A macskák háziasítása körülbelül 8000-15 000 évvel ezelőtt kezdődhetett, és a folyamat valószínűleg ciklikus volt, valamint több területen zajlott egyszerre. Ehhez képest a macskatenyésztés mint tudatos, fajtákra irányuló tevékenység, nagyon fiatal jelenség. A mai értelemben vett fajtaalapú tenyésztés a 19. század közepétől indult el, az első hivatalos macskakiállítást 1871-ben tartották. A fajták túlnyomó többsége azonban majd csak a 20. század során alakult ki, vagy öltött véglegesnek tekinthető formát.

hirdetés

Míg a kutyák esetében elmondhatjuk, hogy a tenyésztők évezredek óta olyan fizikai és mentális tulajdonságok alapján tenyésztik az ebeket, amelyek a legjobban megfeleltek az elvárt feladatnak, addig a macskák esetében nem léteznek az úgynevezett tenyésztett „munkamacskák". Vagyis olyan macskák, amelyeket speciális feladatok elvégzésére hoztak volna létre szelektív tenyésztéssel. Bár kedvenceink különbözőek, eltérő tulajdonságokkal, társállatként tekintünk rájuk. Ettől eltekintve azonban rengeteg méretben, szőrszínben és -hosszúságban, változatos aktivitási szinttel és temperamentummal rendelkeznek. Ha filozofikusabb alkat vagy, biztosan töprengtél már azon, hogy a mai meghatározás szerint mi tesz egy macskafajtát macskafajtává. Nos, ha így van, jó helyen jársz! A következőkben ebben a kérdéskörben merülünk el.

Abesszin

Hogyan határozza meg a macskafajtát egy genetikus vagy egy biológus?

Ha egy genetikust kérdeznénk, ő valahogy így írná le a fajta fogalmát: A fajta olyan állatok csoportja, amelyek meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek, és egy zárt génállományon (génkészleten) belül léteznek. Az alapítók ugyanabból a helyi (őshonos) populációból, vagy több különböző fajtából is származhattak, amelyek keveredése hozta létre az adott macskafajtát.

A fajta biológiai meghatározása az azonosíthatóságra irányul, és leginkább a genetikai erőforrások megőrzése szempontjából hasznos. Az állatpopulációk nagyrészt nagyon egységes és kiszámítható genetikai „csomagokból” állnak. A biológiai definíció ezeket a csomagokat a kiszámítható tulajdonságaik és jellemzőik alapján írja le.

Azok a fajtameghatározások, amelyek nem biológiai alapúak, általában kevésbé kiszámítható genetikai egységekre vonatkoznak, amelyek nagyobb változatosságot mutatnak. Ezek a típusok genetikai erőforrásként kevésbé lehetnek értékesek, viszont politikai vagy kulturális szempontból jelentősek lehetnek. A kutya a Föld legváltozatosabb emlősfaja, mivel a mesterséges szelekció révén több mint 360 világszerte elismert fajta jött létre. A macskák valamivel le vannak mögöttük maradva, körülbelül 70 fajt ismernek el (ez a szám nyilvántartószervezetként eltérhet). Ezek a fajták jellegzetes morfológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például testméret és testalkat, szőrtípus, fülforma satöbbi, ám mindegyik egyazon fajhoz, a házi macskához tartozik.

Perzsa macska

Mi a macskafajta meghatározása egy tenyésztő szerint?

A legegyszerűbb meghatározás, amit egy tenyésztő adhat, az valószínűleg úgy hangzana, hogy akkor beszélhetünk fajtáról, ha az adott állat „fajtaszerűen tenyészik”. Ha példával szeretnénk szemléltetni, amennyiben két fajtatiszta perzsa macskát párosítunk, az utódaik minden esetben azonnal felismerhetően perzsa macskák lesznek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a tenyésztők nézőpontjából a fajta olyan macskák csoportját jelöli, amelyek ismert származású, hasonló típusú macskák leszármazottai, és amelyek fizikai és viselkedésbeli tulajdonságainak meghatározott halmazát hordozzák.

Egy macskafajta következetesen örökíti azokat a fizikai jellemzőket és temperamentumot, amelyeket évtizedeken át tartó tudatos szelekcióval alakítottak ki. Minden fajta ideális fizikai jellemzőit, mozgását és temperamentumát egy írásos dokumentumban rögzítik, amelyet fajtaszabványnak, vagy más néven standardnak neveznek. A fajtaszabvány határozza meg azokat a tulajdonságokat, amelyek megkülönböztetik a maine coont a sziámitól, vagyis minden fizikai és jellembeli sajátosságot. Ahogy korábban kiemeltük, jelenleg világszerte valamivel több mint 70 fajtát különböztetnek meg, az azonban változó, hogy az egyes nyilvántartó szervezetek ezekből hányat ismernek el. Ha szeretnéd megtudni, hogy mi kell egy fajta elfogadtatásához, kattints ide.

Sziámi macska

Mikor nevezhető egy macska fajtatisztának?

Egyes macskák akkor nevezhetők fajtatisztáknak, ha megfigyelhető és feljegyezhető, hogy fajtahűen tenyésznek, vagyis azonos jellemzőket és tulajdonságokat örökítenek tovább. A fajták tenyésztésének kialakulásakor fontos szempont volt, hogy csak olyan egyedeket párosíthattak, amelyekről hivatalosan is megállapították, hogy hasonló típushoz tartoznak. A legtöbb fajta esetében valahol a 19. század végén, a 20. század elején érkezett el a fordulópont, vagyis ekkor alakították ki a típusokból a különböző fajtákat. A tenyésztők elsődleges célja az volt – és ma is az –, hogy macskáikban a meghatározott kívánatos tulajdonságokat rögzítsék. Hogy támogassák a fajtatiszta cicákat, létrejöttek a tenyésztői klubok, idővel pedig a macskakiállítások is egyre elterjedtek. Ezen folyamat eredményeképpen robbanásszerűen felgyorsult az újabb és újabb macskafajták létrehozása, amely ma is folyik.

Ahogy fentebb arról már írtunk, az első hivatalos macskakiállítást 1871. július 13-án, a londoni Crystal Palace-ban rendezték meg. A források szerint körülbelül 170 macska mérette meg magát, amelyek perzsák, sziámik, angórák, brit rövidszőrűek, Man-szigeti macskák, szomálik és abesszinek közül kerültek ki. Sőt, egy ma már nem létező fajta, a russian longhair is ringbe szállhatott az elismerésekért.

hirdetés