A Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány Magyarország első olyan szervezete, amely kifejezetten a macskák terápiás felkészítésével és alkalmazásával foglalkozik.

hirdetés

A képzések és minősítések mellett szakmai műhelyként működnek, és olyan módszereket fejlesztenek, amelyek nemcsak a segítőmunkában, hanem a mindennapi cicatartásban is használhatók. Az alapítvány tevékenységéről Bánszky Noémit, a kuratórium elnökét kérdeztük.

Bánszky Noémi gyógypedagógiai munkája mellett előadásokat és workshopokat indított a macskák tanításáról / Fotó: Szirbek Anita

Egy gyógypedagógus útja a macskaterápiáig

Bánszky Noémi gyógypedagógus, állataszissztált terapeuta és macskatréner 2012 óta foglalkozik állatasszisztált terápiákkal. Kezdetben kizárólag terápiás kutyákkal dolgozott, 2018 óta azonban a macskák is egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak a munkájában. Ahogy egyre tudatosabban vonta be a cicákat a gyógypedagógiai foglalkozásokba, több ismerőse is érdeklődött, hogyan tanítja meg nekik a különféle trükköket vagy a pórázon való sétát. Ez az érdeklődés hamarosan saját szakmai projektté nőtte ki magát: Noémi gyógypedagógiai munkája mellett előadásokat és workshopokat indított a macskák tanításáról. Tevékenységének köszönhetően egyre több gazdi tapasztalja meg, hogy a cicák taníthatók, és hogy a sztereotípiákon túl valóban felfedezhető a macskák egyedi jelleme.

Hiszem, hogy aki megérti és megtanulja, hogyan lehet a macskákkal erőszakmentesen kommunikálni és formálni a viselkedésüket, az olyan szemléletet és eszközt kap a kezébe, amit az emberi kapcsolataiban, és a saját magával való kapcsolatában is hasznosíthat

– vallja Noémi a macskákkal való közös munka előnyeit.

Egy hiánypótló kezdeményezés megszületése

2023 januárjában elindult a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány, amelynek létrejöttét az a felismerés inspirálta, hogy míg a kutyás állatasszisztált módszerek egyre elfogadottabbak, a macskákról továbbra is él a „nem taníthatók, nem együttműködők, nem alkalmasak terápiára” sztereotípia. Noémi gyakorlati tapasztalatai saját cicáival, Alvinnal és Merlinnel azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják.

„Megfelelő kiválasztással, etikus tréninggel és a macska sajátosságait tiszteletben tartó keretek között a cicák rendkívül finoman, érzékenyen és hitelesen tudnak jelen lenni segítő helyzetekben" – osztotta meg tapasztalatait a kuratórium elnöke. Az alapítvány célja, hogy ezt a szemléletet rendszerszinten is képviselje: szakmailag megalapozott képzésekkel, minősítéssel és hosszú távú támogatással segítse a gazdikat és a szakembereket a macskák terápiás és segítő szerepének kibontakoztatásában.

A sztereotípiákon túl valóban felfedezhető a macskák egyedi jelleme / Fotó: Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány

Kik és hogyan válhatnak segítő cicává?

Terápiás macskának lenni egy funkcionális szerep, amelyet csak bizonyos feltételek mellett tölthet be egy állat. Terápiás macskának azt a macskát nevezzük, aki a felvezetőjével együtt teljesítette az alapítvány 3 lépcsős vizsgarendszerét, tehát a sikeres záróvizsgát követően megkapta a tanúsítványát.

Fontos, hogy

• stabil idegrendszerű legyen, jól szabályozza magát;
• képes legyen együttműködni emberrel kényszer és félelem nélkül;
• jól olvasható jelzésekkel kommunikáljon;
• és ne csak eltűrje, hanem aktívan részt vegyen a közös helyzetekben.

A kiválasztásnál számít a temperamentum, a stressztűrés, a kíváncsiság és a regenerációs képesség. A macskák pozitív megerősítésen alapuló tréningen vesznek részt, ahol megtanulják például az érintés elfogadását, különböző trükköket, az utazást, és az idegen környezetben való együttműködést is.

A cicák rendkívül finoman, érzékenyen és hitelesen tudnak jelen lenni segítő helyzetekben / Fotó: Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány

Háromlépcsős vizsgarendszer a biztonságért

A vizsgarendszer háromlépcsős. Az első elem az alapvizsga, amely otthoni környezetben, online zajlik: ilyenkor a cica és a gazdi kapcsolatát figyelik, azt, hogy értik-e egymást, és képesek-e közösen megoldani helyzeteket. A temperamentumvizsgán már idegen helyszínen és egy idegen emberrel (vizsgabiztossal) kell együttműködniük, végül a záróvizsgán egy életszerű helyzetben, valós foglalkozást kell megtartaniuk. A kis lépésekből álló folyamat hozzájárul ahhoz, hogy a párosok folyamatosan haladhassanak előre, mindig csak annyit nehezítve a feladatokon, hogy azok még megugorhatók legyenek. Az alapítvány képzi a habilitációs macskatrénereket (ők készítik fel a párosokat a vizsgákra és a munkára), akik komoly szemléleti hátteret adnak, etológiai ismeretekkel kiegészítve.

Az ő személyük reményeim szerint valódi garancia arra, hogy csak megfelelően felkészített párosok jussanak el a vizsgákig. Az pedig a vizsgáztatók felelőssége, hogy ezt ellenőrizzék, szükség esetén pedig további javaslatokat tegyenek a páros fejlődése érdekében

– hangsúlyozza a terapeuta.

Mit adhat egy terápiás macska a gyerekeknek?

Az alapítvány munkatársai iskolákban dolgoznak azzal a céllal, hogy a gyerekek motiváltabbak legyenek, élményeket szerezzenek, kevésbé szorongjanak a tanórákon, sikerélményhez jussanak, és a csendesebb diákoknak is több esélye legyen bevonódásra. A bölcsődében abban segítenek a kicsiknek, hogy létrejöjjön a felnőttel közös figyelmi helyzet: tudjanak kapcsolódni, kéréseket végrehajtani, utánozni, hangokat kiadni. „Alapvetően azt szoktam mondani, hogy elsősorban a szakemberen múlik, mit lehet kihozni egy macskás foglalkozásból. A macskák általában önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy csökkenjen aktuálisan a szorongás, jobb legyen a hangulat, fokozódjon a részvételi kedv és a motiváció. De hogy ezzel mit kezdünk, hogy ennek lesz-e hosszabb hatása, mire használjuk fel az előnyöket, az már a kétlábú felelőssége" – emeli ki Noémi.

hirdetés