Mit tanítanak a macskák az embereknek? Olvasóink személyes tapasztalatai

Kétségtelen, hogy a „macskás élet” tele van örömökkel, ám az is köztudott, hogy megvannak a maga kihívásai. Amit viszont ritkábban emlegetünk, hogy a közösen töltött hétköznapok milyen tudással gazdagíthatnak minket az életről és önmagunkról.

hirdetés

Körülbelül 1 évvel ezelőtt a Facebook-oldalunkon arról kérdeztünk titeket, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket a macskatartás által, a macskákon keresztül tanultatok meg az életről és önmagatokról. Szerencsére temérdek hozzászólás érkezett, amelyek vagy a közös élet pozitívumait és megható aspektusait emelik ki, vagy azokat a dolgokat, amelyek egy kis alkalmazkodást igényeltek a gazditól. Ezek egy részét már akkor tematizáltuk és összegyűjtöttük egy cikkben, ám akad, ami kimaradt a felsorolásból, így most ezeket vesszük górcső alá. A legtöbb kommentet a következőkben ezúttal nem szó szerint idézzük, törekedtünk arra, hogy tartalmukat tükrözzük az alábbi pontokban, amelyek olvasása közben a saját tapasztalataidon is elgondolkodhatsz: téged mire tanít a macskád?

A macskád erre (is) megtanít

Cikkeinkben túlnyomóan praktikus tanácsokat és gyakorlatokat osztunk meg a macskatartással kapcsolatban. Például, hogy mitől lesz tápláló egy macskaeledel, vagy hogy melyek azok a dolgok, amelyekkel komolyan megsérthetjük kedvencünk érzéseit. Most más vizekre evezünk, és azt gyűjtjük össze, mit tanulhatunk kedvenceinktől, illetve általuk az életről és önmagunkról. Ráadásul nem csupán saját cicánk lehet ihletforrás, hanem más „praktizáló” cicagazdik tapasztalataiból is okulhatunk, amelyek megismerésével árnyaltabb képet kaphatunk arról, hogy milyen szerepet tölthet be egy bajszos négylábú gazdája életében.

Saját hibák elismerése

Annak ellenére, hogy az ember nem robot, sokszor magunktól és másoktól is elvárjuk a tökéletes működést és mint emberiség, valahogy eljutottunk odáig, hogy kínos beismerni saját hibáinkat – sokszor még magunk előtt is. Pedig legtöbb esetben a hibázás valójában tanulási lehetőség, és azzal, hogy felismerjük és elfogadjuk hibáinkat, felelősséget vállalunk értük, így képesek vagyunk a fejlődésre. Persze vannak olyan területek, amelyeken valóban súlyos következményekkel járhat akár a legkisebb hiba is – ám az élet legtöbb területe alapvetően nem ilyen.

Sokunk számára olyan mélyen gyökerezik a hibázástól való félelem, hogy már-már ki is zárjuk annak lehetőségét, vagy valamit mi rontottunk el – ez pedig gyakran kapcsolataink rovására mehet. Bár azt nem lehetne mondani, hogy a macskák példamutató viselkedést tanúsítanak ezen a téren, egy cicával megosztott élet mégiscsak felelősségvállalásra késztet minket, gazdákat – ezzel pedig kéz a kézben jár saját hibáink beismerése is.

Például felismerhetjük a hibáinkat egy olyan helyzetben is, amikor a macska látszólag ok nélkül támad

Tolerancia, elfogadás

Amikor összekötjük az életünket egy macskával, hamar megtanuljuk, hogy milyen fontos az elfogadás és a tolerancia. Míg a kutyák általában alkalmazkodnak gazdájuk szokásaihoz és napirendjéhez, a macskák esetében sokszor ez pont fordítva történik – a gazdi alkalmazkodik a cicához. Ugyan sok mindenre meg lehet tanítani bajszos társainkat és egy bizonyos szintig ők is képesek alkalmazkodni, de valószínűleg nem árulunk el túl nagy titkot azzal, hogy a macskák természetükből adódóan kissé öntörvényűek. Így, ha akarjuk, ha nem, az együttélésnek lesznek olyan pillanatai, amikor nem tehetünk mást: toleranciát és elfogadást kell tanúsítanunk kedvencünkkel szemben.

Magamtól leginkább toleranciát, hogy elviseljem az öntörvényűségét. Tőle ugyanazt. Bár ez nonszensznek tűnik, de működik. Szinte egyformák vagyunk. Mindent ért, csak beszélni nem tud.

„Csak ahhoz ragaszkodj, aki szeret”

Valamikor, valahogyan elterjedt az a tévhit, hogy a macskák nem ragaszkodnak gazdájukhoz. Valószínűleg minden tapasztalt gazdi tudja, hogy ez nem így van, mégis, az öntörvényű bajszosokról ez a hír járja. Lehet, hogy lojalitásuk nem olyan határtalan, mint a kutyáké, ám, ha az alapvető szükségleteiknek eleget teszünk és szeretjük őket, akkor kétségtelen, hogy életük végéig ragaszkodni fognak hozzánk. És bár ez a ragaszkodás minden macskánál máshogy nézhet ki, jelenléte tagadhatatlan.

A függetlenség erény

Individualista társadalmunkban talán túlzottan is hangsúlyos a függetlenedés és a saját érdekeink érvényesítése, sőt, gyakran egészen szélsőséges véleményeket is hallhatunk arra vonatkozóan, hogy mindenki csak magára számíthat. Ám a macskáktól megtanulhatjuk a függetlenség egy másik, kevésbé extrém formáját is. Amikor megbízunk másokban és szeretettel fordulunk feléjük, sőt, nem félünk bevallani, hogy szükségünk van rájuk, mégsem rendeljük mások alá a legfontosabb szükségleteinket.

Önismeret, szó szerint

Felnőttkorra sokunk már egy egészen stabil önképpel rendelkezik és bár ez különböző életszakaszokban meginoghat és kisebb-nagyobb mértékben változhat, jellemzően ez egy organikus folyamat során történik, ami a mindennapokban alig észrevehető. Ám olyan környezeti tényezők, mint egy házikedvenc befogadása, rávilágíthatnak bizonyos tulajdonságainkra, amelyeket eddig észre se vettünk. Vannak, akik arra lesznek figyelmesek, hogy bizonyos szituációkban hamarabb elvesztik a türelmüket, vannak, akik egy macska mellett jönnek rá, hogy milyen értékes számukra a csönd vagy éppen a háborítatlan alvás és vannak, akik egy idő után felismerik, hogy mi mindent képesek megtenni szeretett cicájukért – kicsit átfogalmazva: kedvencük szeretete milyen önzetlen cselekedetekre készteti őket.

Rájöttem mennyire manipulálható vagyok! Kényelmesen elférek az ágy szélén is! Önzetlen vagyok – odaadom a legfinomabb sonkafalatokat nekik... és még sorolhatnám!

Hozzászólóink gondolatai eredeti formájukban is mind értékesek, így az alábbi posztra kattintva elolvashatod, hogy milyen önismereti és élettapasztalatokkal gazdagodtak macskájuk segítségével. Ráadásul sok-sok képet is kaptunk, amelyek különösen kedvesek a szívünknek; ezeket is megnézheted a lenti poszt kommentszekciójában.

hirdetés