A macskák reneszánsza: így emelkedett fel a faj a viktoriánus korban

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveCatz!

A macskák ma már a világ legnépszerűbb társállatai közé tartoznak, internetes sztárok, családtagok és sokaknál szinte gyerekként szeretett kedvencek. Pedig ez korántsem volt mindig így.

hirdetés

Volt idő, amikor a cicákat leginkább egérfogóként tartották, sőt babonák és előítéletek is kapcsolódtak hozzájuk. A fordulópontot a viktoriánus kor hozta el: ekkor kezdődött meg a macskák modern felemelkedése. A 19. századi Nagy-Britanniában ugyanis valóságos macskaláz bontakozott ki. A cicák bekerültek a szalonokba, a művészetbe, az irodalomba, majd megszülettek az első macskakiállítások és tenyésztési standardok is. Sok történész szerint ekkor alakult ki az a szemlélet, amely miatt ma a macskára már nem haszonállatként, hanem érzelmi kötődést jelentő társként tekintünk.

Régi metszet stílusú illusztráció Goodwife Walfordról, akit boszorkánysággal vádoltak a puritán kori Új-Angliában

A macska mint haszonállat

A viktoriánus kor előtt a legtöbb európai háztartásban a macska elsődleges szerepe a rágcsálóirtás volt. A gabonatárolók, hajók, műhelyek és városi lakások számára nélkülözhetetlenek voltak, de ritkán tekintettek rájuk úgy, mint ma: társként. Bár az ókori Egyiptomban szent állatként tisztelték őket, Európában évszázadokon át kettős megítélés övezte a macskákat. A középkorban sok helyen boszorkánysággal és balszerencsével kapcsolták össze őket, különösen a fekete cicákat, amely negatív kép még a 18–19. század fordulóján is részben jelen volt. A viktoriánus korban azonban hatalmas társadalmi változások zajlottak: urbanizáció, polgárosodás, a középosztály megerősödése. Az emberek pedig egyre inkább elkezdtek érzelmi kapcsolatot kialakítani az állataikkal. A házi kedvencek tartása státuszszimbólummá és érzelmi kérdéssé is vált.

Viktoriánus London-beli utcakép kutyákkal és macskákkal a hentes előtt

Viktória királynő és az állatok kultusza

A macskák népszerűségének növekedésében fontos szerepe volt a korabeli elitnek is. Viktória királynő köztudottan rajongott az állatokért, és bár inkább kutyásnak számított, az uralkodói udvar állatszeretete komoly társadalmi mintát adott. A 19. században az állatvédelem is egyre erősebben foglalkoztatta az embereket. Megalakult az RSPCA, vagyis a brit állatvédő társaság elődje, és egyre több kiadvány foglalkozott azzal, hogyan kell „civilizált módon” bánni az állatokkal. A macska ekkor kezdett átkerülni az udvarról a nappaliba.

Az első macskakiállítás mindent megváltoztatott

A nagy áttörést sok történész szerint az 1871-es londoni Crystal Palace macskakiállítás jelentette. Az eseményt Harrison Weir brit művész és állatbarát szervezte meg, akit később „a macskatenyésztés atyjának” neveztek. A kiállítás óriási siker lett: több ezer látogató érkezett, hogy megcsodálja a különféle macskákat. Perzsák, angórák, sziámik és házi macskák is szerepeltek a bemutatón. A viktoriánus társadalom hirtelen elkezdte a macskát nemcsak hasznos, hanem esztétikai értékkel bíró állatként is látni – megszülettek az első fajtaleírások és tenyésztési standardok is. Harrison Weir később könyvet is írt a macskákról, amelyben részletesen foglalkozott a különböző típusokkal és a tartásukkal. Tulajdonképpen ekkor indult el az a folyamat, amelyből később kialakult a modern fajtatiszta macskatenyésztés.

Egy viktoriánus macskakiállításon

A macskák beköltöztek a kultúrába

A viktoriánus korban a cicák nemcsak a lakásokban, hanem a művészetekben is egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak. Illusztrációk, képeslapok, festmények és gyermekkönyvek tömege ábrázolta őket. Különösen nagy hatású volt Louis Wain brit illusztrátor munkássága, aki emberi tulajdonságokkal felruházott macskákat rajzolt: teáztak, öltönyben jártak, zenéltek vagy éppen társasági életet éltek. Ezek a képek elképesztően népszerűek lettek, és jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a macska szerethető, humoros és intelligens állatként jelenjen meg a közgondolkodásban. A cicák lassan a viktoriánus otthonosság és meghittség szimbólumaivá váltak.

Megszületett a modern „macskás ember”

Érdekes módon a viktoriánus korban kezdtek kialakulni azok a kulturális sztereotípiák is, amelyek ma is velünk élnek. A macskákat gyakran kapcsolták a nőiességhez, az érzékenységhez és az otthoni világhoz, ugyanakkor a korabeli macskatartás nem kizárólag női hobbi volt: férfi tenyésztők, tudósok és művészek is aktívan részt vettek a mozgalomban. A macskatartás a 19. század végére társadalmi presztízst is jelentett – egyes ritka macskák ára vetekedett a versenylovakéval. A cicák családi kedvenccé válása pedig megágyazott annak a modern állattartási kultúrának, amelyet ma természetesnek veszünk.

Antik fotó

A viktoriánus örökség ma is velünk él

A viktoriánus kor nem egyszerűen divatba hozta a macskákat, inkább újradefiniálta az ember és a macska kapcsolatát. Ennek a kornak köszönhető, hogy a mai emberek szemében a macska már nem pusztán egérvadász volt, hanem érző, intelligens társállat.

hirdetés