdtek el az emberek mellett élni, továbbra is komoly viták tárgyát képezi. Ez derült ki a macskák háziasodásával kapcsolatban két új tanulmányból.

Az afroázsiai vadmacskát gyakran hívják afrikai vadmacskának

A macskák nem is a Termékeny Félholdban háziasodtak először?

Két, 2025 márciusában a bioRxiv preprint szerveren megjelent – tehát még szakmai bírálaton át nem esett – tanulmány izgalmas új betekintést nyújt abba, hogyan is vált a világ második legnépszerűbb háziállata az ember társává, és hogyan terjedt el világszerte.

Az egyik eddig széles körben elfogadott elmélet szerint a macskák a Levante térségében – a Földközi-tenger keleti partvidékén, a Közel-Keleten – háziasodtak a neolitikum idején, körülbelül 12 000 és 5 000 évvel ezelőtt. Ez a térség része a Termékeny Félholdnak, ahol az emberiség először kezdett mezőgazdasággal foglalkozni. Az elmélet szerint amikor az emberek áttértek a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre, megnőtt a rágcsálók száma. A macskák érdeklődését felkeltették a nagy számban elérhető rágcsálók, az emberek pedig örömmel fogadták őket, hiszen segítettek a kártevők irtásában.

Európai vadmacska

„Az első bizonyíték az ember és a macska kapcsolatára Ciprusról származik, mintegy 10 000 évvel ezelőttről” – mondta Jonathan Losos evolúcióbiológus, a Washingtoni Egyetem (St. Louis) kutatója a Live Science-nek. Ez arra utalhatott, hogy a macska és az ember kapcsolata valóban a Termékeny Félholdban kezdődhetett – tette még hozzá Losos, aki nem vett részt az új kutatásokban.

Mindkét új tanulmány azonban kétségbe vonja ezt az elméletet. A kutatók szerint a macskák háziasítása valójában jóval később történt, és a korábbi leletek, amelyekre korai együttélés bizonyítékaként hivatkoztak, valójában vadmacskáktól származtak.

Vadmacskák lehetettek az első társállatoknak hitt maradványok

Az egyik kutatásban genetikai elemzést végeztek korai macskamaradványokon. Ebből kiderült, hogy az Európában és Törökországban talált, 11 000 és 2 300 évvel ezelőtti macskák nem a mai házi macskák közvetlen ősei. Inkább európai vadmacskák (Felis silvestris) voltak, amelyek természetes úton kereszteződtek az afrikai vadmacskákkal ott, ahol az élőhelyük átfedésben volt.

Sikeresen rekonstruáltuk több neolitikumi macska nukleáris genomját Anatólia és Délkelet-Európa területéről, és bebizonyítottuk, hogy ezek európai vadmacskák voltak. Valószínű, hogy ezeket a macskákat élelem, prém vagy vallási rituálék céljából használták

– mondta Marco De Martino, a Római Tor Vergata Egyetem paleogenetikusa, a kutatás vezető szerzője. Ezek nem házi kedvencek voltak, hanem a levesbe vagy egy luxusköpeny gallérjára szánták őket, esetleg áldozati tárgyként szolgáltak.

A kutatók azt állítják, hogy a macskák háziasítása Afrikában történt: Egyiptomban vagy Észak-Afrika más területén, például a mai Marokkóban vagy Tunéziában. Az elemzések szerint a modern házi macskák genetikailag leginkább a tunéziai afrikai vadmacskákkal mutatnak hasonlóságot.

Az első macskákat múmiának tenyészthették

A kutatók genetikai és régészeti bizonyítékokat is megvizsgáltak, hogy feltárják a házi macskák történetét. Az egyik legjelentősebb korai civilizáció, amely támogatta a macskák jelenlétét, Egyiptom volt. A kutatás szerint időszámításunk előtt az első évezredben a macskák már jól beágyazódtak az egyiptomi társadalomba.

Az állatokat Básztet istennő kultuszának részeként imádták, aki a termékenység, az egészség, a védelem és a háztartás védelmezője volt. Az ókori egyiptomi ábrázolásokban gyakran jelennek meg macskák, akár a háztartások tagjaként, akár magát Básztet istennőt jelenítik meg velük. Az istennő korai ábrázolásai még oroszlán formájában valósultak meg, de később házi macska alakját öltötte.

Az ikonográfiai bizonyítékok és a nagyszámú macskamúmia alapján a másik tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy Egyiptom lehetett a macskaháziasítás fő központja. Bár a rágcsálók vonzhatták őket az emberi településekre, az egyik elmélet szerint valójában szándékosan tenyésztették őket, hogy múmiákat készítsenek belőlük vallási célokra. Az ilyen nagyszabású tenyésztés pedig elindíthatta a háziasítási folyamatot.

Hogyan jutottak el a macskák Európába?

Valószínű, hogy a macskák Egyiptomból kereskedelmi útvonalakon keresztül jutottak el északra. Az Egyesült Királyságban talált példányok az i. e. vaskor végéről származnak, ami arra utal, hogy ekkor történt egy korai hullámban a macskák megjelenése Európában. A házi macskák azonban a görög és római uralom időszakában terjedtek el igazán intenzíven. A kutatók azonban óvatosságra intenek: az egyiptomi macskamúmiákból még nem állnak rendelkezésünkre megbízható genetikai adatok.

hirdetés

„Úgy véljük, hogy Egyiptom továbbra is a legvalószínűbb jelölt a házi macskák származási helyeként, figyelembe véve a rengeteg fennmaradt ábrázolást, de genetikai adatunk még nincs, ami ezt egyértelműen bizonyítaná” – jegyezte meg De Martino, aki a másik tanulmány társszerzője is volt.

Genetikailag jelenleg úgy tűnik, hogy Nyugat-Észak-Afrika (különösen Tunézia) erősebb alapokon áll, mint a macskák eredetének forrása. „Az ókori és a modern egyiptomi macskák genomjának hiánya az a nagy kérdőjel, amit még meg kell válaszolni – ha ez az adat meglesz, lehet, hogy ismét az »Egyiptomból ered« hipotézis kap genetikai támogatást” – tette hozzá Losos.